Csak úgy mindenről...

Ezt a szégyent is megértem, pék létemre vettem egyet.Nem rossz, nem rossz, de azért nem egy kemence. Kovászol, a maradékot bekészít és elindít, a végeredmény finom. Ez volt idáig a menetrend.

Tegnapra anyám elfelejtette, hogy miféleképpen kellene is beállítani. 9-es program, fél kiló, félpiros héj, start. Fél hatkor kellett volna elindítani - merthogy addigra lett volna jó a kovász (sacc/kb), de fél ötkor a legszebb álmaimból riogatott fel, hogy gyeregyorsanazonnal, mert nem tudom a fél kilót megcsinálni (sic!). Mondom neki, hogy ráér. Nem ér rá. Kivánszorgok, azt sem tudom, hogy merre vagyok... Mérleg elő, sütőbizbasz ki, jaaa, már beleraktam mindent! Baszd meg. Be is van állítva a gép, csak a fél kilót nem tudom beállítani. He? Fél kilós sütés beállít, elindít.

Végeredményképpen lett egy sületlen kenyerünk. A faszom sem nézte, hogy anyám miket állított el a gépen. Tök jó. Ha van valami, ami bevált, finom, akkor azon valamit kurvaisten hogy állogatni kell, hogy biztosan szar legyen a végeredmény. Legyen szó itt akár levesről, vagy pörköltről, vagy bármi másról. Jelen pillanatban a kenyérről.

...minthogy az jó legyen. Tavaly decemberi szezonban volt egy kisebb balesetem, mondhatni összetörten ébredtem másnap. Azután való hétfő éjszaka valami mintha megszakadt volna bennem. Mint kiderült, egy kissé elrepedt a bordám, aznap adta be az unalmast - egy kissé megsirattam minden felemelendő dolgot, de nem volt vészes. Jól le is basztak a sebészeten - mondjuk okkal. Viszont az elmúlt huszonhét év alatt most először nem a cégnél szoptam minden nap az ünnepek előtt, alatt és közben a nagy büdös lompordánót, hanem itthon pihentem. Mondjuk kényszerből, mert az első héten nemhogy a söprűt nem bírtam felemelni jobb kézzel, hanem a sörösüveget sem.

Most, meg végre egyenes útra jutottam (egy hónap táppénz, emelni nem nagyon tudtam nehezebb tárgyakat, mondjuk még manapság is kétszer meggondolom) a szivattyú vezérlésével, erre megdölendett az arduino mainboardon a soros portok garmadája (vagy elbasztam valamit - ez is megeshet), így a további tesztelés és az esetleges használat elmarad... Nem az enyém ez az év, hogy rohadjon szanaszét... Pedig de jó lett volna, beállítom, locsol ettől-addig aztán leáll, ha valami baj van, akkor is. Persze az új mobilról lett volna az irányítás, mivel a régi egy kissé meghótt, és nem voltam képes megjavítani, pedig valahonnan Kínából rendeltem hozzá flat kábelt (és nem az volt szar). Minek külön kijelző és érintőbizbasz, amikor minden bele zsúfolva egy zsebbe helyezhető 'kockába'? Elég egy kékfog modul.

A sok sikerélményhez hozzátartozik az is, hogy csak mutatóba volt valami gyümölcsünk. Mire odaértem a permetezéshez, akkor nem sokkal később már jött is a menetrend szerinti lemosás (zápor és zivatar). Tavasszal is, nyár elején is, virágzás után is - virágzás közben meg nem illik. Az őszibarackból volt vagy tíz szem, a kopasz barack jobban bírta, abból volt majd egy kilóra való. Két-három éves csimotához képest nagyon jó. Nem eladásra való a termése, mert alig nagyobb mint egy dió - viszont finom és keményhúsú. A májusi cseresznyét is sikeresen megette a monília, a késeiből azért jutott kóstolóba. A sárgabarack dettó - három vagy négy szem. A szilva dettó - 0 szem.Késő nyáron lepermeteztem felszívódó gomba- és baktériumölő bizbasszal mindent. Szerintem nem volt egy óra sem, és terv szerint jött egy szép nagy zápor... 

