Orvoshoz el, negyed tízre oda.Háromnegyed tizenegykor mérgemben beugrottam a kocsmába, inni egy kishubit. Aztán tovább egyenesen gyógyszertár, egyelőre ezer pénz. Haza, mosogatás, zsír fel, hagyma meg. Doktornő is meg (ezer pénz). Anyámat meg, mentő meg, kulcscsont el. Végül is még csak egy hete sorolgattam neki, de minap sikeresen (nem kell semmiféle kötés, nem kell orvos) szétpihentette, most majd jó eséllyel összepihentetik neki. Szerintem kibírja majd röhögés nélkül. Vagy megműtik, vagy helyrerángatják...

Fokhagyma meg, vízzel fel, cancalék bele. Mentősök meg. Anyám össze, anyám fel, én ki, a leves is ki - majd lemosom. Két rugó anyámmal el. Mert ingyenes az egészségügy... Most tésztavíz felforrt, tészta bele, lehet, hogy pont most ég oda. Anyám meg talán majd telefonál. Én bizonyos, hogy nem fogok, mert először is: nincs kredit a kártyámon. Másodszor meg amikor legutóbb hívtam, akkor is le lettem baszva...

Körülbelül május óta nem néztem be a fagyasztóba... Azóta anyám intézte az ilyesfajta ügyeket. S még engem szól meg azért, hogy ahol kiesik a szerszám a kezemből, az ott is marad egy jó darabig... Nos, a borsó, a zöldbab, a zöldség, a répa, és a miegyébb úgy össze van keverve a készételekkel és a húsokkal, mint a szar. Mert rend a lelke mindennek. De ugyan honnan is tanulhattam a trehányságot?

A doktornő távoztában azért elmondta azt, hogy "Azt ugye tudja, hogy a mama azt mondta, mihelyt fel tud ülni a biciklire, akkor fel is ül?" Én meg visszakérdeztem, "Tudja-e, hogy ha a bicikliből hiányzik egy kerék, akkor elég macerás rá felülni?"

Megfőhetne már a tészta. Éhes vagyok. Ez lesz a reggelim... Hacsak el nem baszom.

Amúgy kellene vakolni is. Amíg még odahúz az alatta levő rétegre...