S lassan vége a hatodik napnak. Ma, pont védőszemüveget keresgéltem a kabátzsebben, s találtam egy szál cigit. Elszívtam. Esett már jobban is. Hihetetlen, hogy ilyen rövid kihagyás után sikerült majd úgy krahácsolnom, mint az első slukknál...
Amúgy jól el vagyok a cigi nélkül, ha el tudom foglalni magamat, akkor ritkán hiányzik. Ráadásul egyre ritkábban keresem az öngyújtót meg a cigit.
Annak idején, amikor elkezdtem pékként dolgozni, akkor azzal a hatalmas tudással indítottak útnak, hogy a,megfelelő keltségi állapotban a tészta kellően nagy térfogatú, de még rugalmas... Hát, úgy nagyjából ezzel az információval kitörölheti az ember. De hát kezdjük az elején, rakjuk tisztába a fogalmakat.
Egy tésztát akkor kelesztünk, amikor a végső formázással kialakítjuk a terméket, de még a sütőbe (kemencébe, blabla) helyezés előtti állapotban vagyunk. Ez előtt a tészta éréséről vagy pihentetéséről beszélünk. A tészta érése a dagasztás utáni és a formázás előtti időszakot fedi le, a pihentetés pedig tészta formázása közbeni folyamatokat takarja.
Például ha bedagasztjuk a kenyeret, akkor a dagasztás után érleljük a tésztát (a dagasztás mikéntjétől függő ideig), s eközben a szétroncsolt sikér ismét képes összeállni. A tészta érése után kiméricskéli az ember a cafatokat, ezek után felgömbölyíti, pihenteti, majd pediglen hosszformázza, vagy még egy soron átgömbölyíti, esetleg egyéb módon kialakítja a végleges(nek szánt) kinézetet. Ezek után keleszti, míg a megfelelő állapotot el nem éri a tészta, s ezután jöhet a felületkezelés, majd pediglen a sütés.
A tészta kelesztési idejét szinte minden befolyásolja addig a pillanatig, míg a a sütőbe nem helyezi az ember - sőt még ezen is túl egy darabig.
Minap felébredtem és szokás szerint rágyújtottam. Aztán szokás szerint majd megdöglöttem a köhögéstől. Aztán este elfogyott a dohány. Reggel pedig úgy döntöttem, hogy nem akarom sokáig fulladozással tölteni a reggeleket. Ma lesz a negyedik napja, hogy nem gyújtottam rá.
Az emberek rohadt büdösek. De amúgy minden rohadt büdös. A sörnek nagyon furcsa íze van. A kajának is eléggé érdekes az íze - de már van. Tegnap azért átkotortam a szobámat, de sajnos nem találtam tartalék dohányt vagy cigit, de legalább nagyjából kitakarítottam.
Vajon mikor kezd múlni a falhoz vert lófasz feeling? Olyan szellemi toprongy vagyok... Meg éhes. Meg már gondoltam arra is, hogy kimegyek a kertbe és keresek valami száraz kórót, betöltöm és elszívom...
Hol volt, hol nem volt, az üzem kerítésén túl, de még a bejáraton is túl, volt egy vécé. Sok-sok éve már ennek, de olyan szép emlék.
Nos, történt az, hogy majd összecsináltam magamat. Szaladok a slozéra, de egy akkora kolbász figyelt ott, hogy még az ülőkére is jutott. Szép gondosan be volt takargatva. El is múlt az ihlet. Másnap ugyanaz. Harmadnap dettó. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kolléga hozott citromsárga macskapöcse paprikát. Én meg koldultam tőle kettőt. Vettem a fáradságot és az egész guriga vécépapírt bekentem vele. Mind a két oldalát, nehogy véletlenül rosszul használják... Mivel én mentem el annak idején legkésőbb haza, így csak a délutános egy szem férfinak szóltam, hogy ne a kinti vécére menjen, mert tüzes hangulatban van a papír...
Jánosunk mindeközben a szomszédban lévő kocsmába tengette a szabadidejét. De elkapta az ihlet. A kocsmában az egyhengeres foglalt volt, így visszarohant a munkahelyre. Mivel a benti vécét nem érte volna el, így maradt a kinti.Ezután ment be az üzembe és húzogatta a gatyáját erősen el a hátsó kijárattól.
-Nem kellett volna ennyi erős paprika a borsos tokányba, úgy ég a picsám, hogy az rettenet. - Panaszolta a délutános műszaknak.
-Melyik vécén voltál Jani? - Érdeklődte a délutános műszak.
-A kintin.
Ezután volt egy ötperces kiesés a termelésben, mert nem tudták folytatni a munkát a röhögéstől. Másnap meg meg akart verni Jánosunk. Ki érti ezt...
Valahogy az a kolléganő jutott eszembe, aki mindig dicsekedett a főzési tudományával. Egyszer megkérdezte, hogy mitől lehet az, hogy ő negyven percig főzi a tojást és mégis kemény marad? Nos, ezt sikerült régebben fölöznöm, csak így eszembe jutott...
Hozzávalók:
Víz,
tojás,
számítógép internetkapcsolattal.
