Lassacskán megint átmehetek gasztronómiai rovatba. Ma, speciel brassóit akartam kékíteni, de izé... Idő hiányában, éhség az meg bővében...
Izés izé (itthon húsos tésztának neveztetik, vagy milánói makaróninak - bár szinte semmi köze az olasz ételekhez, a makarónihoz meg pláne nincs). Kő hozzá:
- Csemege Piros Arany,
- csípős Piros Arany (megkóstoltam, ez csak nagy jóindulattal nevezhető csípősnek),
- fél kiló csőtészta,
- 20-30-40 deka darált izéhús - mondjuk sertéshús,
- só - na az csak a tésztavízhez kelletik.
A szemre megfelelő mennyiségű vizet, a megfelelő méretű csetrösben felbassza az ember forrni. Ráránt kettőt-hármat, mire az említett esemény megtörténik. De akár mosogatni is lehet közben. Alapértelmezés szerint a sót a nem a forrásban lévő vízhez kelletik adni, mintegy egy kávéskanálnyit. Vagy ilyesmi. De ha kettő, az sem nagy baj. A víz rotyog, tészta bele. Kevés zsíron (5-6-7 deka) és lassú tűzön megdolgozni a húst. Amikor már minden porcikája fehér, akkor még egy kettő-öt percet (tűzhelytől függ) nem árt buzerálni ahhoz, hogy bizton ne legyen nyers... Mert az álmoskönyvek szerint hentesnél vett húst nyersen nem javallott fogyasztani... Most várunk egy kicsit, amíg a csusza úgy háromnegyed részt megfő.
A húsra rá a tészta, sok-sok csípős pirosarany (negyed tubus, féltubus, mind), kevés csemege izé. A csemege izét csak annyit adjunk az ételhez, hogy ne legyen ehetetlenül sós... Lassú tűzön (tartalék láng, alátét a kocsog alá), gyorsan kevergetve, sűrűn kóstolva... És már lehet is tálalni. Evőpálcikával tuti - van a hol a tyúkhúslevest is azzal eszik... Vagymi.
Az elkészítési idő ( a vásárlást nem beleszámolva) olyan húsz perc és fél óra közé tehető...
Utolsó kommentek