Csak úgy mindenről...

"A Király nevű szeszfőzdében végzett házkutatást követően sem én, sem Georgievics őrmester nem találtuk a kijárati ajtót. Georgievics őrmester feladta a keresést és elaludt a
vécén, de én végül megtaláltam az ajtót. Arra, hogy miért hoztam magammal a rendőrőrsre - nem emlékszem."

Csak amikor mozog a szája.

Egy Kft, Bt nem szüneteltetheti a tevékenységét, ez az opció csak egyéni vállalkozókra vonatkozik.

Meg nem nevezett források szerint, az, hogy mi gépeket látunk a cég területén, az csak optikai csalódás. Ugyanis a gépek más cég tulajdonába kerültek, s a mi munkaadónk csak bérli azokat. Hmm. Mondjuk az sem lehetetlen, hogy önmagát a telephelyet is béreljük a közelebbről meg nem nevezhető cégtől.

Mondtam én, hogy ez a cég is hasonló karriert fog befutni, mint az a pár másik, amit eddig felfuttatott.

Amúgy most két embert elküldtek gyorsított tanfolyamra, ahol megtanulhatják azt, hogy miféleképpen lehet segélyért és támogatásért kujcsorogni. Pontosabban hármat, de a harmadik az még marad egy ideig. Nekik nem kellett végkielégítést fizetni. Ennyi.

Átlagos magyar népmese...

S akkor azt mondta a király főnök tulajdonos... Szal úgy gondolta, hogy alávéssük a nevünket egy papírra, melyen szépen megkérjük arra, hogy közös megegyezéssel otthagyhassuk a régi káeftét a sunyiba. S emigyen felvesz minket az újba, és mehet minden tovább majdnem úgy, mint régen. Ő meg felveszi a munkahelyteremtő támogatást és jó napot kívánunk. A régi káefté nem fog megszűnni, nem is csődölteti be, mindössze csak szünetelteti a működési tevékenységét. Persze öt ember el fog menni a frissen nyíló (lehet hogy nyíló) céghez, de még ezen kívül négy-öt embert saaaaaajnos el kell küldenie. Neveket nem mondott, csak annyit, hogy a végkielégítést felejtsük el, mert különben ihaj és csuhaj.

Dijjóhéjjban: tök jó az elgondolás a munkáltatói oldalról, csak a melósnak lenne szar ez a kivitel. Talán három olyan emberke dolgozik nálunk, akinek nem jár végkielégítés. Az összes többi embernek jár a törvény szerint. Nem mintha kettő-hathavi fizetésről annyira nehéz lenne lemondani - hiszen csak egy aláírás, s az gyorsan megy, nem is nehéz...

Meg aztán nem is olyan messzetávol már eljátszották ezt egyszer. Az összes melós közül ketten írták alá, ketten mentek át az új céghez. Az új cég heteken(!) belül becsődölt. Ez a két ember elmehetett a picsába isten áldását kérni, mert egy fia garast nem kaptak, míg a többiek igen.

Meg amúgy is a tulajnak (a ténylegesnek és nem a strómannak) azt sem szoktam elhinni, amikor kérdez valamit. Így azt is hitetlenkedve fogadtam, amikor azt jelentette ki, hogy az új munkaszerződésben garantálja azt, hogy a végkielégítés hónapokban számolt mértékének a 70-80 százalékát még munkával töltheti az új cégnél a nagy becsben tartott dolgozó. De az is lehet, hogy még tíz év múlva is ott fog ám dolgozni! Egészen hihető. Bolond is lennék kihagyni egy olyan alkalmat, amikor a hathavi helyett kapok négy-öt havit, ráadásul még melóhelyet sem tudok keresni a melóhely mellett!

Ott dögöljön meg, ha nem írom alá! Soha vissza nem térő alkalom!

Hát bazdmeg, ilyen dolgok mennek ezen országban. Teljesen törvényes keretek között. Munkahelyteremtő támogatást felvenni azért, hogy kilenc-tíz embert át tudjon képezni (speciális gyorsított tanfolyam keretében) munkanélkülivé.

Igen, sokan vagyunk a cégnél, túl sokan. Ezt belátja mindenki. Mint ahogyan azt is, hogy le kell amortizálni a létszámot. De ezt miért kell trükközéssel és ennyire erkölcstelen módon csinálni? Bár igazándiból nem is csudálkozom rajta, mert volt már egy-két nagy projektje, amin mindenki jól járt, ő is és a családja is. Mondjuk a dolgozók azok nem...

