Csak úgy mindenről...

Aprónak tűnő, kicsiny kis bosszúságok. A nagyvilág történéseinek kavalkádjában annyit sem érnek, mint a hangya faszán lévő pörsenés.

De valahogy a fent említett számsor olyan makacs dolognak tűnik.

Mindig csak egy kicsivel nőnek azon terhek, mik az emberfia hátán landol.

Néha-néha nem sok választ el attól, hogy valakinek vagy valaminek félbetörjem a gerincét, letépjem a fejét és tüdejébe hugyozzak. Nem, sajnos nem átvitt értelemben értendő ez utóbbi mondat.

Néha alig tudok uralkodni magamon. Hja, ha megdögelendek vala? Oszt'? Szoroz? Leszarva? Ja.

Lehet, hogy egy pszichológus segítségét kell kérnem... Szégyenszemre... De előbb a beleiből fogok jósolni...

Vettem a fürészlaphoz keretet. Is. Ugyanitt kanyarvágó fűrész eladó... Amúgy meg a keret néminemű hajtogatásával már majdnem egyenes a vágáskép...

Tegnap megvettem a bótba a legrövidebb fűrészlapot. Mondom, hogy 53 centis kell. Olyan nincs is -jött a válasz, a legrövidebb a hatvanegyes. Akkor abból kellene egy. Jó. Csak jól emlékeztem én arra az ötvenháromra... S most vagy fúrok egy likat a lapra és letöröm a felesleget, vagy megyek, s veszek hozzá keretet is... Fasztfasztfaszt...

Az év négy pillanata. Igen, átgondoltam.

Tél - lábtörés előtt. Anyám boltba el, boltból haza, ebéd megfőz, elmosogat, a film megy.
Én melóba el, melóból haza, állatokat el, fát be, idemenyjél, odamenjél, eziskell, aziskell. Takarítgatás, hobbi(?).
Tél, lábtörés után. Idemenj, odamenj, orvoshoz, takarítás, főzés, mosogatás, meló, állatok. A film megy.

Tavasz. Melóhely, takarítás, főzés-mosás-mosogatás, boltbajárás, orvos, patika, cédulaintézés, takarítás, állatok, kert, udvar, idemenj, odamenj. A film is megy.

Nyár. Mikor lesz már készen az, mit beterveztél? Kert, állatok, melóhely, takarítás, idemenj, odamenj, orvos, patika, betegszállítók, pakolj el, ezt ide, azt oda, ezt keresd meg, azt keresd meg, meg kellene csinálni. A film MÉG MINDIG MEGY.
Nyár vége: idemegyek, odamegyek, majdholnapmegcsinálom, mert AZ A KIBASZOTT FILM MÉG MINDIG MEGY.
Nálam meg rőzse, fa, fűrészelés, állatok, kert, ezmegaz, melóhely. Takarítás. Ha van időm.

Ősz...

No mindegy is. Anyám most nem bírja a takarítást. De nem kell ám kinyírni az összes kacsát, kellenek az állatok! Kell ez is, az is, de nem bírja. Ide menj, ez is kell, odamenj, az is kell. A takarítás az meg... MEGY AZ A KIBASZOTT ROHADT GECI FILM! Hát bazdmeg, inkább járna el kocsmába, ahelyett, hogy a cicamicáknak zabálni adna a konyhába... De már kellene cicamica is, mert csak kettő van... Sebaj, ismét széthurcibásszák a zabálnivalójukat a lakásban, szarnak jobbra és balra... Majd én feltakarítom, mert a film az megy... A kertet majd megcsinálom, feltúrom a földet, elvetegetek, kapálok, vegyszerezek, locsolok, s közben ellátom az állatokat, járok munkahelyre, vakolok, falazok, festek, meszelek, DE MEGY A FILM, az a lényeg...

Kezdem úgy érezni, hogy a faszom fasza is ki van faszosodva ezzel a sok faszsággal, ami itthon is, a munkahelyen is, illetve szerte az országban megy. DE AZ A KIBASZOTT FILM AZ MÁR MEGINT MEGY!

Holnap majd megtudom azt, hogy mennyi is marad a fizetésből (ha sok a fizetéselőleg, nem marad fizetés utólag). Tán kihúzza a hétvégéig (vellany- és gázszámla, net-, telefon- és tévészámla, vízszámla, stb). Boltba sem árt menni, mert a seggtörlőpapír már fogytán vala. Aztán, hogy legyen mitől szarni is, így kaját sem árt venni. Aztán kelletik majd némi kávé és dohányáru is... Bár ez utóbbiakban már nem vagyok teljesen bizonyos. Mert még kell a mutternek fájdalomcsillapítót is íratni (és kiváltani - valószínűleg a kulcscsontja valóban el vala törve). Bár, így hat nap után szinte már olyan mindegy - be amúgy sem gipszelik. Pihentesd és borogasd bazdmeg... De azé' lehet hogy kiküldöm minálunk felé a doktornőt. Bár borítékolhatom azt, hogy vigyük be a sebészetre, ahol röntgen, vizsgálat, aztán meg a "borogasd bazdmeg" fantázianevű készítményt javallják...

