Csak úgy mindenről...

A fogalmazás és a szövegértés művészete, avagy "hogyan kanyarodjunk el kibaszott messzire az eredeti állítástól."

-És kész van már az ebéd?
-Igen, már a java el is fogyott.
-Mi volt az ennivaló?
-Brassói, pirított krumplival.
-Hát a krumplit azt akármeddig is sütöd, a közepe mindig puha marad...
-Tudom. De ez meg lett főzve és olajon meg lett egy kissé pirítva...
-Olajban.
-Nem, olajon.
-De hát, akkor is olajban sült, nem?
-Nem, olajon.
-Olajban.
-Hmm. Maga mivel szokta sütni a palacsintát? Olajjal, vagy zsírral?
-Zsírral.
-Akkor most zsírban sül a palacsinta, vagy a zsíron?
-Hát zsírban, mert alá mindig rakok egy kis zsírt...

FINE

Nem mondom azt, hogy ezért is tartunk ott ahol. Pedig de. A magyar embernek nincs olyan mércéje még a konyhába sem, ami mindenhol megállná magát. Még ezen országon belül sem. Pedig a zsíron/olajon megpirít nem egyenlő az olajban/zsírban megpirítottal, sőt még a pirított sem egyenlő a pirítottal. A késhegynyi, a mokkáskanálnyi, a teáskanálnyi, az evőkanálnyi, a fakanálnyi és a merőkanálnyi között is van egy nüansznyi különbség. Akármiről is legyen szó. De ne az ízlésről... Csak a reczipéről. De nincs oly' mérce, mit minden ember elfogad.

Ezért is vagyunk itt. Bár a magyar nyelv változatos és nem túl egyértelmű minden mondat, mit magyarul wasmakog, de...Érthető. Kár, hogy a hejesírási szótárakban nincs értelem szerinti rendezés. Az is nagy kár, hogy a krumpli, burgonya, pityóka, ésatöbbi szó közül lassan már csak az 'úrias' szó ismeretes, azaz a burgonya. Mint ahogyan a fehérrépa, a zöldséggyökér és a petrezselyem nevezetűeket is keverik sokan. Szezont a faszommal.

A legnagyobb probléma ebben az országban a -nám, -ném, -nák, -nék toldalék helytelen használata és a hej(ly)esírás ismeretének a teljes hiánya, a nem megfelelő központozás (vagymi), illetve a nem megfelelő betűtípus használata. Az, hogy az ember mondanivalójának a lényegi magva el sem jut a nyelvtannácik, a pórnép, a polgárság és az előkelőségek tudatáig, az a kisebbik baj. Persze bazdmeg, ez a világ rendje.

Érted? Nem érted? No, akkor ha netán megérted: egyről beszélünk, egyre gondolunk, egyként cselekednénk, különféle fogalmakkal és különféle szavakkal kifejezve, s mégis... Izé... Mégsem értjük egymást, mégis egymás ellen köpködünk, noha csak annyit kellene kérdezni, hogy miért, az mi, az mennyi, az minek, az meg ki... Meg egy cseppet el kellene fogadnunk egymás hóbortjait, életfelfogását.