Csak úgy mindenről...

Nekem, mint volt szakmabelinek van némi rálátásom a folyamatokra. Nem fogok írni mindenféle enzimtevékenységekről, meg egzotikumokról, ennek három oka van, az egyik az, hogy már java részt elfelejtettem ezeket, a többi meg már lényegtelen is. De azért reflektálnék az indexen megjelent cikkre. Nem ellenkezés vagy kötözködés gyanánt, hanem inkább mint kiegészítve azt, egy kissé tisztázva a fogalmakat.

Először is, az a mondat verte ki a biztosítékot, mely egy része úgy hangzott, hogy:  ...tévhittel ellentétben nem tartalmaz élesztőt...
A tévhittel szemben, tartalmaz élesztőt. Csak ép nem azt a fajtát, amit a sütőipar használ. Köztudomású, hogy a környezetünk tele van mikroorganizmusokkal - baktériumokkal és gombákkal. Spóra formájában, vagy csak natúr kivitelben (pl. nem véletlenül kezd penészedni a hőhidas sarok a fürdőszobában), de mindkettő jelen van a minket körbevevő térben. Amint kedvezővé válnak az életfeltételeik, elkezdenek szaporodni. Ilyen az élesztőgomba is. Vagy a liszttel együtt, vagy pedig a levegővel, de belekerül valahogyan a kovászunkba. Ellenkező esetben hiányoznának a lyukak az elkészült kenyerünkből, ha nem így lenne, akkor süthetnénk sós gyurmát is.

Tehát meg lehet különböztetni a nemesített és a vad élesztővel készült kovászt és nagyjából ennyi a kettő közt a különbség.

"Előállítása drágább..."
Hát igen, túl sokba kerül a fűtés, a hely és a munkaerő költsége, a munkáltató ott spórol, ahol lehet, feláldozva a minőséget a profit oltárán. Bővebben is kifejtve, szinte mindegy az, hogy nagyüzemi körülmények között készül-e a kovászos kenyér, vagy házilag (bár ez utóbbinál jóval szélesebb a választék). Az igazán finom kenyér kulcsa maga a kovász - de sajnos a legtöbb esetben csak porokat adnak a termékekhez (kenyér, zsemle, s egyéb fehértermékek), s  ezen porokban jó esetben található tejsav is (az ecetet külön kell hozzáadni), de sok esetben csak citromsavat tartalmaznak, azt is csak azért, hogy a törvényekben előírtaknak megfeleljen a kisült termék savfoka. Ipari élesztővel is készíthetünk kovászt, csak megfelelő körülményeket kell teremteni ahhoz, hogy megfelelő legyen a végeredmény. Sőt mi több, létezik ipari kovász is, mellyel szintén finom termékeket lehet előállítani - bár az is drága. Így marad a  porokból kotyvasztott kenyér a piacra (jó lesz az a  parasztoknak jeligével). Sajnos ennek a folyamatnak a létrejöttében egy szemtanú voltam. Elmúltak azok az idők, ahol a kenyér még három nap múlva is fogyasztható és finom volt.

" A 24 órán át kelesztett..."
Ez már tényleg csak kukacoskodás - de valójában nem az. Nem mindegy, hogy a két átfogó négyzetének az összege egyenlő-e a befogó négyzetével, vagy két oldal négyzetének az összege a harmadik oldal négyzetével, ugyanazon háromszögnél... Pedig néha stimmel a kapott eredmény, de azért az esetek egy részében nem igaz. Megpróbálok rendet tenni a fogalmak között, mert sok emberben a kelesztés az egy univerzális szó, pedig nem az.

Kezdjük az elején egy szóval: Érés. Érésről akkor beszél egy pék, ha érleli a kovászt vagy a tésztát. Hihetetlen, de ez utóbbinak is van szerepe. :) Érés folyamán ugyanazon folyamatok játszódnak le, mint a kelesztés ideje alatt, más-más intenzitással, mert ugyanúgy lebontásra kerülnek a fehérjék és a keményítő... Ellenben az érés a tésztakészítés előtt (kenyereknél és némely fehértermék esetében a kovászolás folyamán 'megérik' a kovász) és után szokott lejátszódni (ilyenkor alakul ki másodsoron a dagasztáskor roncsolt sikérváz), egészen a formázás műveletéig. A formázás közbeni szakaszokat pihentetésnek kellene nevezni, ilyenkor szintén ugyanazon folyamatok játszódnak le, mint ennek előtte és utána - mindössze az időtartam a különbség, de ez  az apróság is sokat számít.

