Csak úgy mindenről...

Tegnap megdöglött kettő kakas. Szerencsére kontrollált körülmények között. A vágáshoz és egyebekhez ebéd után fogtam neki, este hétre szinte minden bizonyíték eltűnt. Meglepő módon, a fekete kakast most jobb volt kopasztani, mint a kendermagost...

Minap oly nagy sikerrel kezdtem a műszakot, hogy az szinte csuda. Mivel itthon a 'vacsi' után már nem fért bele egy üveg ser, így arra gondoltam... Fölbasztam a csomagtartóra egy doboznyi idegmérget, s nekiindultam a melóhelyre.

Félútnál már tovább jutottam, mikor lemeszelt a policia, s a szokásos keresztkérdések (honnan, hová, miért, hol lakik, stb) után feltette a szerv a kérdést: mi az ott? Gyorsan megmagyaráztam, hogy az a nitro a kerékpárhoz. No, némi fura nézés után elköszöntek, s bementem dolgozni a munkahelyre. De mivel fenntartottak a kékruhások, így egy kicsit odacsaptam a lovak közé. Hát be is értem a tervezett időpontnál egy kissé korábban...

S mivel a kútya sem jár ekkor az időpontban arra felé, kiírtam a vackokat, átöltöztem, és mivel még volt időm,  úgy döntöttem, hogy...

A gyufa sercent, a parázs a cigaretta végén felizzott, egy slukk, s utána a sörösdoboz szisszent egyet. Közben meg ajtócsapkodás hallatszott.  Ahha. Megjött a Gizus. Egy slukk, egy korty, ajtó nyílik, nagyfőnök ott áll szemben, s azt mondja, hogy "Jó estét." Hát ilyenkor már minden mindegy, hova szaladjon az ember? A sört el nem dobom, a cigit meg amúgy sem szoktam.

-Jó estét. S amíg visszaköszöntem, akkor elkezdett mutogatni.
-Cigi?
-Az.
-Kajapénz?
-Igen, kajapénz. No, viszontlátásra.

Ez az egész ellenőrzésesdi köszönhető az olyan embereknek, akik érthetetlen módon bepanaszolják a dohányosokat azért, mert telehamuzzák a csizmájukat, szétdobálják a csikkeket, esetleg égő csikket bedobnak a másik szekrényébe... Hogy milyen emberek vannak...

Ráadásul a férfiak közül mintegy három személy nem képes odaballagni a mosdóhoz, eloltani a dekket és utána kibaszni a kukába. A női szakaszról nem nyilatkozom. Ott még nagyobb az 'összetartás'.  Bár nevezhetném inkább egymás alá vágásnak is. Nos, a faszik közül az egyik már legalább három éve nem dohányzik - bár amíg szívta a koporsószöget, addig sem igen költött rá, valószínűleg ő játszik nyerőgépesdit  a szekrényekkel. A másik, az hivatalosan spicli, az lenne a dolga, hogy szóljon ha valaki pofán akar baszni valami rejtélyes dolgot, mittomén egy kenyeret, vagy egy kuglófot... De eddig még nem sok ember jött rá arra, hogy mi is a tényleges feladata ennél a cégnél. Ő is a nagy szívás után nemes egyszerűséggel bepöcköli a csikket a szekrény alá. A harmadik kolléga is ugyanezt műveli a nagy sietségben.

Ja, a törvény tiltja a dohányzást? A sikkasztást, a csalást, a lopást és hasonszőrű társait is tiltja. Evvan...

No, kimosakodtam, a koporsószeget eloltottam, s nekiálltam bekészíteni a portékákat. Jön a főnök, s valamit kérdez. Gyorsan kivettem a fülest, s megérdeklődtem hogy he?

-Tessék?
-Maga meg miért kiabál?
-Nem kiabálok, csak énekelek... Legalábbis amíg nem hallom a saját hangom, addig azt hiszem...

