Csak úgy mindenről...

Nemrég került kettő kismacska. Csak úgy megjelentek az udvarunkban, a kutya nagy örömmel hozta mindkettőt, tehát ezek is úgy néztek ki, mint amit a kutya szájából húztak elő. Na, az egyiknek akkora sikerélménye volt tegnap, hogy teljesen meg van gajdulva. Fogott kettő egeret és azóta úgy csinál mint a Pom Pom - föl és le... Már van remény az egérinvázió ellenében.

Hozzávalók:

Egy vályogház a falu végén.
Egy rosszul záródó konyhaszekrény.
Kenyér.
Aratás utáni időszak, némi hideggel.

Az elkészítése rendkívül egyszerű, csak várni kell az estét és belenézni a kenyeres zacskóba. Amennyiben a kenyér belsejéből már kikandikál egy egér, az már fél siker. Ekkor kell a belerágott lyukat befogni tenyérrel, és agyonverni a kenyeret és a benne tanyázó jószágokat (kettő nagy, három apraja). Jó étvágyat kívánunk. Ez már majdnem annyira laktató, mint a sárgadinnyés babgulyás.

De most komolyan. Kilopják a spájzban elhelyezett dobozból a patkánymérget az egerek. De azért nem vettem észre, hogy kevesebb lenne, lehet, hogy úgy vannak vele, hogy de jó tripp volt, este megint tolunk egy keveset... Szinte az egész falut megszállták a nyamvadékok, tehát nem egyéni szociális probléma. A lakás már úgy néz ki, mint az egértanya című filmben... Mindenhol egérfogó... Mindezt öt macska mellett. Szégyen és gyalázat.

Hát izé. Egy kicsit megültem a személyim gyomrát és ennek hatására félbetört. Valami rendőr (vagy rendőrnek látszó tárgy) sérelmezte is a cellux szalagot. Ennek hatására elmentem az ocsmányirodába, másikat kérelmezni. Az hagyján, hogy a fénykép alapján minimum tíz év... Letöltendő... Minimum akasztás... De adtak mellé mindenféle czédulát, meg pin kódot, meg puk kódot, meg ilyen fasságokat. Ráadásul már ki sem küldik postán, majd próbáljak meg bemenni érte. Mondják annak, aki már szabályosan allergiás a napfényre, a fokhagymára és a keresztre. A fa karót nem is említve. De legalább már rögzítve vagyon az ujjlenyomatom is. Bár a hölgy egy kissé furán nézett annak hallatán, hogy "Tök jó, így ha szétloccsan a fejem, vagy felismerhetetlenségig összezúzódok, akkor legalább az egyik ujjamból azonosítani tudnak... Csak marad annyi..."  Ja, szeretnék útlevelet is készíttetni. És mégis hova akar utazni, ahová útlevél is kell? Az mindegy is, csak minél messzebb legyen ettől a várostól.

Asszem nem leszek közönségkedvenc az ocsmányirodában sem.

Döglik a részeg a sarkon, ahol akármikor rámehet egy autó, mert olyan az út kialakítása, a közvilágítás meg a többi. Hádekurvaanyádat segíccséfe me szébaszom a fejed te kötscsööög faszfej. 112 fel, szitu el. Há akurvaanyádé küldöd rám a rendőröket, hogy bazdmeg a kurvaanyádat, te a kurvaanyád, te kis kötscszög buzi, kurvaanyád...

Márpedig én részegeket nem fogok felsegíteni  (nem mindet!!!!) pár okból:

1. Az egyik az az, hogy az első kést rántott mihelyst két lábra állt. Gyorsan vissza is takartam a kerékpárral, nehogy megfagyjon a mínusz húsz fokban. Hála égnek arra járt egy polícia, így nem kellett telefonálnom.
2. A másik az, amikor kibogoztam nyár közepén a csóka kerékpárját a drótkerítésből, s ő szinte reflexből ütött. Vissza is takargattam a helyére, el nem lopják, meg nem fagy, de ha mégis meghal, akkor majd kialussza holnapig.
3. A harmadik pedig a záróvonalon döglendett a nyár közepén, de volt olyan rendes és egyből a "kurvaanyádat, vigyél már haza mert pofán verlek" szlogennel kezdte. Nyár volt, az első pofonkísérlet után belebasztam az árokba, nehogy valaki elüsse.
   
