Csak úgy mindenről...

Megsanyarúsodott a káposzta. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek örömére kellene készíteni egy laza töltött káposztát. A dolognak mindössze annyi szépséghibája van, hogy még a büdös életben nem készítettem ilyet. De hát jól is van ez így, majd kitalálok rá valamit. Egy biztos, töltetlen töltött káposzta lesz - mert takarcs... Az nincs itthon. Ráadásul nem is lesz, mert valamiért mindig úgy dobta ki a gép, hogy a hús már megfőtt, a káposzta szétfőtt, a takarcs meg mint a csizmatalp...

Amire emlékszem, az az, hogy kell bele káposzta, darált hús, bors, vörös- és fokhagyma, paprika (erős, fűszer, zölden egy marék erős), zsír, babérlevél. De hogy mit és milyen sorrendben... De hát mindegy is, majd csak adja magát.

[updét: a töltelék az fasza, de a káposzta... Vissza kell venni a keménymagból legközelebb. Mittomén. Szombaton?]

Mi abban a fura, ha valaki két köteg hajópadlót tol haza a biciklivel? Már a csemperagasztó miatt is bámult a sok ember, s akkor még hol van a csempe, a gresslap, a porfix kockák garmadája? De most tényleg... Sajnáltam tízezer forintos portékára a háromezres fuvart...

De ha minden a terv szerint alakul, s nem metélem le az ujjamat a felsőmaróval, akkor ma mehetek lakkért, csiszolópapírért, ecsetért... Nagysokára kész leend az 'új' konyhaasztal. Aztán szép lassan jöhet minden más is, lsd.: falazott konyhabútor címszó alatt.

"Hát anyukám... Van egy jó meg egy rossz hírem... Van kép. Csak nem látszik."

Szóval összefosta magát a mutter tévéje. Alien május elseje!

A világ legegyszerűbb étke a főtt tojás után a sült oldalas - de el lehet baszni. Ahogy én készítettem, arra anyám is rácsodálkozott. Mert túlbonyolítottam a technológiát. Kaptam az ötleteket, hogy sütőfólia, alufólia, lábas, fazék, fedő, főzés, párolás... Erre én hülye mit csináltam? Felraktam sülni.

Egy edény (másfél) az összekoszolandó tárgy. Oldalas összevissza, hideg vízben megmos (ez a fél edény), lábas elő, nagyon kevés zsíron fehérre pirít, s már ki van kísérletezve az összetevők aránya. Kiló húshoz két deka sót kimázsálok, egyenletesen rászórom a tetejére, fellöttyintem némi vízzel (kiló oldalashoz kb. két és fél deci), oszt' bé a sütőbe. Amikor elkezd rotyogni a lé, akkor leveszem a sütő hőfokát annyira,amennyire csak lehet (cirka 100-110°C). Másfél óra múlva megnézem, hogy puhul-e már a hús. Ha igen, akkor durr neki a lángot. Ha már a felső fele aranybarnára égett pirult, akkor megforgatom a szeleteket, és a másik felét is pirosra sütöm. Amíg nem csak a zsír serceg az edényben - tehát jól láthatóan van még ott víz is, addig sütöm.

A végeredménnyel adós maradok képügyileg. De ha már valaki evett finom, ropogós szinte sötétbarnára sült oldalast, aminek a belseje puha és omlós - ámde mégiscsak ropogós az is... Ha még nem, próbálja ki. Hát... Mondjuk egy kicsit sok az a négy-öt óra, de amennyi munka és idegeskedés van vele, illetve amilyen a végeredmény... Megéri.

Legközelebb bepácolom valami izével sütés előtt. Mondjuk egy leheletnyi bazsalikom, fokhagyma, meg...

Jó dolog az. Mármint a freemail. Legalábbis az volt. De most már jó ideje spam sem érkezik a fiókomba - de csak azóta, mióta kikapcsoltam a spamszűrést. Az a baj, hogy olyan emilek sem jönnek meg, mint például a netszolgáltató értesítései (telefonáltak is, hogy valószínűleg valami visszaélés van, mert több jelszóemlékeztetőt is kértek, de az mindig visszapattan a fríméles címről), paypal (ez is szopás), blog.hu-s értesítések, etc, etc. De! A fríméles hírlevél XXXDDXVC száma mindig odaér. Hát a faszt. Migráltam a lajt-ra. Ammég jó.

6.

Bár bizonyítani nem tudom,de Peti bá' oly' szépen elkarcolt 52 milla adómentes kápéval, hogy rossz volt tudni is róla. Mindez a kilencvenes évek vége felé. Karácsonyi "jutalom".

