Szedem a cseresznyét, oszt' egyszer csak leszáll mellém (cirka 60-70 centire) egy csótikati* seregély. Rágyújtottam egy nótára, pontosabban egy szál bűzrúdra. A seregélymadár meg csak csipegetett tovább, teljes lelki nyugalommal, én meg szedtem tovább a cseresznyét. Aztán jött még egy és még egy... Amikor már voltak vagy sokan, akkor megszólaltam: "CSÉÉÉR!!!" Azok meg iszkiri... Öröm volt nézni, ahogyan páran egymásnak repültek. Szóval a mai napi jócselekedetem is megvolt... De szerintem ez a történet (a seregélyek részéről) nem itt ér majd végett...
[*Reggel, pontosabban amikor felébredtem... Először azt hittem, hogy a Csóti lányok vannak itt valahol a környéken napszámban, de rá kellett jönnöm arra, hogy mindössze seregélyek lepték meg a cseresznyefát...]
Utolsó kommentek