Mint írtam lentebb, lesz még folytatás. Tegnap ismét mélybe vetettem magamat. Ismételten Gabit kellett lehoznom a hátamon. Nem készült róla felvétel, mert ha másokat is érdekel, akkor majd elmennek és kipróbálják, meg amúgy is, eleget látom én a rusnya pofámat a tükörben, nem kell, hogy még videó is készüljön róla. Én megnéztem online streamen keresztül. :)
De most már nem az miatt izgultam, hogy mi lesz, hanem azon, hogy mikormármikormár. Magamban meg sátáni kacaj. Meg 'enyhe' kézremegés. Úgy kezdték a fogadtatást, hogy "Te már megint itt vagy?" Voltam olyan gonosz, hogy megérdeklődtem a fejkamerát az utas részére... Hát nem lehet, mert balesetveszélyes. :S Leszakadhat a fejed is (ez a legrosszabb és leghihetetlenebb forgatókönyv), de lehet, hogy csak a nyakad törik ki, ha az ernyő zsinórja belegabajodik a kamerába. Szólt az indoklás. Sőt a legnagyobb baj az, ha a tandemugró párodnak eltörik közben az állkapcsa. Ez utóbbi már hihető verzió volt. De sebaj, cigi el, ruha fel, heveder fel, a szokásos' gyorstalpaló tanfolyam.
Elég szutymák idő volt az augusztusihoz képest, csupa felhő mindenhol. Felfelé csak a nagy borongást lehetett látni, meg a szokásos, ahol is átmennek a házak, falvak, tanyák és a városok makettba. A mellettem lévő kiscsajnak - aki a második utas volt, javasoltam, hogy majd földet érés után nézze meg gyorsan a tükörben a pupilláit, érdekeset fog látni. :D [nem tudom a nevét, s nem tudom azt sem, hogy megnézte-e] No, áttörtük a felhőket. Felettünk meg felhők voltak... Azon felhőket is átnyalta a gép és szikrázó napsütést várt odafent, a gép árnyéka tök jól látszódott a felhőkön. Kicsivel később alattunk meg egy (sacc/köbö) kilométerre lefele és a látóhatárig mindenhol, csupa vattacukornak látszódott AZ a szmötyi. Kivéve Nagyfalu fölött, mert érdekes módon el lehetett látni arra a nagy pacnira, amit több mint száz kilométerre van és úgy hívják: Budapest. Karabinerek becsatolása, szemüveg fel, és vár. Majd jött a mágikus szó: AJTÓ!!! S kiállt a kezemből a remegés.
A 'pilóta' bal lába ki, nekem mindkét lábam ki, heveder megmarkol, fej hátrahajt. Oszt' elment a repülőgép alólunk. Gonosz dolog volt az a másfél szaltó, láttam távolodni a gépet, ami akkora volt:
---------------------------------------
Aztán jött egy hátraszaltó, mely után már akkora volt a gép:
-
Minden a legnagyobb rendben történt (no, azért nem, mert szokás szerint balfasz voltam, de hála égnek volt hozzáértő személy is a hátam mögött). A felhők közepette is nagyon látványos volt minden, úgy körülbelül rá lehetett figyelni arra, hogy zuhanunk. Mintha a ködben figyelne az ember kétszázas tempóval és csak azt tudná, hogy esik lefele - mert ez így volt... Rendes volt a Gabi, mert olyan szép jobbra és balra forgásokat csinált, hogy totál szétcsúszott a térérzékelésem. Ráadásul jelentős mértében beszűkült a szókincsem, baszdmeg, baszdmeg, hú, basszameg, hú. Ezerkettőnél ernyőnyitás. Egy kicsit nagyobbat ránt, mint emlékeztem, de nem vészes. Azt a kurva hétszentségit. Ez már lassan szállóige lesz részemről .S megértettem, hogy miért hord bukósisakot, egy kissé jobban lendült hátra a fejem nyitáskor, mint kellett volna - hiába, a rutin meg az évek...
Irányítsd az ernyőt... Erre az volt a válaszom, hogy "nem biztos, hogy pont egy pszichopatára kellene bízni ezt a dolgot." De azért megtettem azt, amit lehetett. Valóban jobb, mint a körhinta a búcsúban. A Pisti szerint (látcsővel kukkolt) úgy tűnt, mintha vízszintesen állnánk. Hát az nem csak úgy tűnt. :D
Oszt'' leestünk. Terv szerint. Jövőre ugyanott. Ennyit megér egy fröccs. Adrenalinból.
Hogy milyen érzés? Mindig ezt kérdezik. Magyarázza már el nekem valaki azt, hogy milyen érzés egy orgazmus. Lehetőleg úgy, hogy át is éljem gondolatban.:P
Utolsó kommentek