Tényleg veszélyes sport ez az ejtőernyőzés. Eddig ha felnéztem az égre akkor csak zsémbeskedtem a felhők miatt, a forróság miatt, a tűző nap miatt... Most meg csak a földhöz ragadtan sóhajtozok, hogy ezt a napot Isten is arra teremtette, hogy az ember felmenjen az égbe, gyönyörködjön a tájba, élvezze azt, hogy több száz kilométerre ellát... S közben nagy ívben tegyen a hétköznapok nyomorára, bújára és bánatára.
Szikrázó napsütés, felhő egy szál sem, párás levegő sincs... Valamiért engem visszahúz ez... Oda fel... Sóvárgok érte. Tudod, mint a drogosok vagy az alkoholisták (jelen!) a napi adagért.
Igen, beszűkült a gondolkodásom egy kissé. :D De jövő nyárig lehet, hogy ki fogom bírni. De az is lehet, hogy holnap felveszem a telefont és...
Utolsó kommentek