Csak úgy mindenről...

A legnagyobb baj a járványokkal, hogy nem is azok okozzák a legnagyobb bajt (minek nevezzelek?), hanem az emberek.

Először is csak csendben terjed az akármi. Ezután észreveszik. Ezután titkolni akarják. Ezután elkezdenek félni tőle, s menekülnek a szerjózsa minden irányába. Egészen pontosan kitör a pánik. Erre még rátesznek egy lapáttal a megmondóemberek: Meneküljön mindenki, mert itt fog meghalni mindenki!

Az emberek pedig menekülni fognak. Lehet tagadni, lehet ellentmondani ennek, de az emberben is megvan a csordaösztön, ezt tetézendőleg az én védelme is képbe kerül. Ezért is történhet meg az, hogy ha kigyullad valami egy tömegrendezvényen, akkor többen sebesülnek vagy halnak meg abban, hogy letapossák vagy agyonnyomják az embereket, mint ahányan a tűz miatt megsérültek vagy meghaltak. Ráadásul ha az emberek rendezetten hagynák el a tűz helyszínét, akkor sokkal hamarabb ki lehetne üríteni a rendezvényt. Csak az a baj, hogy az emberek ilyenkor nem használják a józan eszüket -  ez sajnos ilyen, ezzel nem lehet mit kezdeni.

Tetézi a bajt a nagy népsűrűség és az a tény, hogy gyakorlatilag egy nap alatt el lehet jutni a világ másik felébe is. Réges-régen, egy messzi-messzi afrikai dzsungel mélyén, ha valaki elkapta az ebolát, akkor kicsiny esélye volt és nagy eséllyel nem jutott el a közeli faluba, mert addigra kimúlt. De jelen pillanatban nem párszáz fős lélekszámú falukban élnek az emberek, hanem milliós városokban - legalábbis nagyon sokan. A közlekedés is felgyorsult egy kissé. Ennek a kettőnek a kombinációja gyorsíthatja, sőt gyorsítja is az xyz járvány elterjedését.

Ezen felül vészhelyzetben elborítja az ember fejét a lila köd, bármi áron be akarja szerezni a szükségesnek ítélt dolgokat.

Hát ezt a bejegyzést még csak  pár hete kezdtem el leírni. De szerintem ráhibáztam... Így be sem fejezem inkább, így, félig nyersen kirakom, oszt' jó.

Nos a múltkor egy kissé berágtam, azóta álláskeresési támogatáson vagyok. Kezdésnek vissza akartak közvetíteni a volt munkahelyemre. :] Eltelt már jó pár nap, de még csak most értem oda,  hogy napi három-ötször étkezem és nyugodtan át tudom aludni az éjszakát. Már híztam is azóta, kár, hogy nem észrevehető mértékben.

Persze elterveztem magamban azt, hogy milyen sok mindent fogok itthon csinálni, de a gép már megint rossza lapokat dobott ki. A mutert elküldték érfestésre, oszt' annyira megnyomorgatták, hogy megnyertem mindent. Kissé unom már azt, hogy ahelyett, hogy a külső körletet csinálom, mehetek bevásárolni, gyógyszertárba, orvoshoz, utána főzni, mosogatni... Aztán már el is fogyott a nap.

Pedig még  a széldeszkát is javítanom kell, meg egy darabon cserélni a tetőléceket. A múltkori szél szépen leszedte a helyéről az egyiket, a másik sem fiatal már...

Hát ilyesmik történnek erre felénk.

Mióta némileg felháborodtam (félig-meddig jogosan) és úgy gondoltam, hogy többet nem megyek be a munkahelyre, azóta sikerült feltornáznom a testi és szellemi képességeimet 22 százalék környékére. Nincs is már messze a száz százalék (de, messze van). Maximum három hónap (vagy kevesebb, vagy több). Az átaludt éjszakák és a napi ötszöri rendszeres étkezés, illetve a stresszmentes élet megadja a módját neki. Holnap megyek be  valami czédulákért. Ja, van olyan kolléga is, aki bekaphatja a sajátját. Holnaptól hivatásos munkanélküli leszek.

Én nem fogok senkinek semmije sem lenni, a törvény az nem egyoldalú dolog. Köti a munkáltatót is. Le merem fogadni, hogy szokás szerint cigánykodni akar majd a nagyfőnök és a kisfőnök is, de most már eljött az ideje annak, hogy a saját faszukkal verjék a csalánt. Sikerült példát statuálniuk.

Azon ételek neveztetnek részemről így, amik akkor voltak divatban, amikor semmi sem volt a boltokban. Sőt még boltok sem voltak... Viszont néha jól jöhet, olyan jeles alkalmakkor, amikor éhesek vagyunk, kevés az idő és/vagy az alapanyag. Ez is olyan reczipe leend.