A konvektorban lévő CP-2 fantázianevű piezo kicserélése közben (boltban pedig: jaaa, a szikráztató! 2020 pénz lesz) a konvektor burkolatával sikeresen lebasztam egy fél négyzetméternyi vakolatdarabot...Folyamatban van a restaurálás, de mivel cemente nincs idehaza, így marad a mészhabarcs, az meg húz mint a veszedelem, holnap, vagy holnapután rámászhatok még egy soron a dolgokra. Vagy utána.

A takarmány fogytán van, az állatok éhesek lesznek ha elfogy, de a kacsák meg olyan tokosak, hogy szörnyű. Pedig vágni kellene őket, mint állat, de ki a faszom fogja azokat a tüskesdisznókat megpucolni?...Ja, egy mázsa kukorica ~8000 pénz, s a búza sem sokkal olcsóbb...

Ha minden jól megy, akkor januártól szintén szaporítani fogom a munkanélküliek állományát, esetleg közmunkában mehetek havat hányni. Anyám egészségügyi állapotára való tekintettel el nem takarodhatok e vidékről, de legközelebb esetleg csak Pécsen, Kecskeméten és Szegeden érdemes meló után nézni. Pest az ugyanolyan fostrágyaszar, mint kicsiny városunk és környéke. De hála a kúrmányunk intézkedéseinek, az egész ország hasonlóképpen szarba lesz taszítva.

Nos, írjak valami optimizmusra serkentő dolgot is? December huszonegyedikén állítólag világvége lesz...

Most akkora nagy szükségét érzem annak, hogy felkeljek hajnali negyed egykor... Valahogy így érezhet a hal is a biciklivel kapcsolatban.

Kint voltunk a temetőben, ide koszorú, oda koszorú, amoda koszorú. Ide gyertya, amott is gyújtunk, itt is égjen, oda is kell. Bár részemről ez avítt szokás, de anyámnak mániája. Mintha másképpen nem lehetne megemlékezni a holtakról... S nem csak évi egy nap.

A Jóska bátyám sírjától jöttünk, s mikor szált fel a kecskére, akkor mondtam neki, hogy vigyázz, mert az út végén padka van, el ne ess! Erre elesett. Szerencséje, hogy nem a sírkő sarkára esett - fejjel, bár ez csak centiken múlott. Csak az éle kapta meg itt&ott, ha minden jól megy, pár zúzódással és horzsolással megússza. Bár szóltam is, bár tudja azt, hogy szarul lát, le nem szállna arról a kibaszott bicikliről másfél méter kedvéért...

Szerintetek idegesít?

Valahogy bekeveredett a konyhába egypár Mihályka. Ezt onnan is észre lehetett venni, hogy ma meg akartam enni a tegnapról maradt rántott húst, ámde az egy kissé meg volt csócsálva. Az, hogy egy egér lehetett a tettes, onnan volt sejthető, hogy óvatos lendülettel teleszarta a húst tartalmazó tányért is... Ránézésre sejtettem azt, hogy nem köménymagról van szó.Amúgy találtam egy oldalról megkezdett lisztet is. Nem a hűtőben. A sót azt csak lemeózták, a jelek szerint nem vált be.

Az önleolvasztós hűtőben meg van egy lik. Ezen a résen keresztül szokott távozni a leolvadt lé a hűtést elősegítő izéről, rá a kompresszorra, ahonnan is elpárolog. Nos, ezen a lyukon keresztül mászott be a kis kommandós, s óvatlanul belesétált a frissen installált egérfogóba. Mire észrevettem azt, hogy látogatók érkeztek (apropó, a kolléganőt most gondolatátvivő készülékkel kezelik, kivételesen nem fényekkel) menten transzportáltam az egérfogót a hűtőbe. Most nemrég meg nézem, s kapás van. Néha nekem is merev szokott lenni a farkam, de azé'... Nem ennyire hideg. Az elektronyika-nélkülönözova egérfogova berendezésova odacsapta nékije a subát, oszt' a farka és a suba másik oldala egy kissé odagyógyult a hűtőizéhez. De engedett. Valószínű, hogy már kezd átesni azon a metamorfózison, mikor egy egérből macskaszar lesz.

S bár tudom azt, hogy a törvény csak állatorvosi engedéllyel, állatorvosi jelenléttel engedi meg egy gerinces, négylábú, melegvérű állat soron kívüli kivégzését... De szerintem ha most állatorvost hívnék azért, hogy altassa el... Jó esély van rá, hogy én lennék elaltatva egy szeneslapáttal. Vagy hasonlóval...