Ismét kerek szemek, gyors érdeklődés, hogy mi is bömböl a fülembe. Öt mondat után leesett neki az, hogy Varga Miklóstól az Európa című szám...

No, így is lehet kezdeni a műszakot.

[ha beválik, akkor holnapról így csináljuk]

Hála Istennek, a kollégák zöme nincs kétségbeesve, annak ellenére sem, hogy vagy lesz jövőre munkahelyünk, vagy nem. Hiszen... Hiszen mindenkinek kurvajó másodállása van.

-Ha januártól leépítés lesz, akkor nagyon fognak ám irigykedni egyesek, hogy nekem nyolcszáz forintos órabért fizet majd a Gipsz Jakab...
-Nem ezret?
-Hát amíg be nem tanulom, addig csak ennyit...

-Itt rohadunk ebben a geci pékségben, havi hatvanhatezerért, bezzeg ma voltam napszámba, és...

-Napszámban másfél-két hét alatt megkeresem azt, amit itt egész hónapban!

Kérdéseim a következőek:

• Ha már ilyen kurva jól fizetnek amott, akkor mi a faszt keresel te még itt?
• Mi a faszomért kell ezzel kérkedni minden nap? Vagy akár egy műszak alatt többször is?
• Miért kell besértődni azon, ha a fentiekre rákérdez az emberfia?

S továbbmegyek. Miért van az, hogy az "akárkit kidolgozok, bármikor" fedőnevű kolléga a saját munkáját nem hajlandó, vagy nem képes elvégezni? Idézőjelben: lassú, mint a kétlábú vemhes anyatetű. A napszámbanennyitmegennyitkeresünk kolleginák sem törik magukat. Hmm. De mi lesz ezekkel akkor, ha olyan beosztásba kerülnek, ahol nem lesz olyan baromállat, aki megcsinálja helyettük az előirányzott munkát?

S amikor... De ez már egy másik bejegyzés tárgya lesz...

A fogalmazás és a szövegértés művészete, avagy "hogyan kanyarodjunk el kibaszott messzire az eredeti állítástól."

-És kész van már az ebéd?
-Igen, már a java el is fogyott.
-Mi volt az ennivaló?
-Brassói, pirított krumplival.
-Hát a krumplit azt akármeddig is sütöd, a közepe mindig puha marad...
-Tudom. De ez meg lett főzve és olajon meg lett egy kissé pirítva...
-Olajban.
-Nem, olajon.
-De hát, akkor is olajban sült, nem?
-Nem, olajon.
-Olajban.
-Hmm. Maga mivel szokta sütni a palacsintát? Olajjal, vagy zsírral?
-Zsírral.
-Akkor most zsírban sül a palacsinta, vagy a zsíron?
-Hát zsírban, mert alá mindig rakok egy kis zsírt...

FINE

Nem mondom azt, hogy ezért is tartunk ott ahol. Pedig de. A magyar embernek nincs olyan mércéje még a konyhába sem, ami mindenhol megállná magát. Még ezen országon belül sem. Pedig a zsíron/olajon megpirít nem egyenlő az olajban/zsírban megpirítottal, sőt még a pirított sem egyenlő a pirítottal. A késhegynyi, a mokkáskanálnyi, a teáskanálnyi, az evőkanálnyi, a fakanálnyi és a merőkanálnyi között is van egy nüansznyi különbség. Akármiről is legyen szó. De ne az ízlésről... Csak a reczipéről. De nincs oly' mérce, mit minden ember elfogad.

Ezért is vagyunk itt. Bár a magyar nyelv változatos és nem túl egyértelmű minden mondat, mit magyarul wasmakog, de...Érthető. Kár, hogy a hejesírási szótárakban nincs értelem szerinti rendezés. Az is nagy kár, hogy a krumpli, burgonya, pityóka, ésatöbbi szó közül lassan már csak az 'úrias' szó ismeretes, azaz a burgonya. Mint ahogyan a fehérrépa, a zöldséggyökér és a petrezselyem nevezetűeket is keverik sokan. Szezont a faszommal.