...s boldogan éltek, míg éhen nem haltak.

A sarki szomszéd pincsije (uszkve 55-65 kiló) ismét lecsalogatott a kecskéről. Amikor leszálltam, akkor még nagy merészen nekem ugrott, a bicikliváz volt a pajzs. Arra egy kissé rárabolt, mielőtt jobb belátásra térítettem volna egy véletlenül elszabadult maflással (harapás a vázon, ütés meg az orrnyeregre). Szó mi szó, lehet hogy nálam is nehezebb az a Burkus kutya. Hazatérvén, s rövidtávú terveimet kifejtve, anyám könyörgött, hogy ne nézzem meg azt, hogy mit is forgat a fejében a kutyuli-mutyuli, tündi-bündi, édi-bébi kicsike jószágja. Így elmaradt a kisbalta előkotrása. Ma hajnalban. De már betáraztam, ha esetleg ma is fennforgás vala, úgy ha megélem, akkor átmajzolom magam agysebésszé, s megyek műteni. A büdös román, vétócigány (amúgy tényleg cigány a tulaj) kurva anny'át annak a tulajdonosnak, aki a borjú méretű kutyát még uszogatja is akkor, ha valakire ráacsarog. No, ennek innentől vége vala. Ha mást nem is teszek, megcsörgetem a 112-őt, oszt, utána valaminek szétbaszom azt a nagy fejét. Punktum. Hát mi vagyok én? A tolerancia világbajnoka, vagy kisebbségi-kutyabarát? Nem szeretném azt, ha valami kóbornak semmiféleképpen sem nyilvánítható eb rám szabná az egyujjas kifordított bundakesztyűt vagy éppen a félszárú rövidnadrágot... Van négy végtagom, huszonhét ujjam, s szeretném megőrizni ezt a létszámot - belátható ideig.

A mai nap tanulsága alapján levontam a következtetést: vegyszert csak boltból szabad venni!

Kimentem a kertbe körbenézni. A krumplit jó pár napja meghintettem panterával. Legalább is, a csóka aki adta, az azt mondta, hogy az, meg a dobozára is az volt írva. Szóval ez a vegyszer valami szuperszelektív istenfasza, szinte minden egyszikűt kiszed, tarackot, fenyércirkot, muhart, satöbbit. Gyorsan átszámoltam fejben azt, hogy ha 300 liter vízhez kelletik másfél lityi vegyszer, akkor öt literhez 25 milliliter dukál... Bekever, megszór. A maradékot meg szétszórtam a babra, me' a szomszéd árpát vetett és igen már szépen zöldellt nálunk.

Nem tudom hogy ez mi az istenáldása volt, de hogy nem Pantera... Az bizonyos. Bár eléggé szuperszelektív, hiszen csak azt viszi el, ami zöld. Bízom benne, hogy a krumplival is úgy járok, mint a metélőpetrezselyemmel. Azt speciel véletlenül szórtam meg totálissal, oszt' mégis csak virágzik - bár előtte egy kissé megsárgult. A babot azt nem annyira sajnálom, mert csak foltokban szórtam meg - ráadásul pótolható. Szégyenszemre még azt is megérem, hogy el kell menni krumplit lopni? Baaazd meg.

Mintha kezdeném elveszteni a becsületbe vetett hitemet. Me' nem szép dolog meglopni azt, aki a munkát adja, nem szép dolog meglopni az államot. Eddig valóban így hittem.

Hiszen a munkáltató adja nekünk azt a pénzt, amiből kosztra és kvártélyra, ruházatra és némi szórakozásra is telik.

Az állam biztosítja azt, hogy ne dögöljünk meg mindenféle egzotikus betegségben, úgysmint kéztörés, meg kutyafüle. Az állam gondoskodik rólunk egy darabig, mikor munkanélküliségre kárhoztatunk, az állam tartja rendbe az iskolákat, az utakat, a...

Csak hát jobban belegondolva, nem a munkáltató adja a fizetésünket - hanem a vevő. A munkáltató csak lefölöz némi kis hasznocskát. Valahogy így van az egésszégüggyel, az iskolákkal is, továbbá az úthálózattal, a... Nem az állam teszi rendbe ezeket, mint ahogyan nem is az állam pénze kerül ide... Az állam csak lefölözi a maga kis hasznocskáját.