De vettem fóliasátrat! Megkenegettem síkosítóval és felállt! Szépen ráhúztam a vázra a fóliát, betemettem földdel az alját, ahogy illik, ledöngöltem. Belül felástam, a talált paradicsompalántát szépen elültettem, vetettem bele salátát, hónapos retket, és zöldséget... Aztán másnap jött egy szélvihar. A csirkék persze addigra kikapargatták a fólia mellől egy darabon a földet, a szél meg szépen belekapott és ennyi. Ami belül volt, az a csibék martaléka lett. Megerősítettem a 'védelmet', de akkorra már mindegy is volt. Öntözés ide vagy oda, kikelt három szál saláta, meg pár szál retek - ez utóbbiakból már nem kell enni, mert a vakudokok megoldották a sorsukat. A salátákban egészen addig bíztam, míg egy csirke be nem tévedt a fóliasátorba (mivel gyárilag szarul zárható a bejárat - azaz sehogyan sem). Levontam a következtetést, jövőre (azaz már idén) kell vennem akkora fóliát, hogy rendesen le lehessen ásni, ne csak tíz centire. A csibéket meg le kell vágni és nincs velük ennyi gond. Bár ez utóbbi ellenében szól az, hogy minden nap van friss tojás - s nem egy... Bár a kiscsőrkék nem voltak valami sokan idén sem, bármennyire is szorgalmasan ülték a fészket a tyúkok. :( Szerintem a kakasoknak valami gondjuk van a potenciával.

A fenyércirokkal is hadilábon állok, nem igazán akar kidögleni. A végleges megoldás a gyomirtó lenne, illetve gázpörzsölővel jó alaposan átszaladni a földön a magvak miatt. De... A szomszédság nem igazán örülne neki, ha a nádszövettel megerősített kerítés (mondjuk a darazsak már elhordták több mint a felét) mellett pörzsölővel rohangásznék. Marad a gyomirtó mérték nélküli használata. További jó pont a szomszédok mellett, hogy a gyomirtózás után szó szerint percekkel képesek levágni ezt az aranyos kis növénykét, s még meg is szólnak érte, hogy ők nem szeretik a vegyszereket, így ne szórjam meg a kerítésmelléket semmivel (már náluk is nő a fenyércirok, de az elburjánzott kerti nád mellé jól megy)... Meg szaporítják a hangát az udvarban... Úri népek, na. Egyrészt. Másrészt meg a bíkís kisebzség szomszéd azé szó, me sajnálom tőlük a gazakokat a csibéktű és a libáktúl. Úgyhogy ne merjé permetőni, me szíjjelhasítom a felyedet! Ez utóbbi is nagyon megkönnyíti az ember dolgát. :S Bár örült a lelkem, amikor a szépasszony nekiállt kapálni a kerítésmelléket, s rájött, hogy bizony az a gaz nála kelt ki és onnan kellene kapálni - és nem fér hozzá az ólak miatt, felőlünk meg a kerítés miatt... Mondjuk rendesen sercegett a kapa a kavics, üveg és malterdarabok közt, így legalább még több van a kertünkben. :(

Amúgy meg is beszéltem egy sráccal, hogy hoz egy 120 mázsa ganét. De mire szóltam, hogy ideje lenne már a fuvarnak, addigra kibökte, hogy már eladta. Jaj. De jó.

Ráadásul ki kellene vágni a régi barackfánkat és beruházni egy újra. Ha jól sejtem, akkor a körtefa is hasonlóan fog búcsúzni e világtól.

Az elmúlt négy hétben rájöttem arra, hogy nem a vágyaim netovábbja az állandó éjszakás műszak, a hét hét napján.

De legalább idén is leraktam pár négyzetméter térkövet. Több-kevesebb sikerrel. Van olyan, mint a frissiben felújított orvosi rendelő előtti rész.

Csupa sikerélmény ez az élet. A tapasztalatokat tanulmányozva: egyáltalán érdemes valaminek is nekikezdeni?

Ilyen javaslat, olyan egyeztetés, naccerű. Az ezzel a baj, hogy ez sehogyan sem lesz igazságos, valahogy mindig a fasz rosszabbik végére keveredik az egyszeri munkásember. Itt ugyan pozitív irányba mutató változás nem lesz a büdös életben. Már ahogyan én látom.

Hiába van fehéren-feketén leírva a törvény szent szava, ha a munkáltatók zöme nem tartja be azokat. A dolgozók meg nem merik kinyitni a szájukat, mert féltik a szaros kis állásukat - hiszen kell a pénz a számlákra, a gyerekre, ennivalóra, meg egyéb ilyen felesleges dolgokra. Ellenben ha a dolgozó nem tartja be ezen törvényeket, akkor menten előkerül az Mtv. xyz paragrafusa, s már lehet is gondolkodni a szankciókon.