A legnagyobb probléma ebben az országban a -nám, -ném, -nák, -nék toldalék helytelen használata és a hej(ly)esírás ismeretének a teljes hiánya, a nem megfelelő központozás (vagymi), illetve a nem megfelelő betűtípus használata. Az, hogy az ember mondanivalójának a lényegi magva el sem jut a nyelvtannácik, a pórnép, a polgárság és az előkelőségek tudatáig, az a kisebbik baj. Persze bazdmeg, ez a világ rendje.

Érted? Nem érted? No, akkor ha netán megérted: egyről beszélünk, egyre gondolunk, egyként cselekednénk, különféle fogalmakkal és különféle szavakkal kifejezve, s mégis... Izé... Mégsem értjük egymást, mégis egymás ellen köpködünk, noha csak annyit kellene kérdezni, hogy miért, az mi, az mennyi, az minek, az meg ki... Meg egy cseppet el kellene fogadnunk egymás hóbortjait, életfelfogását.

Ó, hogy nagy az Isten állatkertje... Le ne írjatok ilyen(eke)t mégy egyszer!!!

[ezt a keresőszavak között találtam...]

Mélyen Tisztelt Főméltóságos Vitéz izé Úr!

Csak viccből keresnek ám rá az ilyenekre az emberek! Nincs is olyan tárgy, mit konvektor néven emlegetnek... Csak elgépelés lehetett... Biztosan gladiátort akart írni az a szerencsétlen, de elgépelte... Olyan tárgy sem létezik, hogy radiátor... Ezért ezekre nem is lehet adót kivetni!

Mélységes segg- és talpnyalással, s alázatos szolgálatára: szivar

Lassacskán megint átmehetek gasztronómiai rovatba. Ma, speciel brassóit akartam kékíteni, de izé... Idő hiányában, éhség az meg bővében...

Izés izé (itthon húsos tésztának neveztetik, vagy milánói makaróninak - bár szinte semmi köze az olasz ételekhez, a makarónihoz meg pláne nincs). Kő hozzá:

• Csemege Piros Arany,
• csípős Piros Arany (megkóstoltam, ez csak nagy jóindulattal nevezhető csípősnek),
• fél kiló csőtészta,
• 20-30-40 deka darált izéhús - mondjuk sertéshús,
• só - na az csak a tésztavízhez kelletik.

A szemre megfelelő mennyiségű vizet, a megfelelő méretű csetrösben felbassza az ember forrni. Ráránt kettőt-hármat, mire az említett esemény megtörténik. De akár mosogatni is lehet közben. Alapértelmezés szerint a sót a nem a forrásban lévő vízhez kelletik adni, mintegy egy kávéskanálnyit. Vagy ilyesmi. De ha kettő, az sem nagy baj. A víz rotyog, tészta bele. Kevés zsíron (5-6-7 deka) és lassú tűzön megdolgozni a húst. Amikor már minden porcikája fehér, akkor még egy kettő-öt percet (tűzhelytől függ) nem árt buzerálni ahhoz, hogy bizton ne legyen nyers... Mert az álmoskönyvek szerint hentesnél vett húst nyersen nem javallott fogyasztani... Most várunk egy kicsit, amíg a csusza úgy háromnegyed részt megfő.

A húsra rá a tészta, sok-sok csípős pirosarany (negyed tubus, féltubus, mind), kevés csemege izé. A csemege izét csak annyit adjunk az ételhez, hogy ne legyen ehetetlenül sós... Lassú tűzön (tartalék láng, alátét a kocsog alá), gyorsan kevergetve, sűrűn kóstolva... És már lehet is tálalni. Evőpálcikával tuti - van a hol a tyúkhúslevest is azzal eszik... Vagymi.

Az elkészítési idő ( a vásárlást nem beleszámolva) olyan húsz perc és fél óra közé tehető...

A mai ebédről, pár szóban.