A kis hasznocska nem éppen a munkáltatónál szokott landolni, s nem is az állami alkalmazottaknál, hanem a tulajdonosnál, illetve a felsővezetőknél. Többnyire nem is kicsiny pénzekről van szó, s többnyire nem is teljesen tisztességes úton kerül a kredit az új gazdájához. A melós vagy az állampolgár csak fogja be a pofáját, me' különben megjárja.

A 'piramis alapjának' lassan már az éh- és fagyhalálra sem jutja a fizetéséből. Mert végül is nem kevés az, csak ritkán adják.

Már lassan én is válaszút elé kerülök, vagy lopok az államtól és a munkáltatótól, vagy megdöglendek, vagy pedig felemelem a szavamat az ellen...

Szóval ezen gondolatok onnan buggyantak elő, hogy kedves főnökünk a cég tulajdonosa be akarja csődöltetni a céget, s új vállalkozásba átmenekíteni mindent. Valami olyasféleképpen, miképpen az építőiparban serénykedő emberkék csinálták ezidáig. Gondolom ismerős a történet. Ház felépül, balek kifizet, aztán fél év múlva az alap félbetörik, mindenhol beázik, a slozéajtót nem lehet becsukni a kagylótól, stb, stb. De hiába keresik ám a felelőst - a kivitelező cég sajnos megszűnt, esetenként tetemes adóssággal a háta mögött, mittomén, mondjuk valami alvállalkozó felé. A biznic meg megy tovább ugyanazon vezetővel, ugyanazon gépekkel, néha még ugyanazon szakértőgárdával is, épülhet az új ház.

De a legszebb ebben az egészben az, hogy a cég csődbevitelével meg kívánják szüntetni a munkaviszonyt, lehetőség szerint úgy, hogy egy fia fillérbe se fájjon nekik. Azaz a dolgozók kapnak olyan munkaszerződést, mely szerint mától a másik cég égisze alá tartoznak. Ily módon megszűnik a jogfolytonosság, s aki már ott szopik harmincöt-negyven éve, az benyalhat a gépnek, ha netán másnap kibasszák a picsába az utcára. Ohne végkielégítés, ohne felmondási idő...

S bár lehet, hogy mindez eljárás törvények ellen nem vét (amit erősen kétlek), de kurvára nem etikus.

Mindezen gondolatok leírása közben megszólalt bennem az irigység is, hiszen én annyira irigylem kedves főnökünket azért, amiért annyit serénkedett, azért, mit elért az életben. Van vagy pár háza és lakása, pár vitorlás és jacht, pár autó. Én készséggel elhiszem azt, hogy mindezt kemény munkával és spórolással érte el a rendszerváltás óta. A rosszakarói szerint már akkor eladta a cukrot (édesipar ruley), mikor beállt a vonat a szállítmánnyal - még művezető korában. Aztán felfuttatott egy-két céget, s így már a hírneve is megelőzte őt, mielőtt még ő lett volna az új tulaj.

No, de vissza a lényegre. Zsebbe (adómentesen) megvan||volt nékije az 1-2M/hó... Alsóhangon. Mindeközben kispórolja az emberek picsájából a lófaszt is, a melóhely már kinézetre képes megszégyeníteni egy lerobbant putrit a cigánysoron, az összes beruházás az elmúlt három évben egy kis rakás lószarnál is kevesebb volt. Ami kettő forintnál többe kerül (azaz már ötre kerekítik), az már annyira drága, hogy nem is költ rá - noha szükség lenne rá, mindössze azért, hogy a cég életbe maradjon, a dolgozók ne kerüljenek az utcára, kisebb legyen a selejtarány, több haszon maradjon a zsebébe. De nem. Helyette kamera, megfigyelés, baszogatás, baszogatás, rugózás az ezeregymillió papíron lévő hatezermilliárd számon. Igen. LOPUNK BAZDMEG! Olyan elő sem fordulhat, hogy valaki nem lop. Ja, bocs. Tévedni senki sem téved, de majd jól meg lesz mutatva nekünk, hogy NE LOPJUNK!

Hmm. Mintha ez menne odafent is. Pártfüggetlenül. Szarrágás, vízgereblyézés, fingcsomagolás. Amire kellene, arra nincs pénz, de mindenféle szarra és teljesen értelmetlen dologra... Arra van bazdmeg. S közben megy a nagyüzemi lopás, az adócsalás, az általad, általam, s a pórnép által befizetett pénzek osztogatása, az ország maradékának szétosztása az új birtokosok között.