Hozzávalók:
1 tojás,
fél kiló liszt,
só,
víz,
zsír,
valamilyen hagyma - vöröshagyma, vagy fokhagyma, ki mit szeret jobban,
paprika,
opcionálisan füstölt kolbász.

A lisztből, a tojásból és valamennyi vízből nokedli készül. Amíg felforr a víz, addig egy kevés zsíron megpirítjuk a kolbászkarikákat (igen, fel kell karikázni), hozzácsapjuk az apróra metélt hagymát, kettő-öt perc múlva félrehúzzuk és beleinvesztáljuk az ízlés szerint adagolt paprikát (csípős vagy csemege, ki mit szeret). A víz felforrt, belemegy a 'rántás' azután beleszaggatjuk a nokedlit. A főzővízből nem kell sajnálni a sót. Ha a nokedli megfőtt, akkor lehet tápolni. Jó étvágyat.

Elkészítési idő: negyed óra - húsz perc között valahol...

Megjegyzem, hogy a fokhagymának kevesebb ideig illik a zsíron szörcsögnie, mint a vöröshagymának - mert ha odakapatja az ember, az biza  már nem lesz finom - sőt. Viszont a vöröshagymát a kolbásszal együtt is fel lehet dobni...

Nem, még nem volt annyi. A kolléga kezdte el a párbeszédet.

-Neked már csak nyolc van.
-He?
-Már csak nyolc ugrásod van hátra.
-Mert?
-Tegnap láttam, hogy az emberek többsége a tizedik ugrásnál szembesül azzal, hogy akár meg is halhat közben, mert ez nem csak egy játék.
-Jó nekik, én már az elsőnél rájöttem erre. Azért is mentem el a másodikra... Meg a többi is ennek tudatában fog zajlani...

2015-ös stat: 4,2 millió ugrás Amerikában, 21 haláleset. A halálesetekbe belefoglaltatik a bázisugrók széles köre is, akik a fene tudja, hogy hányan ugrottak. Ja, meg a wingsuitos emberkék sincsenek külön kategóriába leltározva. Nagyobb arra az  esély, hogy a munkába menet elgombáz egy kocsi. Tiszta ideg lettem. :D

Imádom azt, amikor túlmisztifikálnak valamit. A füstölt hús az úgy készül helyesen, meg a kolbász az akkor igazi, ennél meg annál érdemes savanyú káposztát venni, blablabla. Ez csak úgy az ünnepi előkészületekről jutott eszembe...

Mióta van füstölőcske, azóta rengeteg dolog megfordult  már benne. Például csülök, oldalas, kolbász, paprika... De maradjunk a nyers húscafatoknál. Régebben a só egy kissé nehezebben volt hozzáférhető, mint jelenleg. Abból az időkből származik az a hagyomány, hogy dörzsölgetik a hús tetejét, ami majd levet ereszt, s naponta kétszer forgatni kell, stb. Hát én erre nagy ívben teszek, néha örülök annak is, hogyha az ágyat megtekinthetem belülről is. Receptek... Na jó, túlzás receptnek nevezni, mert nem azok...

1. Papíron nem szabad, mert a munkakör megköveteli az alapvető számítástechnikai ismereteket.

2. E-mailben nem szabad, mert az ilyen ember lusta írni és amúgy is Ctrl+A, Del.

3. A legrosszabb ennek a kettőnek a kombinációja, mert akkor már tolakodó az ember.

Tisztelt HR. Hogy kapjátok be ti a lónak a...

Hol volt, hol nem van, volt egy bejegyzés. Ennek apropójából kiegészíteném egy kissé eztet-aztat. Az őrláng fúvókájának a tisztításához kell egy tízes és egy nyolcas kulcs. Meg egy tűbefűzőből készült célszerszám, amelyik úgy készül, hogy elcsípjük a felénél valamivel (csípőfogó, olló, körömcsipesz, stb), majd pediglen szépen lecsiszoljuk a sorját, valami finomabb smirglin. Ezek előtt a másik (vagy az egyik - nézőpont kérdése) felét nem árt visszahajtani - mert ez dupla élettartamot garantál. :) Mindezeket bele kell dobni egy dobozba, felirat rá, hogy "konvektor szerelés" és akkor nem jár senki sem úgy, mint most én, azaz három év után találtam meg a célszerszámot, eddig mindenféle dróttal bohóckodtam.

Alsó csavar ki (10-es kulcs), felső csavar ki (8-as kulcs), fúvóka likát kipucoválni fényesre, összeszerel. Öt perc, biztonságos (habbal körbenyomni a csatlakozásokat!), olcsóbb mint a szerelő. Mindenki csak saját felelősségre cselekedje ezt meg!