Azaz minél többen számolják, annál pontosabb a végeredmény.

50db házi forma + 179db kukoricás = 0db házi forma + 221db kukoricás...

160db lesütött korpás kenyérből 158db a rendelés, így megmarad hét és éjjelre mégis hiányzik egy a rendeléshez.

54db félkilós szeletelt + 200db félkilós szeletelt = 236db félkilós szeletelt - 60db selejt. Ebből kiemeljük az X-es tagokat, így megkapjuk azt, hogy 269db a rendelés és 133db hiányzik hozzá. Tehát (54+200)-60 = 269-133.

Továbbá 160 + 270 = 440. Ezen kívül 33 - 30 = -6.

Ilyen egyszerű dolga van a műszakvezetőnek. Már csak azt nem értem, hogy miért nincs meg sohasem a lesütött portéka...

A kilábalás a felfelé (vagy inkább lefelé?) ívelő szegénységből rendkívül egyszerű, mindössze csak munka, munka és munka kérdése. Szükségeltetik ezen kívül hozzá némi takarékosság is.

Tehát ha a munkahely mellet eljárunk napszámba is, akkor jó esetben napi tizenkettő-tizenhat óra munkával már megtehetjük az első lépéseket. Mivel a napszám (fólia-fólai-napszám-napszám) is adóköteles, ráadásul a másodállás is... Természetesen a munkáltató pénzügyi osztálya nem köteles elkészíteni az adóbevallást, ha a napszám és a másodállás tényállásának minősített jogi esete fennforog. Így vagy kitanuljuk az adójogszabályok rengetegét, vagy bérbe vesszük egy könyvelő képességeit. Az utóbbi eljárás kevesebb bizonytalansággal jár. Állítólag. De nem ócsó.

Aztán ha kitaláltuk azt is, hogy mihez szeretnénk kezdeni, akkor már csak cédulát kell szerezni arról, hogy mi képesek vagyunk egy házat felépíteni az adott terv alapján. No, jó. Ez erős túlzás, hiszen egy ház nem öt-tíz éves időtartamra szól. Bár némely újgazdag vállalkozónál igen. Lsd.: félbetörő alaptest (vasalás és cement hiánya), kinyithatatlan és becsukhatatlan ajtók (az a geci budi), a lemálló vakolat (ezernyi ok), a lepotyogó csempe (pár ok), a beázó tető, a... A cég már régen megszűnt, de ugyanaz a tulaj, ugyanazok az 'alkalmazottak', más cégnéven... Szóval nem a szaktudás kelletik, hanem a czédula - ha betartjuk a törvényeket. Mert czédula nélkül egy senki az ember. Hiába csinált már kibaszottulkurvajó intarziás berakást, hiába dícséri a rokonság a kezének az ügyességét, a csudaszép vakolatot, a gyors és fasza motorújratekercselést...

No, de return to problem. Kell szerezni egy czédulát. Ahhoz, hogy valaki á törvíny szerínt vállalkozóshasson. Ezt persze a megfelelő (vazze, van ilyen szó, hogy magfelelő? :O) vizsgák után utánabasszák az embernek, mint ahogyan bárki elmehet érettségire is. Persze mindezt szinte ingyen - mert az állam az állampolgárokért létezik...

Ha netán kinyögi az ember a czédulák árát, akkor már csak megfelelő szerszámok és megfelelő műhely kelletik. Áááá. Hagyjuk inkább ezt a tortúrát... Pénzbe kerül.

Persze havi hatvan-hetvenezerből (egy-két kereset nélküli családtaggal a hátunk mögött) ez smafu. Aztán ha értünk is hozzá, ha van czédulánk is, s megvan a della az yxz szerszámra (kemencére, berendezési tárgyra, izére, műhelyre), akkor futhatja az ember a kötelező köröket. Tisztiorvosi, önkúrmányzat, APEcH, blabla.

S akkor kell fizetni a mindenféle adót is. Ha sikeresen csinálja az ember a dolgokat, akkor az ember évi egy millás bevétel esetén akár mínusz hatvanegypárba is mehet a nettó bevétel...

De ha minden stimmel, akkor akár az évi három milliós bevételből (hahaha. három millió...) akár kettőmillió-egyszázezer kredit is ütheti a markát az államnak. A többi meg annak marad, aki gürizett érte. Magánvállalkozóként.

Nem biztos, hogy most már számszerűek az összegek, nem biztos, hogy  tegnap óta még nem változtak a jogszabályok. De az biztos, hogy a bérből és fizetésből élők nem fognak vállalkozni.

Szabadpiac ruley.