   

Hát régebben (20.-22 éve) ittam már magamat vállalhatatlanra és járhatatlanra, de csak megköszöntem a segítséget, amikor nem bírtam üzemképesen járni. Az más kérdés, hogy reggelre belepett a hó...

Mert nem vagyunk egyformák. Van aki részegen még a kockacukor látványán is csak mosolyog, van aki meg szupermenre issza magát, misztikus kug-fu tudással felvértezve.

Ezért az első mondat bizton távolból, lehetőleg úgy, hogy se a lábak, se a kezek közelében ne tartózkodjon az ember:
-Jól vagy?
Ha erre az a válasz, hogy a : kurvanypicstekcsog, akkor nem árt értesíteni a szerveket: 112. 

Tényleg veszélyes sport ez az ejtőernyőzés. Eddig ha felnéztem az égre akkor csak zsémbeskedtem a felhők miatt, a forróság miatt, a tűző nap miatt... Most meg csak a földhöz ragadtan sóhajtozok, hogy ezt a napot Isten is arra teremtette, hogy az ember felmenjen az égbe, gyönyörködjön a tájba, élvezze azt, hogy több száz kilométerre ellát... S közben nagy ívben tegyen a hétköznapok nyomorára, bújára és bánatára.

Szikrázó napsütés, felhő egy szál sem, párás levegő sincs... Valamiért engem visszahúz ez... Oda fel... Sóvárgok érte. Tudod, mint a drogosok vagy az alkoholisták (jelen!) a napi adagért.

Igen, beszűkült a gondolkodásom egy kissé. :D De jövő nyárig lehet, hogy ki fogom bírni. De az is lehet, hogy holnap felveszem a telefont és...

Mint írtam lentebb, lesz még folytatás. Tegnap ismét mélybe vetettem magamat. Ismételten Gabit kellett lehoznom a hátamon. Nem készült róla felvétel, mert ha másokat is érdekel, akkor majd elmennek és kipróbálják, meg amúgy is, eleget látom én a rusnya pofámat a tükörben, nem kell, hogy még videó is készüljön róla. Én megnéztem online streamen keresztül. :)

De most már nem az miatt izgultam, hogy mi lesz, hanem azon, hogy mikormármikormár. Magamban meg sátáni kacaj. Meg 'enyhe' kézremegés. Úgy kezdték a fogadtatást, hogy "Te már megint itt vagy?" Voltam olyan gonosz, hogy megérdeklődtem a fejkamerát az utas részére... Hát nem lehet, mert balesetveszélyes. :S Leszakadhat a fejed is (ez a legrosszabb és leghihetetlenebb forgatókönyv), de lehet, hogy csak a nyakad törik ki, ha az ernyő zsinórja belegabajodik a kamerába. Szólt az indoklás. Sőt a legnagyobb baj az, ha a tandemugró párodnak eltörik közben az állkapcsa. Ez utóbbi már hihető verzió volt. De sebaj, cigi el, ruha fel, heveder fel, a szokásos' gyorstalpaló tanfolyam.

Elég szutymák idő volt az augusztusihoz képest, csupa felhő mindenhol. Felfelé csak a nagy borongást lehetett látni, meg a szokásos, ahol is átmennek a házak, falvak, tanyák és a városok makettba. A mellettem lévő kiscsajnak - aki a második utas volt, javasoltam, hogy majd földet érés után nézze meg gyorsan a tükörben a pupilláit, érdekeset fog látni. :D [nem tudom a nevét, s nem tudom azt sem, hogy megnézte-e] No, áttörtük a felhőket. Felettünk meg felhők voltak... Azon felhőket is átnyalta a gép és szikrázó napsütést várt odafent, a  gép árnyéka tök jól látszódott a felhőkön. Kicsivel később alattunk meg egy (sacc/köbö) kilométerre lefele és a látóhatárig mindenhol, csupa vattacukornak látszódott AZ a szmötyi. Kivéve Nagyfalu fölött, mert érdekes módon el lehetett látni arra a nagy  pacnira, amit több mint száz kilométerre van és úgy hívják: Budapest. Karabinerek becsatolása, szemüveg fel, és vár. Majd jött a mágikus szó: AJTÓ!!! S kiállt a kezemből a remegés. 