S mindezt olyan emberek csinálják, akiknek halvány lila segédfogalmuk sincs az egészről - bár summantani azt tudnak. De azt nagyon. Meg osztani az észt. Lehet, hogy azért maradt nekik csak ennyi eszük. Mert ha nem lesz kitől és miből lopni, akkor aztán megbaszhatják azt, hogy a törvény szerint nekik alanyi joguk lesz majd mindent elvenni... A nincsből nehéz. Bazdmeg.

Szerintem ideje lenne kiállni a megmondóemberek elé. Vagy ellenükben.Vagy hallgassunk mélyeket, ha minket sérelem ér.

 "Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem."

Pastor Martin Niemöller (1892–1984):

Szedem a cseresznyét, oszt' egyszer csak leszáll mellém (cirka 60-70 centire) egy csótikati* seregély. Rágyújtottam egy nótára, pontosabban egy szál bűzrúdra. A seregélymadár meg csak csipegetett tovább, teljes lelki nyugalommal, én meg szedtem tovább a cseresznyét. Aztán jött még egy és még egy... Amikor már voltak vagy sokan, akkor megszólaltam: "CSÉÉÉR!!!" Azok meg iszkiri... Öröm volt nézni, ahogyan páran egymásnak repültek. Szóval a mai napi jócselekedetem is megvolt... De szerintem ez a történet (a seregélyek részéről) nem itt ér majd végett...

[*Reggel, pontosabban amikor felébredtem... Először azt hittem, hogy a Csóti lányok vannak itt valahol a környéken napszámban, de rá kellett jönnöm arra, hogy mindössze seregélyek lepték meg a cseresznyefát...]

Szóval meg kell követnem Hekatét, bocsánatát kell kérnem - de az a poén az egészben, hogy mégsem... Az üstház még rendben volna, de az sincs. A keresett szó, az a katlan...

Minden bizonnyal mindenki vett már biosalátát, biozöldséget, bioparadicsomot, biolófaszt... No, ennek apropóján idézném az egyik biokertész kolléga meglátását:

"Én is próbáltam teljesen bio módon termeszteni, csak hát amikor két szomszéddal arrébb a snidlingből kétszer annyi termett, mint nálam, s láttam, hogy a biokertész bőszen szórja a gyomirtót, én meg leszoptam magam a gyomlálás közben... Azóta leszarom. Van ez is olyan bio mint akárki másé."

Sok helyen belebotlani a következő kommentbe:

"A MOL Nyrt rendszerét meghackelték! A Polygon Informatikai Kft. leállította a bankkártya fizetési rendszerek támogatását."

Az első gondolatom az volt, hogy elmész te jó büdös kurva anyádba. Te, igen te - te kedves kommentelő, aki a Ctrl+C, Ctrl+V módszerrel kommentelsz. Végre, hogy az Ormány-kormány egyik jeles tagja sem nyitotta ki a pofáját, kezd helyre állni az árfolyamokkal kapcsolatos látszólagos béke, erre jön valami önjelölt bérkommentelő és megpróbálja bedönteni egész Magyarhon gazdaságát. A sok paraszt meg jó eséllyel be fogja szopni, mert anni eszük sincs, mint egy marék molylepkének, s aztán meg beindul a csordaösztön. S esetünkben meg lehet rohanni az ATM-eket, illetve a bankokat, továbbá szabadulni is kell az államkötvényektől és a MOL részvényeitől, mert egy faszkalapnak beilleszthetnékje (lsd.: copy&paste) támad minden lehetséges területen.

Még ha igaz is, akkor is csak arra lennék kíváncsi, hogy mi a fasz baja lesz a MOL-nak attól, ha meghekkelték a "rendszerét"? Vagy ha a részemről sohanemhallott káefté leállította a bankártyás izémizét?

Keltsünk pánikot! Az bejön azon parasztoknak, akik minden szartól berezelnek...

ÚR ISTEN! MINDMEGHALUNK!  MOST MI LESZ MAJD EZUTÁN? ITT A VILÁGVÉGE BAZDMEG!

Ez az érme egyik oldala. A másik meg az, hogy mi van ha most kezdődik a szopóág? Amcsi cég, amcsi feltételek, teljes kivonulás a már egyszer megvásárolt infrastruktúra mögül... Akarom mondani BANZAIII!!!!