A világ legegyszerűbb étke a főtt tojás után a sült oldalas - de el lehet baszni. Ahogy én készítettem, arra anyám is rácsodálkozott. Mert túlbonyolítottam a technológiát. Kaptam az ötleteket, hogy sütőfólia, alufólia, lábas, fazék, fedő, főzés, párolás... Erre én hülye mit csináltam? Felraktam sülni.

Egy edény (másfél) az összekoszolandó tárgy. Oldalas összevissza, hideg vízben megmos (ez a fél edény), lábas elő, nagyon kevés zsíron fehérre pirít, s már ki van kísérletezve az összetevők aránya. Kiló húshoz két deka sót kimázsálok, egyenletesen rászórom a tetejére, fellöttyintem némi vízzel (kiló oldalashoz kb. két és fél deci), oszt' bé a sütőbe. Amikor elkezd rotyogni a lé, akkor leveszem a sütő hőfokát annyira,amennyire csak lehet (cirka 100-110°C). Másfél óra múlva megnézem, hogy puhul-e már a hús. Ha igen, akkor durr neki a lángot. Ha már a felső fele aranybarnára égett pirult, akkor megforgatom a szeleteket, és a másik felét is pirosra sütöm. Amíg nem csak a zsír serceg az edényben - tehát jól láthatóan van még ott víz is, addig sütöm.

A végeredménnyel adós maradok képügyileg. De ha már valaki evett finom, ropogós szinte sötétbarnára sült oldalast, aminek a belseje puha és omlós - ámde mégiscsak ropogós az is... Ha még nem, próbálja ki. Hát... Mondjuk egy kicsit sok az a négy-öt óra, de amennyi munka és idegeskedés van vele, illetve amilyen a végeredmény... Megéri.

Legközelebb bepácolom valami izével sütés előtt. Mondjuk egy leheletnyi bazsalikom, fokhagyma, meg...