Mint utólag észrevettem... Egy kicsi vöröshagyma, összerecskál, kevés zsiradékon (vagy inkább olajédokont kellene írnom zsiradék helyett? Csak a reformkonyha miatt...) üvegesre pirít, bele a konzervgomba, rá egy leheletnyi só (me' az má' van a konzervben), bors. Bár mintha egy kevés bazsalikomot elviselt volna a koszt, de tényleg csak egy lehelletnyit. Me' ez utóbbit nem raktam bele. Főtt rizzsel. Eléggé laktató. Átmenetileg. De az a bazsalikom, az bassza a csőrömet... Mintha valóban hiányozna belőle. A hagyma is vagy sok lett bele, vagy két konzervet kellett volna hozzácsapnom. Ja, a gombalének a fele a lefolyóba ment. A kaja kétharmada effott. Elkékítési idő (végszükség esetén használható). 20-30 perc. A rizzsel és a hozzávaló víz felforrásával együtt...

[dél után értem haza a dokitól és a gyógyszartárból - éhes voltam, na]

Erősödik a kísértés arra, hogy odabasszak valamit a földhöz, s az "innentől oldd meg!" jelszóval búcsúzzak itthonról. Meg erről a kibaszottulszargeci környékről (igen, most még akkor agyba és főbe volt dicsérve ez az egész szarfos környék, a faszszopó kiskirályaival együtt). Nézem azt, hogy mit is zabáljak vacsorára, de amíg keresgéltem és ettem, addig talán ha ötször hangzott el a "mi legyen holnapra az ebéd" nevezetű örökzöld. Már nem mintha ő főzne, má' nem mintha nem baszna szét az ideg amúgy is, de még ilyen buzi kérdésekkel kell traktálni az embert, amint csak lehetséges, s minden ötletet megvétózni csípőből.

Mert ugye az ebéd mint témakör, anyám szerint kimeríthetően megoldható mintegy hat féle étel kombinálásával. Lásd leves címszó alatt: bab, borsó, zöldbab, lencse, húsleves, hamis halászlé. Aztán van a pörkölt, ami többnyire nokedlivel (ritkán), tésztával, krumplival tálalandó, de inkább csak kenyér kell hozzá. Olyan, mint a pörkölt mellé valami főzelék, vagy esetleg pörkölttarhonya... Olyan nem is létezik széles e világon. Apropó, főzelék. Ahhoz mi is illik? Sült hús (esetleg fokhagymás hús), rántott hús, tükörtojás, fasírt. Hmm. Mit is felejtettem ki?

No, meg még a reggeli alatt értendő izé esete sem egyszerű. Mert a párizsit (és/vagy semmiféle szalámit, de amit szeret, azt sem) nem szereti, a tejet nem bírja a gyomra (és a társai), a tejföl az pfuj, a szalonnát nem bírja elrágni, a májkrémet azt utálja, a margarint az nem szereti, kolbász az nem jó, a vajkrém az unalmas, paprika nem jó, paradicsom epenembír, a sajt nem jó... Kibaszottul okosnak kellene lennem, de már csak kibaszottul tele van az összes faszom a buzi találós kérdésekkel.

No, de visszatérve az örök érvényű kérdésre: mi is legyen az ebéd? Olyan kaják, hogy brassói, vagy borsos tokány, meg ilyen ismeretlen és egzotikus ételek, szóba sem jöhetnek. Például a mákos tészta az az ördög találmánya. A krumplis tészta az elmegy, de sokat csinálj ám, hogy holnap legyen mire azt mondani, hogy ma már nem kérem.

Az ilyenek, mint például a rakott zöldbab, a káposztás sült csirke, a robbantott kacsamell - szóba sem jöhetnek, mert csak.

Á, nem unom ám még. Meg a faszom fasza sincs kifaszosodva ezzel a sok faszsággal...