A 'pilóta' bal lába ki, nekem mindkét lábam ki, heveder megmarkol, fej hátrahajt. Oszt' elment a repülőgép alólunk. Gonosz dolog volt az a másfél szaltó, láttam távolodni a gépet, ami akkora volt:
---------------------------------------

Aztán jött egy hátraszaltó, mely után már akkora volt a gép:
-

Minden a legnagyobb rendben történt (no, azért nem, mert szokás szerint balfasz voltam, de hála égnek volt hozzáértő személy is a hátam mögött). A felhők közepette is nagyon látványos volt minden, úgy körülbelül rá lehetett figyelni arra, hogy zuhanunk. Mintha a ködben figyelne az ember kétszázas tempóval és csak azt tudná, hogy esik lefele - mert ez így volt... Rendes volt a Gabi, mert olyan szép jobbra és balra forgásokat csinált, hogy totál szétcsúszott a térérzékelésem. Ráadásul jelentős mértében beszűkült a szókincsem, baszdmeg, baszdmeg, hú, basszameg, hú. Ezerkettőnél ernyőnyitás. Egy kicsit nagyobbat ránt, mint emlékeztem, de nem vészes. Azt a kurva hétszentségit. Ez már lassan szállóige lesz részemről .S megértettem, hogy miért hord bukósisakot, egy kissé jobban lendült hátra a fejem nyitáskor, mint kellett volna -  hiába, a rutin meg az évek...

Irányítsd az ernyőt... Erre az volt a válaszom, hogy "nem biztos, hogy pont egy pszichopatára kellene bízni ezt a dolgot." De azért megtettem azt, amit lehetett. Valóban jobb, mint a körhinta a búcsúban. A Pisti szerint (látcsővel kukkolt) úgy tűnt, mintha vízszintesen állnánk. Hát az nem csak úgy tűnt. :D

Oszt'' leestünk. Terv szerint. Jövőre ugyanott. Ennyit megér egy fröccs. Adrenalinból.

Hogy milyen érzés? Mindig ezt kérdezik. Magyarázza már el nekem valaki azt, hogy milyen érzés egy orgazmus. Lehetőleg úgy, hogy át is éljem gondolatban.:P

Sohasem értettem azt, hogy az a sok hülye miért áldoz fel annyi pénzt annak örömére, hogy kiugorjon egy repülőgépből.

Felfelé még a gépen próbáltam mókásra venni a figurát, nem is nagyon idegeskedtem. Amikor kiléptem a platóra és folyton jött a srác azzal, hogy mosolyogjak a kamerába, már nem volt annyira jó kedvem, mert a menetszél mindig visszafújta a fejemet.

-Biztosan ki akarsz ugrani?
-Nem, de ha már feljöttünk idáig, akkor biztosan nem gyalog fogok lemenni, csapassuk...
[Már csak azért is le fogok ugrani...]

S akkor így a gondolatok sorban: 

Hú, bassza meg! Hogyan kerültem én ide?

Lehet, hogy mégsem kellett volna?

Óóóó.

Itt jött el az a pillanat, hogy lekapcsoltam az emeleten. Amikor kirántják az ember lába alól a talajt, akkor az... Izé... Nem egyszerű dolog. Legegyszerűbben úgy lehet leírni, hogy leírhatatlan. Nekem aztán ütögethette a vállamat a tandemes srác, hogy ki kellene rakni a kezeimet oldalra, totál belefeledkeztem abba a gondolatba, hogy EZ KÉREM KURVA JÓ! De sebaj, volt olyan rendes és lerángatta a kacsóimat a hevederről. :) Onnantól már megjöttek az emeletre a lakók, nem csak az volt a fő gondolatszál, hogy Húúú! Húúú! HÚHÚHÚ! Szerintem ezért nem szokás elsőre egyedül ugrani...

Hát kérem, itt már valóban őszinte a mosolyom., pedig még csak öt-tíz  másodpercet zuhantunk :D

Csend és nyugalom, a langyos szél borzolja az idegeket, a levegő tiszta, a panoráma nagyon jó, csak ép mindez lényegtelen, mintegy kétezer méter zuhanás után. Nem, nem azért vagyok ilyen nyugodt, mert pont akkor engedtem be a sárgát, hanem mert ez az érzés ez ilyen, 

Nem nehéz, ha a jobb oldalit húzod, akkor jobbra kanyarodik, ha a bal oldalit, akkor balra. Ja, csak én nem szeretek más életével játszani. Amúgy egy teljes fordulat jobb, mint a körhinta. Kár, hogy világ életemben utáltam a körhintát. De ez jobb - és egy kissé félelmetesebb is.

