Minap oly nagy sikerrel kezdtem a műszakot, hogy az szinte csuda. Mivel itthon a 'vacsi' után már nem fért bele egy üveg ser, így arra gondoltam... Fölbasztam a csomagtartóra egy doboznyi idegmérget, s nekiindultam a melóhelyre.

Félútnál már tovább jutottam, mikor lemeszelt a policia, s a szokásos keresztkérdések (honnan, hová, miért, hol lakik, stb) után feltette a szerv a kérdést: mi az ott? Gyorsan megmagyaráztam, hogy az a nitro a kerékpárhoz. No, némi fura nézés után elköszöntek, s bementem dolgozni a munkahelyre. De mivel fenntartottak a kékruhások, így egy kicsit odacsaptam a lovak közé. Hát be is értem a tervezett időpontnál egy kissé korábban...

S mivel a kútya sem jár ekkor az időpontban arra felé, kiírtam a vackokat, átöltöztem, és mivel még volt időm,  úgy döntöttem, hogy...

A gyufa sercent, a parázs a cigaretta végén felizzott, egy slukk, s utána a sörösdoboz szisszent egyet. Közben meg ajtócsapkodás hallatszott.  Ahha. Megjött a Gizus. Egy slukk, egy korty, ajtó nyílik, nagyfőnök ott áll szemben, s azt mondja, hogy "Jó estét." Hát ilyenkor már minden mindegy, hova szaladjon az ember? A sört el nem dobom, a cigit meg amúgy sem szoktam.

-Jó estét. S amíg visszaköszöntem, akkor elkezdett mutogatni.
-Cigi?
-Az.
-Kajapénz?
-Igen, kajapénz. No, viszontlátásra.

Ez az egész ellenőrzésesdi köszönhető az olyan embereknek, akik érthetetlen módon bepanaszolják a dohányosokat azért, mert telehamuzzák a csizmájukat, szétdobálják a csikkeket, esetleg égő csikket bedobnak a másik szekrényébe... Hogy milyen emberek vannak...

Ráadásul a férfiak közül mintegy három személy nem képes odaballagni a mosdóhoz, eloltani a dekket és utána kibaszni a kukába. A női szakaszról nem nyilatkozom. Ott még nagyobb az 'összetartás'.  Bár nevezhetném inkább egymás alá vágásnak is. Nos, a faszik közül az egyik már legalább három éve nem dohányzik - bár amíg szívta a koporsószöget, addig sem igen költött rá, valószínűleg ő játszik nyerőgépesdit  a szekrényekkel. A másik, az hivatalosan spicli, az lenne a dolga, hogy szóljon ha valaki pofán akar baszni valami rejtélyes dolgot, mittomén egy kenyeret, vagy egy kuglófot... De eddig még nem sok ember jött rá arra, hogy mi is a tényleges feladata ennél a cégnél. Ő is a nagy szívás után nemes egyszerűséggel bepöcköli a csikket a szekrény alá. A harmadik kolléga is ugyanezt műveli a nagy sietségben.

Ja, a törvény tiltja a dohányzást? A sikkasztást, a csalást, a lopást és hasonszőrű társait is tiltja. Evvan...

No, kimosakodtam, a koporsószeget eloltottam, s nekiálltam bekészíteni a portékákat. Jön a főnök, s valamit kérdez. Gyorsan kivettem a fülest, s megérdeklődtem hogy he?

-Tessék?
-Maga meg miért kiabál?
-Nem kiabálok, csak énekelek... Legalábbis amíg nem hallom a saját hangom, addig azt hiszem...

Ismét kerek szemek, gyors érdeklődés, hogy mi is bömböl a fülembe. Öt mondat után leesett neki az, hogy Varga Miklóstól az Európa című szám...

No, így is lehet kezdeni a műszakot.

[ha beválik, akkor holnapról így csináljuk]