Az éves túlórakeret meg már a környékbeli munkahelyeket ismerve egy nagy vicc. Nagyon rossz vicc, de az. Ki nem fizetett túlórák, a majd egyszer lecsúsztatod kategóriába átrakva... Hasonlóan, mint a fél órás kajaszünet - le kell dolgozni, járni is jár, csak ép idő nincs rá. Drága kormányunk erre még rá akar rakni egy lapáttal, a hároméves munkaidőkeret bevezetésével. Egy örök klasszikust idéznék: Majd megunják és hazamennek. Ha jól belegondol az emberfia, akkor így is hitelbe dolgozik egy hónapon át, a túlórákat meghitelezi a munkaadójának és majd talán az év végén kifizetik, ha nem tudja 'lecsúsztatni'. Sajnos nem mindenki olyan gondos mint én, s sokan elfelejtik azt a mondást, hogy száz szónál is többet ér egy kép - mivel én személy szerint le szoktam fényképezni a jelenléti ívemet, minden hó végén. Így nem lesznek eltűnt túlórák és utólag kivett szabadságok. Ja, utóbbiak lesznek. Már csak húsz nap szabadságom van bent, jó eséllyel nem is tudom majd kivenni őket idén. S így extra barátsággal búcsúzhatok a cégtől, ha munkaidőben netán mégis kivenném őket ellentételezés nélkül... Legalábbis jelen pillanatban. Ezek után majd jöhet az, hogy három évnyi ingyen túlmunka - és akkor majd talán kifizetik. Hacsak csődbe nem megy a vállalkozás, és a Kispistajóska és Tsai Kft. helyett lesz Pistajóskakis and Co. Kft. veszi át a helyét a piacon.

A szakszervezetek meg most már hiába kapkodnak, hiszen megőrizték a régi kommenyista rendszerből örökölt tulajdonságukat. Sztrájkalap van? Nincs. Jogi képviselet mindenféle piszlicsáré ügyben van? Nem jellemző. Ellenben van ingyen szaloncukor, meg mosópor, meg üdülési pénz... Legalábbis ezt tapasztaltam. Legutóbb, mikor csoportos visszaélés volt a vezetőség részéről irányunkba, akkor a szakszervezet jogásza már fel sem vette a telefont - attól a hónaptól minálunk felé senki sem szakszervezeti tag. A munkaügyi ellenőrző lópikuláról nem is szólva. Ezt sok cég csinálja így. Az, hogy sérti a munkavállalók jogait, az, hogy törvényellenes, az bizony nem számít. Mert ezt sok cég csinálja...

Kedves kormányunk meg nem ösztönzéssel akarja becsábítani a 'rejtett erőforrásokat' a munkaerőpiacra, hanem a meglévőeket szeretné még több túlmunkára kötelezni - persze a törvényes keretek között, hiszen erről is szól ez a módosítás. Ez utóbbi fél mondat azért íródott, mert nekem már jelen pillanatban is bőven négyszáz óra felett van a túlóráim száma. Most még kifizetik okosban... De csak azért, mert egy éves munkaidőkeret van és ezt nem árt kifizetni valami úton és módon. De ha három éves keretek lesznek? Az egyszeri dolgozó úgy belegabalyodik majd a túlórák számontartásába, mint a majom a házicérnába. Honnan kezdődik, mikor végződik, kinek, mikor és hogyan? A túlórapótlékokkal mi lesz? Majd le lesz csúsztatva az is, vagy mi?

Bárhonnan is nézem, a jelenlegi nagyon jól átlátható (hahaha, zárójelben sátáni kacaj) rendszert le akarják cserélni egy olyan rendszerre, ahol még többet tud majd 'csúsztatni' a dolgozó - persze csak papíron. Ide leírva, oda leírva és kezit csókolom naccsága.

A tisztességes megoldás az éves munkaidőkeret és a havi elszámolás jelentené - de jelen körülmények között állítólag ez sem kivitelezhető. De mi lesz a következő lépés? A fizetett szabadság teljes eltörlése (persze csak apránként), vagy mi? Kommunista szombat? Kommunista vasárnap? Börtön azért, mert munkanélküli valaki? Esetleg egy kis málenykij robot a gulágon (nyolcvan éves munkaidőkerettel)?

