Mintha kezdeném elveszteni a becsületbe vetett hitemet. Me' nem szép dolog meglopni azt, aki a munkát adja, nem szép dolog meglopni az államot. Eddig valóban így hittem.
Hiszen a munkáltató adja nekünk azt a pénzt, amiből kosztra és kvártélyra, ruházatra és némi szórakozásra is telik.
Az állam biztosítja azt, hogy ne dögöljünk meg mindenféle egzotikus betegségben, úgysmint kéztörés, meg kutyafüle. Az állam gondoskodik rólunk egy darabig, mikor munkanélküliségre kárhoztatunk, az állam tartja rendbe az iskolákat, az utakat, a...
Csak hát jobban belegondolva, nem a munkáltató adja a fizetésünket - hanem a vevő. A munkáltató csak lefölöz némi kis hasznocskát. Valahogy így van az egésszégüggyel, az iskolákkal is, továbbá az úthálózattal, a... Nem az állam teszi rendbe ezeket, mint ahogyan nem is az állam pénze kerül ide... Az állam csak lefölözi a maga kis hasznocskáját.
A kis hasznocska nem éppen a munkáltatónál szokott landolni, s nem is az állami alkalmazottaknál, hanem a tulajdonosnál, illetve a felsővezetőknél. Többnyire nem is kicsiny pénzekről van szó, s többnyire nem is teljesen tisztességes úton kerül a kredit az új gazdájához. A melós vagy az állampolgár csak fogja be a pofáját, me' különben megjárja.
A 'piramis alapjának' lassan már az éh- és fagyhalálra sem jutja a fizetéséből. Mert végül is nem kevés az, csak ritkán adják.
Már lassan én is válaszút elé kerülök, vagy lopok az államtól és a munkáltatótól, vagy megdöglendek, vagy pedig felemelem a szavamat az ellen...
Szóval ezen gondolatok onnan buggyantak elő, hogy kedves főnökünk a cég tulajdonosa be akarja csődöltetni a céget, s új vállalkozásba átmenekíteni mindent. Valami olyasféleképpen, miképpen az építőiparban serénykedő emberkék csinálták ezidáig. Gondolom ismerős a történet. Ház felépül, balek kifizet, aztán fél év múlva az alap félbetörik, mindenhol beázik, a slozéajtót nem lehet becsukni a kagylótól, stb, stb. De hiába keresik ám a felelőst - a kivitelező cég sajnos megszűnt, esetenként tetemes adóssággal a háta mögött, mittomén, mondjuk valami alvállalkozó felé. A biznic meg megy tovább ugyanazon vezetővel, ugyanazon gépekkel, néha még ugyanazon szakértőgárdával is, épülhet az új ház.
De a legszebb ebben az egészben az, hogy a cég csődbevitelével meg kívánják szüntetni a munkaviszonyt, lehetőség szerint úgy, hogy egy fia fillérbe se fájjon nekik. Azaz a dolgozók kapnak olyan munkaszerződést, mely szerint mától a másik cég égisze alá tartoznak. Ily módon megszűnik a jogfolytonosság, s aki már ott szopik harmincöt-negyven éve, az benyalhat a gépnek, ha netán másnap kibasszák a picsába az utcára. Ohne végkielégítés, ohne felmondási idő...
S bár lehet, hogy mindez eljárás törvények ellen nem vét (amit erősen kétlek), de kurvára nem etikus.
Mindezen gondolatok leírása közben megszólalt bennem az irigység is, hiszen én annyira irigylem kedves főnökünket azért, amiért annyit serénkedett, azért, mit elért az életben. Van vagy pár háza és lakása, pár vitorlás és jacht, pár autó. Én készséggel elhiszem azt, hogy mindezt kemény munkával és spórolással érte el a rendszerváltás óta. A rosszakarói szerint már akkor eladta a cukrot (édesipar ruley), mikor beállt a vonat a szállítmánnyal - még művezető korában. Aztán felfuttatott egy-két céget, s így már a hírneve is megelőzte őt, mielőtt még ő lett volna az új tulaj.
No, de vissza a lényegre. Zsebbe (adómentesen) megvan||volt nékije az 1-2M/hó... Alsóhangon. Mindeközben kispórolja az emberek picsájából a lófaszt is, a melóhely már kinézetre képes megszégyeníteni egy lerobbant putrit a cigánysoron, az összes beruházás az elmúlt három évben egy kis rakás lószarnál is kevesebb volt. Ami kettő forintnál többe kerül (azaz már ötre kerekítik), az már annyira drága, hogy nem is költ rá - noha szükség lenne rá, mindössze azért, hogy a cég életbe maradjon, a dolgozók ne kerüljenek az utcára, kisebb legyen a selejtarány, több haszon maradjon a zsebébe. De nem. Helyette kamera, megfigyelés, baszogatás, baszogatás, rugózás az ezeregymillió papíron lévő hatezermilliárd számon. Igen. LOPUNK BAZDMEG! Olyan elő sem fordulhat, hogy valaki nem lop. Ja, bocs. Tévedni senki sem téved, de majd jól meg lesz mutatva nekünk, hogy NE LOPJUNK!
Hmm. Mintha ez menne odafent is. Pártfüggetlenül. Szarrágás, vízgereblyézés, fingcsomagolás. Amire kellene, arra nincs pénz, de mindenféle szarra és teljesen értelmetlen dologra... Arra van bazdmeg. S közben megy a nagyüzemi lopás, az adócsalás, az általad, általam, s a pórnép által befizetett pénzek osztogatása, az ország maradékának szétosztása az új birtokosok között.
S mindezt olyan emberek csinálják, akiknek halvány lila segédfogalmuk sincs az egészről - bár summantani azt tudnak. De azt nagyon. Meg osztani az észt. Lehet, hogy azért maradt nekik csak ennyi eszük. Mert ha nem lesz kitől és miből lopni, akkor aztán megbaszhatják azt, hogy a törvény szerint nekik alanyi joguk lesz majd mindent elvenni... A nincsből nehéz. Bazdmeg.
Szerintem ideje lenne kiállni a megmondóemberek elé. Vagy ellenükben.Vagy hallgassunk mélyeket, ha minket sérelem ér.
"Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem."
Pastor Martin Niemöller (1892–1984):
Utolsó kommentek