Oszt' ennyi. Az a sok hülye meg képes leugrani. Onnan. Nem normálisak. Jövő héten szezont zárok. :D

NosNem tudom, hogy ki találta ki,de jól tette. Készítettem én is egyet, meg is vannak a gyermekbetegségei.

Aki foglakozik földműveléssel, az tudhatja,hogy az ásás  nem pont egy pihentető munka. Bele kell nyomni az ásót a földbe, kifordítani a földet, megemelni a földet, arrébb rakni a földet. Ráadásul vannak olyan gyomok, amik kifejezetten élvezik azt, hogy összemetéli őket az ember. Úgy is mint a folyondár, tarack, és a többi olyan növény, ami egy pár centis gyökérről képes új sarjakat hozni. De ha ez nem lenne elég, gondoljunk bele, hogy hányszor is kell felemelni azt a nyüves ásót? Hány kiló földet is kell megmozgatni?

Nos, én meggyőztem magamat arról, hogy nekem okvetlenül kell egy ilyen. Tovarisék írták, hogy egy férfiember akár a hatvan centi szélességű villával is kényelmesen tud dolgozni. Úgy nagyjából férfinak tartom magamat,így ilyen széles is lett az ásóvilla. A mi kötött, agyagos-humuszos és gyökerekkel teli földünkre nem volt jó ötlet, pláne annak fényében, hogy tavaly ide csak gyomirtó és fűkasza volt vetve. De hát már mindegy is. Megmutatnám működés közben (azért nézd végig, mert akkor lehet csak rájönni arra, hogy miért is nem taposom le a már fellazított földet):

Minél több elektromos bizbaszt baszkurálok, annál inkább kezdek rájönni arra, hogy milyen keveset is tudok ezen világról.

De mire is lehet jó a fentebb említett mianeve? Elég sok mindenre. Ilyen izéke található az automata mosógépekben, némely mikrohullámú sütőben, légkondiban, villanykapcsolóban(!), meg a franc sem tudhatja azt, hogy még mikbe álmodták bele ezeket a vasdarabokat a mérnökök. A felhasználásuknak csak a fantáziánk szabhat határt, ezerféle kiegészítőt szerezhetünk be hozzájuk - mind 'dugdosós' kivitelben, mind pedig forrasztgatós verzióban. A kiegészítők listája nem lesz teljes, hiszen szinte minden nap (erős túlzással) érkezik valami újdonság, de erről majd egy kissé lentebb...

Alapvetően sok esetben olcsóbb egy mikrokontroller alkalmazása, mint ha diszkrét elektronikát használnánk, továbbá az elkészült mű helyigénye is sokkal kisebb lehet. A fogyasztása is leamortizálódhat a kész áramkörnek - mert van ahol ez is számít.

A címben jelzett tárgy valójában nem egy tárgy, hanem gyűjtőfogalom. Van kismillió változata, a faéktől az atombombáig, mindenféle verzióban. Nekünk 'mindössze' azt kell tudnunk, hogy milyen feladatra szánjuk, s mennyit áldozunk rá. Akár használhatunk egy ATTiny-t az egyszerűbb feladatokhoz, esetleg egy ARM maggal felruházott csodát, vagy egy soklábú PIC-et, vagy éppen egy... Sok gyártó, sok IC, sok-sok lehetőség. Utóbbi esetben a bukás lehetősége is lehetőség...

Egy ilyen mikrokontrollerre tekinthetünk úgy is, mint ha egy komplett számítógépet tartanánk a kezünkben - mert ez így is van. Egy körömnyi (vagy némileg nagyobb) tokban minden rendelkezésünkre állhat ahhoz, hogy egy komplett számítógépet alkossunk. A PC és a mikrokontroller között van egypár apró eltérés. Az egyik az, hogy a mikrokontrollernek van külön program- és külön adatmemóriája, illetve a fajtája válogatja, hogy egyéb nem felejtő memóriát tartalmaz-e a tokozás. Az előttünk lévő PC, tablet, vagy bármely más eszközben van egy adattároló réteg (merefvlemez, flash háttértár vagy hasonló), illetve egy(többnyire több) memóriamodul, amelyben baglyában vannak elraktározva az adatok(kép, hang, egyéb) és a futtatható állományok. Ezeket a háttértárból tölti fel a számítógép.

