Valahogy bekeveredett a konyhába egypár Mihályka. Ezt onnan is észre lehetett venni, hogy ma meg akartam enni a tegnapról maradt rántott húst, ámde az egy kissé meg volt csócsálva. Az, hogy egy egér lehetett a tettes, onnan volt sejthető, hogy óvatos lendülettel teleszarta a húst tartalmazó tányért is... Ránézésre sejtettem azt, hogy nem köménymagról van szó.Amúgy találtam egy oldalról megkezdett lisztet is. Nem a hűtőben. A sót azt csak lemeózták, a jelek szerint nem vált be.
Az önleolvasztós hűtőben meg van egy lik. Ezen a résen keresztül szokott távozni a leolvadt lé a hűtést elősegítő izéről, rá a kompresszorra, ahonnan is elpárolog. Nos, ezen a lyukon keresztül mászott be a kis kommandós, s óvatlanul belesétált a frissen installált egérfogóba. Mire észrevettem azt, hogy látogatók érkeztek (apropó, a kolléganőt most gondolatátvivő készülékkel kezelik, kivételesen nem fényekkel) menten transzportáltam az egérfogót a hűtőbe. Most nemrég meg nézem, s kapás van. Néha nekem is merev szokott lenni a farkam, de azé'... Nem ennyire hideg. Az elektronyika-nélkülönözova egérfogova berendezésova odacsapta nékije a subát, oszt' a farka és a suba másik oldala egy kissé odagyógyult a hűtőizéhez. De engedett. Valószínű, hogy már kezd átesni azon a metamorfózison, mikor egy egérből macskaszar lesz.
S bár tudom azt, hogy a törvény csak állatorvosi engedéllyel, állatorvosi jelenléttel engedi meg egy gerinces, négylábú, melegvérű állat soron kívüli kivégzését... De szerintem ha most állatorvost hívnék azért, hogy altassa el... Jó esély van rá, hogy én lennék elaltatva egy szeneslapáttal. Vagy hasonlóval...
Utolsó kommentek