Sok és nem túl jó tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt napokban.
Az első az az, hogy az arduino nem minden körülmények között viselkedik igénytelen állat módjára. Pontosabban érzékeny egypár dologra. Soha, de soha nem szabad mágneskapcsolók vagy egyéb hasonszőrű jószágok közelébe rakni abban az esetben, ha
- nincs vaslemezből készült, földelt házikóban (nem rozsdamentes, ect, hanem szénacél ház),
- és nincs optocsatolókkal leválasztva a bemenet,
- és nincs védve a relépanel kimenete valamiféle feketemágiával.
Mert ugye egy tipikus áramkör élesztése úgy működik, hogy szakaszonként kapcsoljuk be, s szűrjük ki a menet közben elkövetett hibákat. Ez felettébb érvényes akkor, amikor olyan készüléket vezérlünk valamivel is, ami leszedegetheti az ember fél kezét, vagy ilyesmiket. Amikor csak az 5 voltot kapta meg a panel, akkor szimplán és simán működött minden IS. Ahogy kell. A lefelé gombnál a lefelé menet sorendjében kapcsoltak be a relék, meg amúgy minden állapotban precízen és pontosan működött minden. Nos, akkor lépjünk szintet és adjuk meg a mágneskapcsolóknak a megfelelő feszültséget! Gomb be, mágneskapcsoló klikk, arduino nyekk.
Konklúzió -> a mágneskapcsoló bekapcsolásakor felépülő mágneses mező a tőle ~20 centire elhelyezkedő lapkán pont akkora feszültséget generál valahol, ami nem tönkreteszi, csak működésképtelenné teszi a panelt. Pontosabban nem lesz működésképtelen, csak ép nem fog helyesen futni rajta a program. S be kellett látnom azt, hogy ha nem állítja le az xyz motort az elektronika a megfelelő időben, akkor az balszerencsét jelenthet.
A másik keserű tapasztalat az az, hogy nem szabad bízni a feliratokban. Mert a hidraulika szivattyún van egy olyan felirat, hogy Max. bars: 1. 37. Első körben a 10 bar-os mágnesszelep feladta a küzdelmet. Második körben csak azt a mágnesszelepet hagytam benne a körben, ami már egyszer bizonyított. Nos, a szelep az bírta, csak a 20 bar-os tömlő pukkant ki...
Ennyit a pulykapénzről. :/
Utolsó kommentek