 De azért nem ugranák ekkorát előre, hiszen nem minden az a vas. Bár sokat tud némely csip, de ahhoz, hogy használni is tudjuk őket, kell rá programot is írni, feltölteni, hubát kergetni.

Először is az második számú műszaki paramétert kell szem előtt tartani: mire szeretnénk használni? Aztán meg az elsőt: mennyibe kerül? Önmagába az árba ne csak azt kalkuláljuk bele, hogy egy IC mi pénzbe fáj, bele kell számolni a teljes fejlesztőkörnyezetet is. Például ha csak kísérletezni szeretnénk a mikrovezérlőkkel, kitapogatni annak a határait, amikre képesek lehetünk, akkor kezdetnek jó választásnak tűnik valami Arduino panelre beruházni. Ez mellé csak le kell tölteni az Arduino IDE fantázianevű alkalmazást - ez még ingyenes, így csak a mikrokontrollerre kell pénzt kiadni. Pécére rádug, programot feltölt, ha nem jön ki a füst a tokból, illetve minden úgy megy ahogy elterveztük, akkor örülés van. Azért csak ennyi a teendő, mert a chipbe bele van gyógyítva a bootloader. A bootloader az meg egy olyan állatfajta, amit nagyjából úgy jellemeznék, hogy tartja a kapcsolatot a számítógép és a csipben elhelyezett memória között. Tehát ha egy beégetett bootloaderrel ellátott csipet próbálunk meg pl. USB kapcsolaton keresztül felprogramozni, akkor az jó eséllyel sikerülni fog. De ha hiányzik az a pár kB a csip memóriájából, akkor meg lehet b*szni az egészet, külön programozóra van szükség a programunk beégetéséhez - az is pénz.

Például PIC esetében nem árt egy kis lét félrerakni ahhoz, hogy egyáltalán be tudjuk égetni a programot a csipben elhelyezkedő tárhelybe. Még az óccó pici kínaji sem annyira olcsó... Plusz kell hozzá egy fordító is, ami ismét kiadással járhat. A földtől jelentős mértékben elrugaszkodva, szerezhetünk még olcsóbb és nagyobb tudású csipeket is, de az ezekhez használatos fejlesztőeszközök (programozó és fejlesztői szoftverek) már nem fehér embernek való áron kerülnek a forgalomba, illetve a használatuk is nehézkes lehet egy kezdő számára. 

Mindenki megkérdezheti, hogy ugyan mire lehet jó egy ilyen mikrovezérlő? Hát szinte bármire. Példának kedvéért ismét leírom, hogy az automata mosógépekben is található ilyen, bár a programozásához szükséges hardver és szoftver egy fél családi ház árába is belekerülhet... Vagy egypár mikrohullámú sütőt is felhozhatnék ismételt példa gyanánt.

A 'hagyományos' számítógépekkel ellenben, a fentebb emlegetett miskulanciákkal az a baj,  hogy elég egy rosszul megírt sor és akkor ohne csip a továbbiakban. Nemcsak, hogy lefagyhat a rá megírt program, hanem fizikailag is kijöhet a füst a tokozásból, vagy az adott portot véglegesen tönkretehetjük, így pl. nyolc kimenettől/bemenettől érzékeny búcsút vehetünk - ha nem hal meg az egész miskulancia. Nem kell megijedni, jön a sűreje...

Csak idő és kedv kérdése lenne az egész.

A kertben ott bujdokol Tarzan és a népes társasága. A ház romokban. A múlt évi szabimat ha minden igaz, most már ki tudom venni. Amiből vagy 12 vagy 15 napot kifizettek. Szombat éjjel már nem járok be dolgozni. Mindezektől függetlenül olyan vagyok, mint a falhozvert lófasz. A kaja meg hát... Hol rákívánok, hol meg nem. Elég, ha eszembe jut a kedves munkaközösség, a jó munkahelyi környezet és elkap a hányinger.

Dijjóhélyban ennyi.