Megtudnám úgy kompenzálni a magyar munkaadók némelyikét, hogy nem győzné lecsúsztatni a kompenzációt. Az érdeksérelmi szervezet vezetőivel együtt, illetve a "Rabszolgák Törvénykönyve" nevű klasszikus szerzőit is kompenzálnám egy kicsit. Mondjuk egy sablonos társasutazással, Szibériába - csak oda, némi málenkij robotra - de csak azért, hogy érezzék a törődést.
A postásnak van munkaideje. Fél nyolc körül kezdődik. Van fél óra kajaszünet. Ezt le kell dolgozni. Jó. Nyolc órás a munkaviszony. Tehát akkor nyolc és fél óra. De mi az istenpék faszáért kell még este fél hétkor czédulákat hurcibásznia? Ja, hát örüljön, hogy van munkahelye. Nem egyedi eset.
Tök jó. Ezért tartunk itt, ahol tartunk, nem azért mert benyalt, semmihez hozzánemértő baromarcú állatok hoznak döntéseket olyan dolgokban, amihez semmi lövésük sincsen.
Bár az én meglátásom sem kifizetődőbb. Ez ilyen, ez a baja, kő'? Hát nem, mert a **** - bár drágábbért. Aztán a drágábbért szarabbat ad, mint én, de ha már meg lett rendelve...
Á. Hagyjuk is inkább ezt a témát.
Utolsó kommentek