Ne feledjük el, hogy pár évszázad kellett ahhoz, hogy az embernek emberhez méltó élete legyen, ne tizennégy-tizenhat órákat kelljen megállás nélkül dolgozniuk a hét minden napján, hanem jóval kevesebbet. Most drága vezetőink tenni akarnak még egy nagy lépést. Csak pont hátrafelé.

Hát igen, idén egy kissé később kezdődött a baj. Jöttek a legyek. Most kezdett annyira feszült lenni a hangulat, hogy a Burkus kutya fülén ritkul a szőr és 'apró' sebhelyek jelentek meg. T mínusz öt nap - ennyi elég ahhoz, hogy a rohadékok kiszagolják az áldozatot és ki is sebesítsék a fülét. Jelen pillanatban bekentem körömvirágkenőccsel - ártani biztosan nem használ, tavaly a mentolos fogrém is elsőrangúan tette a dolgát - csak ez nem olyan büdös, a kutya szemszögéből nézve, ráadásul nem is csíp - egy kissé meg volt szeppenve a dog, amikor kencéztem. Majd meglátjuk. Volt valami F betűvel kezdődő antivakarin spré, de az lófaszt sem ért.

Azért, előtte rákergettem a neten, valamelyik cikk azt írta, hogy "Vérszivó legyek?" Első gondolatom az volt, hogy csak nyugodtan, majd kapsz egy fakarót a szívedbe, mielőtt lefejeznénk... Amúgy haszna nem sok volt a cikknek, de hát ez egy ilyen pálya.

A változatosság gyönyörködtet. Ja. Reggel hazajövök és el kell döntenem, hogy aludjak inkább vagy egyek valamit. Néha eszem azért. Lepusztulok aludni, mert egyszerűen nem vagyok képes ébren maradni. Amikor délután felébredek, akkor vagy eszek, vagy nem. Ha ebédelek, akkor a vacsora még nem csúszik le. Tapasztaltam, hogy a munkahelyre kár is elemózsiát vinni, mert vagy röptében eszik az ember pár falatot - ami nekem nem fekszik mert utána fosok mint a murányi ló, vagy sehogy. Ami normális kaja van, az a beérkezésemig elfogy, utána meg ohne reá idő.

Itthon is nagyon haladok a munkákkal, mondhatni, hogy sehogyan sem. De hát ez mindegy is. Se energiám, sem pedig kedvem nincs valamit is csinálni. A heti hét nap éjszakázás, a váratlanul nyaralnielmenős kollégák miatt szabadnapról bemenős napok, a kapkodás, a fejetlenség - mind, mind hozzátesz egy kicsit ahhoz, hogy sokkal jobban érezzem magam e világban. Ezt is kellene csinálni, meg azt is, el kellene menni gyomirtóért, persze hatkor végzek, a boltok nyolckor nyitnak, szabadság az nyista...

Szóval változatos az életem. Mindennap más és más a dátum. Kellene már nyerni egy nagyobb összeget és leszarni az egész hóbelevancot, úgy - ahogy van.

Másik munkahely is terv szintjén létezik, de a szart a fosra nem szabad lecserélni. A be nem jelentés, a kifizetetlen munkaidők, a ledolgozott és ki nem fizetett túlórák - java részt ezt nyújtják a környékbeli munkahelyek. Kőmérges mellé még megérné elmenni anyagilag, de másért nem. Hiába a napi tíz-tizenötezer (bejelentve sem lenne sokszor az emberfia), ha 10-14 órákat kellene málenykij robotban tölteni. De lehetne még említeni a gumigyárat is, állítólag ott a munkával nincs baj, a fizetéssel pláne nincs, csak... Egy nyolc órás műszak ne tartana napi tizenhárom órát - oda-vissza utazással egybekötve.

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Az összes faszom tele van mindennel.

Süldő rendőr integet.

-Jó napot kívánok!
-Jó estét. A LÁTHATÓSÁGI MELLÉNYT MIÉRT NEM VISELI !?

A csóka elég érdekes fejet vágott, pedig nem is hóhér - ez is egy látványosan gyors igazoltatás volt. Asszem eljő még az ideje annak, hogy a fogdán reggelizzek... Ha minden a terv szerint halad...

Dolgozni csak lassan és szépen, ahogy csiga megy a jégen, úgy érdemes.