[húz a malter - simítani még nem lehet]

Már vagy tizedik helyen olvasok arról, hogy "az új fény". Értem én azt, hogy nem lehet olyan bonyolult címet adni egy cikknek, hogy "A plazmonok csodás világa - egy új remény", vagy ilyesmi... Hiszen a plazmonok alkalmazhatóak a napelemgyártástól kezdve a gyógyászaton keresztül a mikrocsipekig bezárólag... S még ki tudja azt, hogy még ezen kívül mire is - ez utóbbi már a jövő zenéje.

De könyörgöm... Azért, mert egy 5-7 éve felfedezett effektus gyakorlati hasznára még csak most kezdenek rájönni a kutatók, s az egyik valami olyasmit nyilatkozik, hogy ez egy újfajta fényként képzelhető el... Azé' még nem kellene minden újságírónk szóról-szóra átvenni ezt. Mert ez nem egy új fény. Az új fény, az éppen most hagyja el a monitorod háttérvilágításában részt vevő atomokat s egészen addig lesz fény, mígnem el nem nyelődik az a szerencsétlen foton. Másodpercenként sokszor. De a plazmonok, azok nem nevezendőek "új fénynek."

De miről is lenne szó, s hogyan lehet ezt úgy kifejteni, hogy a laikusok is megértsék? Azokat nevezem itt laikusnak, kik szerint az áram másodpercenként ötvenszer megy oda és vissza az erőműtől a számítógépig. S ez még a felvilágosultabb fajtája az embereknek, azok, kiket még lehet, hogy érdekel is a csín-bín. Mert nem az a sok elektron halad ide és oda. Bár köztudott az, hogy az elektronok szállítják az energiát, de... De nem (csak) az elektronok áramlása ludas a villamosságban. Ezeknek a sebessége pl. rézhuzalban (sacc/kb) 2-3 centiméter másodpercenként. Vagy ilyesmi. Inkább úgy kell elképzelni a dolgot (a legtűrhetőbb hasonlat, mivel idáig találkoztam), mint otthon a vízcsapot. Ahogy kinyitja az ember a csapot, egyből folyik a víz. Noha nem most merték a melósok a kutakból, hanem már lehet, hogy 20-30 órája. Az egyik vízmolekula nyomja a másikat, az a harmadikat, aztán meg a sokadik a sokadikat. Oszt' van víz. Az elektromosság (villany, áram, delej, stb) esetéven is többnyire így megy a dolog, csak ott a víznyomást be kell helyettesíteni feszültséggel, a tömegáramot meg áramerősséggel... S így haladhat az elektromosság a vezetőben a (megközelítőleg) fény sebességével, noha a töltéshordozók csak pár centi/sec sebességgel képesek mozogni benne.

A fémek felületén keletkező felületi hullámok... A plazmonok... Szóval van a fémeknek valami olyan elektronjuk, ami elviszi a delejt az egyik helyről a másikra. Nincsenek kötésben (sem kovalensben, sem izében), csak úgy elcsellengenek a fémek rácsszerkezetében. Lehet, hogy ezért is lett szabad elektron a nevük... Nos ők a felelősek az elektromosság továbbításáért is. Viszont a fentebb említett plazmonokért is ezen elektronok a felelősek.

Bevezető gyanánt bátran el lehet hinni azt, hogy minél magasabb egy frekvencia (lsd.: rádiózás), annál inkább törekedik ezen energia arra, hogy a vezető felületén közlekedjen. Bár egy idő után a vezető kapacitása is bezavar az összképbe, de ezt inkább hagyjuk is, méghozzá két okból. Az egyik az, hogy nem tartozik a témához, a másik meg az, hogy én sem értem (mert még nem kellett megértenem). Ha valakit érdekel a téma, akkor keressen reá a "skin hatás" fedőnevű témára. A szabad elektronokat lehet ingerelni mágneses térrel is, illetve némely félvezető felhasználásával akár fénnyel, vagy hőmérséklet különbséggel. S így működnek az erőműveink is. Vagymi.