Elkészítése:
Rakjuk fel hideg vízbe főni a tojást és nézzük meg a pontos időt.
Üljünk le öt percre a számítógépe elé csetelni.
Amikor másfél óra múlva érezzük a konyhából jött füstszagot, akkor elkészült a főtt tojás.
Szóval nincs elronthatatlan étel, csak még nem jöttem rá a módjára. :D
Már elkezdtem koldulni a fűnyesedéket a szomszédoktól, mert elhatároztam azt, hogy az idei évtől nem fogom felásni a kertet. Lehetőség szerint zöldellni fog mindenhol. Kapát sem nagyon szeretnék a kezembe fogni, ezért mulccsal fogok takarni, ahol lehet - a műanyag fólia nem mindenhol kívánatos szerintem, pláne nem a kertben. Őszre el fogom koldulni a önkormányzattól a leveleket, és társaikat. Nekik nem plusz költség (sőt), nekem viszont plusz haszon - bár a helyet az fogja majd rendesen...
Kell még szereznem mustár, takarmányborsó és olajretek magot. Legalább. De ha még kerül mézontó fű is, az is kell. A dinnyék közét meg beszórom valami virágkeverékkel, mert úgy tapasztaltam, hogy az irdatlan nagy gazban jobban kötnek a dinnyék virágai - azaz lesz rajtuk sok-sok kis gömböc (ahol meg megkapáltam, ott negyedannyi lett a termés). Most a gazakat fogom lecserélni virágokra, legalább színesebb lesz a kert.
Egy kissé mondjuk bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy az a zöldbab vetőmag, aminek a szavatossága lejárt már kettő éve, az ugyan ki fog-e kelni. A harmadik vetés borsó sem nyújtózkodik még az égnek, sőt még ki sem bújt. Ha ma sem lesz eső, akkor muszáj lesz majd locsolni is...
Holnapután elvetek még egy kanyar zöldséget, mert valami idióta a szomszédból sikeresen kipermetezte a tavalyit, illetve az ideit is. Meg a fokhagyma és vöröshagyma egy részét is.
Hát ennyike.
Saját termés. Nem olyan szép nagy, mint a nagyüzemi, de legalább adalékmentes és finom. A teteje a látszattal ellentétben nem fekete, csak szembefényben, mobillal... A belseje meg azé' ilyen, mert ahogy kisült, ellenállhatatlan kényszert éreztem egy kevéske vaj és lekvár azonnali felhasználásra - szóval forrón nem igazán jó felvágni. :)
Míg szavam nem feledem, az első fél kiló már gallér mögött van.
Hát... Egy kissé megváltozott az életem. Pár hete még aggodalommal töltött el, ha nem volt itthon semmiféle alkoholos ital, vagy cigi. Most meg már leszarom. De tényleg. Ha nem kellene mindennap elmenni a 'városközpontba' mindenféle kacatért, akkor nem hiányolnám sem a cigit, sem a cefrét.
Minap is elfogyott a dohány, ohne cigi. Délutántól kettőtől nem volt mit szívni - én ugyan el nem megyek a dohányboltba... Másnap délig jöttem, mentem, serénykedtem. Ekkor jött a varázsszó: el ellene menni boltba. Ezután már rutin szerinti bevásárlás követezett -> dohány, filter, sör, egyebek. Baszhatom, ha ez így folytatódik.
Pedig nem is voltam ideges az elvonási tünetektől szenvedve, sőt feltűnően nyugodtan és jókedvűen szemléltem a dolgokat. Bár egy kissé furcsának tűnt az, hogy már szinte egy nap kihagyás után érzem a szagokat, az illatokat, az ízeket... Enne tetejében még képes lennék átaludni az egész napot, öt étkezés közben. Ráadásul jobban is bírom a nehezebb dolgokat (ez nem igaz, mert valami gerendával meghúztam a bicepszemet, most kezd múlni a 'mindjárt leszakad' feeling).
Hát igen, szoktam kocsmába is járni. Február óta már voltam háromszor is!
Szóval a munkahelyem otthagyásának belátható időn belül lesz pozitív hozadéka is. Nincs mindennapos stressz, meg ilyenek.
Bár még pár talicskányi földet el kellene fuvaroznom, de ennek nem ma van a napja.
Ez az a recept, amit valóban szinte saccra kell elkészíteni. Később majd minden olvasó rájön, hogy miért is... Eteti magát, melegen, hidegen, másnaposan, tejföllel, tejföl nélkül, sajttal... Mint a Gombóc Artúr a csokoládéval. Kép azért sincs róla, mert fogyóeszköz - azaz ahogy sül, úgy fogy.
Annak idején nekiálltam pár sort a bitekbe ágyazni. Hááát. Nem sok jót nézek ki belőle. Milyen dolog az má', hogy leírom egy atomerőmű balesetének a lehetséges forgatókönyvét, egy világjárvánnyal karöltve, amit a tőzsde és a pénzpiac, gazdasági és szociális összeomlás követi? Ráadásul mindez közben meg is valósult? Persze mindez javarészt reális alapokon nyugodott volna... Sohasemleszkészproject vol.2
Utolsó kommentek