Itthon csupa jó és szép minden, bár a vetéssel elcsúsztam egy kicsinykét. Még nincs kész. A talajmunka sem. Ami meg készen volt - lsd.: karósbab címszó alatt, azt a makkák kikaparták, teleszarták és visszakaparták. Ezt megismételték párszor. Tehát ami véletlenül kikelt, azt is kikúrták a rohadékok.

Van ám itthon zártszelvény is! Meg mindenféle vasdarab. Csak ép mindig közbejövendik valami.Most anyám japánakácát kell majd eltennem láb alól, me' kissé megmihálylott a szentem. Meg valahol beázunk akkor, amikor is vízszintesen esik az eső. De ez nem baj, a baj az, ha döglenek a nyulaink.

Továbbá a tavaly vásárolt fűkaszáról is alakul a véleményem. Ez egy nagy rakás szar. Inkább raktam volna hozzá még egy kilencvenezret... Szétszedtem, karburátor kiganajoz, szimering lecserél, satöbbi. Hát még mindig szar. Feleim, ha rám hallgattok, akkor az Al-Ko világmárka helyett vesztek egy drágább, ámde üzembiztosan működő kütyüt.

Idén már voltam itthon szabadnapon is! Harmadszor! Át is aludtam az első három napot, de mivel a szabadnap egy olyan állatfajta, hogy kiadnak négyet és otthon vagy hármat... Sokra nem jutottam. Itt figyel még vagy 15 négyzetméter térkő.

Zajlik az élet na. Csak az a baj, hogy nélkülem. A fizetés az mondjuk most már... Jó. Negyed millás. Csak az a baj, hogy a harminc napból harmincat... Fárasztó.

Hatkor végzek, a boltok úri népekhez vannak igazítva, így nyolckor nyitnak. Így lehet ám spórolni. :(

Ja, a régi tyilfonom megdöglendett. Vettem hozzá flat-kábelt. Mint utóbb kiderült, nem teljesen ez volt a baja. Felmérgeltem magam és vetem egy újat. Okostelefon+buta felhasználó.

Oszt' ennyi. Kérem, kapcsojja ki!

MMinden tök heppi. Már lassan súrolom az ötvenhárom kilót. Még csak felülről. Áprilisban már voltam szabadnapon is. Ebben a hónapban sem látok rá esélyt, hogy kipihenjem magam. Csak hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap kell bemenni dolgozni. Éjjel. Nagyjából úgy érzem magam, mint a kiló szar a mosógépben. Se energiám, sem kedvem nincs csinálni valamit is itthon. Mondjuk, ez meg is látszik mindenen. A kertet és az udvart megeszi a gaz, a ház meg már lassan olyan mint egy kísértetkastély. Pókháló mindenhol, por, retek, kosz, kupleráj bármerre is nézek. Festeni is kellene. Meg még sokminden mást is kellene. Mármint csinálni. De legalább a kinézetemmel nincs baj, sajnos leginkább már az auswitzi reklámzsidóra emlékeztetek.

Mint lentebb írtam, beleszaladt a pékség a nyúlós kenyérbe. Mi meg a faszerdőbe. Bár én egy utolsó utáni senki vagyok, lehet, hogy ezért sem hallgatnak arra a gondolatra, hogy hozassanak valamennyi tejsavat és azzal is javítsunk a tésztákon. Már több mint egy hete hordják vissza a kenyeret. De a tejsav az drága. Az nem drága, hogy elveszítjük a vevőinket. Rakjanak bele több kovászport... Ja. Ha a dagasztók egy része nem szarna bele ebbe az utasításba. De legalább folyamatosan mérve vagyon a kenyér savfoka. Ami négyhat felett kellene hogy legyen. A múlt hónapban is megmérték már... Ja, tejsav... 1050 forint a húsz liter. Kábé kétszáz csészére elég lenne. Azaz húszezer kenyérre. De hát mindegy is, vannak itt nálam okosabb emberek. Akiknek annyi eszük van, hogy még osztani is képesek azt. Nekem kevés van, így nem osztom az észt, hanem csak tanácsokat adok. De minek? Felesleges.Mondhatom én, hogy ez a citromsavas lófasz árt a kenyér térfogatának és az ízének is - le vagyon szarva.

Persze folyamatosan megy az átszervezés, meg a szervezés. Az, hogy túlórázni kelljen és mellete ki lehessen venni a szabadnapokat, szabadságokat, az sok embernek büdös. Mármint a a túlóra. Nem lenne jobb nekik 6 nap 11-12 órában és utána hét nap szünet? Neeem, felejtsük is el, hogy én, meg én, meg én így járjak dolgozni. Most, hogy félig és meddig át lett szervezve az egész hóbelevanc, már látok esélyt arra, hogy a nyáron elmehetek pihenni. Jó hosszút.