Megtudnám úgy kompenzálni a magyar munkaadók némelyikét, hogy nem győzné lecsúsztatni a kompenzációt. Az érdeksérelmi szervezet vezetőivel együtt, illetve a "Rabszolgák Törvénykönyve" nevű klasszikus szerzőit is kompenzálnám egy kicsit. Mondjuk egy sablonos társasutazással, Szibériába - csak oda, némi málenkij robotra - de csak azért, hogy érezzék a törődést.

A postásnak van munkaideje. Fél nyolc körül kezdődik. Van fél óra kajaszünet. Ezt le kell dolgozni. Jó. Nyolc órás a munkaviszony. Tehát akkor nyolc és fél óra. De mi az istenpék faszáért kell még este fél hétkor czédulákat hurcibásznia? Ja, hát örüljön, hogy van munkahelye. Nem egyedi eset.

Tök jó. Ezért tartunk itt, ahol tartunk, nem azért mert benyalt, semmihez hozzánemértő baromarcú állatok hoznak döntéseket olyan dolgokban, amihez semmi lövésük sincsen.

Bár az én meglátásom sem kifizetődőbb. Ez ilyen, ez a baja, kő'? Hát nem, mert a **** - bár drágábbért. Aztán a drágábbért szarabbat ad, mint én, de ha már meg lett rendelve...

Á. Hagyjuk is inkább ezt a témát. 

Nem mondhatni, hogy szarral gurigázik az a boltos, ahonnan ma megrendeltem a mosogatótálcát... Indultam anyámat meglátogatni, öltözés közben küldtem el a megrendelést. Fél úton járhattam, cseng a telefon, rendelés visszaigazol, "Akkor gyorsan átadom a futárnak." Viszhallásra. Aham. Akkor maholnap lehet takarítani, aztán meg szétbaszni a meglévőt és porolni, falazni, csempézni, betonvasat vágni,csempézni, metlakizni, blablabla. Nem fogok mosogatószekrényt venni, mikor lehet falazni is - az én életem már csak kibírja. Pláne, hogy most olyan gyötrelmesen érzem magam, mintha valaki egy kampóval keresgélné a beleim.

Most jelen pillanatban az a baja, hogy le merészeltem szórni gyomirtóval a kerítésmelléket. Mindössze azért, hogy ne menjen szarni a kerítésük. Meg a mienkének a maradéka sem. Félbe fogja törni a kezemet. Hmm. Legalább lesz mit beleszúrni a hátadba. Bár ez utóbbit lehet, hogy kicsit hangosabban gondoltam.a kelleténél.

Hát igen, a paraszt az ilyen önző, sajnálja a gazat a szomszéd libáitól, kacsáitól, meg amúgy is sajnál mindent (de amikor ért a cseresznye, a barack, a... Szóval az más, nekik joguk van ahhoz, hogy szedhessék - a másik ember kertjéből. De ez utóbbit én mondtam nekik.). De leginkább a sok semmitérő munkát sajnálom, mikor eldolgozom a földet, elvetem a magot, megveszem és telepítem a locsolócuccot... Megkapálom, kigyomlálom és aztán jön a főméltóságú szomszédasszony kicsi, tündibündi kutyája, s pillanatok alatt kibasz vagy tíz-tizenöt tő kukoricát, fele vöröshagymát, babot szét, krumplit bele a földbe. Kész móka és kacagás így az élet..

Mondhatni, hogy engem a mennyiség és a minőség nem érdekel, csak sok legyen és jó.

Nos, még nincs vége az uborkaszezonnak (csak a kaporszezonnak), így megosztanám a nagyérdeművel az idén került kovászos uborka reczipét. Remélem még nem tettem meg...

Nos, részemről akkor jó a kovászos uborka, ha még pár nap múlva is rá lehet járni a hűtőben elhelyezett kincsre. Anyám még ezidáig nem jött rá arra, hogy milyen bonyolult is az adott feladat. Részemről is csak a lustaság segített. Azt a hat kilót, amit egy napon tettem el, még nyolc nap múlva is élvezettel fogyasztottam, mert még mindig ropogós maradt. Oszt' a kilencedikre nem maradt. A mutter is rájárt.

Hozzávalók, egy öt literes üveghez:
3 kiló uborka,
öt búboz teáskanál kanál só (éppen hogy csak ne dőljön le),
kapor, illetve ki mit szeret és ki mennyit a fűszerekből,
45-55 °C hőmérsékletű víz.

Az uborka szűken, de biztosan bele kell hogy férjen a dunsztosüvegbe. Rá kell merni a sót, rábaszni tenni a kaprot, majd a jó langymeleg vízzel megönteni. A napfény nem kelletik neki közvetlenül, csak a meleg. Ebben az időben könnyedén megoldható. :) Harmadnapra kóstolható (időjárás függvénye), negyednapra bizton kész. Leöblöget az uborkalében, tányér(ok)ba belehelyez, hűtőbe be. Sokáig ropogós marad, nem úgymint eddig, hogy harmadnapra nyúlik a bele... :/