A plazmonok a fémek felületén haladó elektronhullámok. Jó hasonlat mi? No, de ezen hullámokat csekély mértékben érdekli az alatta elterülő fém ellenállása, a számítástechnikában jól ismert szivárgási áram és társai, hiszen nem vándorolnak a vezetőben, mert csak az energiájukat adják át egymásnak. Nem kell töltéseket átrendezni (mint a pécékben lévő alkatrészek esetében), viszont ha elindul a hullám, akkor az valahol véget is ér. Szóval nemigen kell tárolgatni.

Hmm. A hullám keltése (neem, nem voodoo mágia, azaz a 'hulla hopp!') a legegyszerűbben fénysugárral érhető el. Talán a legegyszerűbb megoldás az az, ha egy üvegdarabra gőzölnek egy pár nanométernyi (szó szerint átlátszó) fémréteget, s ez srégen megküldik valamiféle fényimpulzussal. A fény elnyelődik, a fém felületén hullák hullámok keletkeznek, melyek továbbítják a fény energiáját valahová. Ezt nevezik oly divatosan "új fénynek".

S bár hullaszerűen terjednek a plazmonok, de mégsem nevezhetőek fénynek. Bár mintha fotonkibocsátás lenne a vége... De. Mivel érdekes módon a plazmonokra is érvényes a fizika, így ezeknél is lehet a felületbe mart (égetett, öntött, etc) pöttyökkel befolyásolni az útját, hasonlóan a vízben keletkező hullámokhoz. Akit érdekel, rákergethet a diffrakcióra is. Ráadásul egyrészt hasonlóan is viselkedek mint az egyéb hullámok, hol felerősítik, hol pedig legyengítik egymást, s a non plus ultra: még kvantumos tulajdonsággal is bírnak... Ráadásul kisebb a hullámhegy-hullámvölgy kombó, mint az ugyanakkora energiájú fotoné.

Ezt össze kell adni, és így lesz a csokapik.

Orvoshoz el, negyed tízre oda.Háromnegyed tizenegykor mérgemben beugrottam a kocsmába, inni egy kishubit. Aztán tovább egyenesen gyógyszertár, egyelőre ezer pénz. Haza, mosogatás, zsír fel, hagyma meg. Doktornő is meg (ezer pénz). Anyámat meg, mentő meg, kulcscsont el. Végül is még csak egy hete sorolgattam neki, de minap sikeresen (nem kell semmiféle kötés, nem kell orvos) szétpihentette, most majd jó eséllyel összepihentetik neki. Szerintem kibírja majd röhögés nélkül. Vagy megműtik, vagy helyrerángatják...

Fokhagyma meg, vízzel fel, cancalék bele. Mentősök meg. Anyám össze, anyám fel, én ki, a leves is ki - majd lemosom. Két rugó anyámmal el. Mert ingyenes az egészségügy... Most tésztavíz felforrt, tészta bele, lehet, hogy pont most ég oda. Anyám meg talán majd telefonál. Én bizonyos, hogy nem fogok, mert először is: nincs kredit a kártyámon. Másodszor meg amikor legutóbb hívtam, akkor is le lettem baszva...

Körülbelül május óta nem néztem be a fagyasztóba... Azóta anyám intézte az ilyesfajta ügyeket. S még engem szól meg azért, hogy ahol kiesik a szerszám a kezemből, az ott is marad egy jó darabig... Nos, a borsó, a zöldbab, a zöldség, a répa, és a miegyébb úgy össze van keverve a készételekkel és a húsokkal, mint a szar. Mert rend a lelke mindennek. De ugyan honnan is tanulhattam a trehányságot?

A doktornő távoztában azért elmondta azt, hogy "Azt ugye tudja, hogy a mama azt mondta, mihelyt fel tud ülni a biciklire, akkor fel is ül?" Én meg visszakérdeztem, "Tudja-e, hogy ha a bicikliből hiányzik egy kerék, akkor elég macerás rá felülni?"

Megfőhetne már a tészta. Éhes vagyok. Ez lesz a reggelim... Hacsak el nem baszom.

Amúgy kellene vakolni is. Amíg még odahúz az alatta levő rétegre...