Probléma? Egy szál sem. A kenyeret lesütik már az éjszaka elején. Tehát a nyájas vásárló mártogatós kenyeret fog kapni. Tör a megszáradt héjából és kimártogatja a nyúlós közepét. A girbegurba lemezeknek és a vadonásúj kemencéknek köszönhetően nem lehet normálisan megsütni a zsömlét. Vagy fehér a zsömi, vagy túl piros, de a kettő közé csak akkor lehetne belőni... Hagyjuk is. Lemezenként változik a színe a termékeknek - már amelyik lemez nem ér oda alapból a fölötte lévőhöz. De az így is van rendjén - figyeljünk rájuk jobban. A kiflire dettó. Ja, az már csak hab a tortán, hogy az öt kemencéből csak kettő használható rendeltetés szerűen...

Aztán meg nem elég ez a kenyértaknyosodás, de ráadásul ugyanonnan hozattak ötvenötös lisztet. Rá volt írva, hogy JAV. LISZT. Ha ez a javító lisztnek a rövidítése, akkor nem szeretnék azzal a lisztel dolgozni, amit ezzel a szarral javítanak. A zsömlék akkorák voltak, mint a kabátgomb. A kifli is. Meg minden is. De hát ez is így van jól. Már máshonnan jön a liszt.

De sebaj, háromszázan vannak a helyünkre, ha a buszmegállóból behívnak valakit, az is különb munkát végez... Hát lassan hívhatnak. Ha én innen elkerülök, akkor a pék az részemről jól fizetett hiányszakma lehet az idők végeztéig. Se hétvége, se ünnep - csak az előtte való szopás, se éjjeled, se nappalod, se délutánod. Szerintem inkább éhen döglök. Tegnap éjjel is félúton már erősen kísértett a gondolat: visszafordulok, lekapcsolom a telefont és átalszom az éjszakát. Más vágyam már lassan nincs is.

Mint a matekházi. Kész vagyok. További kellemes pékvégét mindenkinek.

A vezetőség már vagy fél éve folyamatosan dolgozik azon, hogy egyáltalán a szabadnapjainkat ki tudjuk venni. S mint minden mást, a természet ezt a problémát is elegánsan megoldja pár napon belül. Ha már láttatok finom kenyeret, amit ha kettétörsz, akkor nyúlik a belseje... És nem azért mert nyers... Amúgy egy egészségre többnyire ártalmatlan baktérium okozza, de hát kinek van gusztusa megenni azt a nyúlós trutymót? Úgy ragad, mint a takony. Mondjuk olyan is az állaga a harmadik napon. A szeletelt motyóké még előbb. Vagy az élesztővel együtt hozták ezt az ajándékot, vagy a liszttel. Holnap kiderítem, de amúgy már mindegy is. 

Megoldás persze van rá, de az sem éppen kellemes és nem is olcsó. Savanyúbb kovászt kell készíteni. Ja, hogy nem kovászolunk? Hupsz. Hidegebb tésztát kell készíteni. Ja, hogy nincs hűtött víz? Hoppá. Rövidebb érési idő, kevesebb kelesztés, hosszabb sütési idő. Sajnos ez a öt feltételt egyszerre kellene biztosítani. Aztán jöhet a fertőzött liszt vagy élesztő megsemmisítése, meg amúgy minden alapanyagé, ami egy légtérben van vele. Utána meg a teljes fertőtlenítés, három napos zárva tartással. De mivel öt lakat sokkal olcsóbb lesz, mint ennek a kivitelezése, úgy sejtem, lassan mehetünk szabadnapra és szabadságra. Jó hosszúra.

Zajlik az élet... Tegnap hazajöttem a melóból, aludtam három-háromésfél órát, flekszeltem, hegesztettem-hefteltem, szegecseltem, reszeltem, ezután bementem dolgozni. Műszak végére már alig éltem. Hazafelé tartva az utcánk sarkán meg megszunnyadtam egy kicsit. Arra ébredtem, hogy fékezni kellene, mert az árok kiugrott elém. Az rosszat jelenthet, amikor az ember a biciklin elalszik menet és kanyarodás közben? Le is basztam a lábamról a glazúrt. De nem estem el!