A kelesztés - mint fogalom, a tészta végső formájának az elnyerése után értendő, azaz a formázás és a sütés közötti időtartam a kelesztés. Ha valamit 24 óráig kelesztünk, az ideális körülmények között, akkor abból sok minden lehet, de ennivaló... Ez utóbbi már kérdéses.

Tehát akkor részemről: kovászolás->dagasztás->formázás(közben pihentetés)->kelesztés->sütés. De akkor most melyik volt a cikkben említett folyamat? Mert a kovász érése számomra még a hihető kategóriába tartozik. Vagy csak el kellene felejtenem egy 'szép' szakma után a megtanultakat? Lehet ez utóbbi volna a legegyszerűbb, s legalább nem elmélkednék ilyen hülyeségeken...

Voltam állásinterjún. Pár számomra szokatlan dolgot észrevettem. 

Délután hattól reggel hatig 40% pótlék. Van betanulási idő - ez így őszintén meglepett. A HR-est meg az, hogy mennyit kellett melóznom az előző helyen. Nem atomfizika a munka, de nem is túl egyszerű. Majdnem fele hónap szabad. Oszt' ennyi. Ha minden jól alakul, akkor jövő hét sütőtökön kezdek.

Az első óra után elég sűrűn mondogattam, hogy többet ilyet soha. Megkóstoltam. Legközelebb dupla mennyiség - kevergetni ugyanannyi ideig kell. Az is igaz, hogy először megégettem a pofázmányomat, mert kell nekem a főzőkanalat szopogatni (aka.: kóstolás címszó alatt)...   Ha valaki nem ismerné:

Hozzávalók a dupla adaghoz: 

• 8 dl tej,
• 50 dkg cukor,
• 10 dkg vaj,
• csipet só (opcionális).

Elkékítés:

Feldobjuk a tejet melegedni, amint elkezd forrni, beleszórjuk a cukrot és a csipet sót. Ezután addig kavargatjuk, míg be nem sűrűsödik olyan tejföl állagúra. Közben minden baja lesz a trutyinak, ettől nem kell megijedni. Valahol fél úton olyan színe  lesz majd, mint az iszapos víznek. Amikor már mindenféle kavarás mellett úgy tűnik, hogy ki akar futni a szmötyi, akkor már nincs sok hátra a végéig. Ezek után szépen megbarnul az egész kacat. Amikor már keveréskor látszik az edény alja, akkor hozzádobjuk a vajat és rottyantunk rajta még egyet. Ezután sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, várunk egy kicsit, míg meg nem dermed. Lehet nasizni.

[updét] Kevesebb vaj kell bele, mert így bár ízre jó, de nem lehet sokáig rágcsálni...

Hát igen, itt van az ideje és érik. Az egyik jóembernek kellett volna valamennyi. Minek kell? Hát befőttnek és dzsemnek. Jó. Vittem neki egy szatyorra valót (4-5 kilónyi, nem mértem), csak úgy. Lelkére kötve, hogy ez a fajta csak befőttnek és kompótnak jó, dzsemet meg se próbáljanak belőle készíteni, mert szar lesz a végeredmény. Pedig jófajta barack, bár  aprószemű, de magvaváló és nem kell hámozgatni, csak megrottyintani és elrakni. Sajnos túlzottan is érvényesül az a kifejezett őszibarack íz, a cukortartalma meg nem valami sok. Ez ilyen, ez a fajta erre jó - de erre nagyon.

Cseng a telefon. Nem kell több barack, mert az asszony megfőzte lekvárnak és az keserű (mivel ez a fajta valóban megkeseredik akkor, bár nem tudom, hogy miért)... Lekvárnak... Mikor elugattam, hogy annak pont alkalmatlan... Egy kissé szétbasz a mérgesség. Már előre félek a többi barack árusításától, mert az meg pont hogy lekvárnak jó, elrakni meg nem. De hát nagy az isten állatkertje, ráadásul a marhák letaposták a kerítést.

Minden úgy kezdődött... Hogy... Hát ez már ilyen hamar meghalt. De sebaj, van itthon mindenféle rossznyavaja, elméletben fél óra és kész.

De mint köztudott, a gyakorlat és az elmélet kettő különféle dolog. Hajtóműleszedő-kézi-készülék előszed, egy csavar ki, még egy csavar ki. Jó. Célszerszám megfordít, hajtókar le, másik hajtókar le. Jó. Monoblokk ki- és behajtó célszerszám előkészít. Jó. Meg sem mozdul a helyén. Pontosabban a monoblokk nem mozdul, de a célszerszám kiesik a helyéről. Sörért és cigiért el. Anyám triciklijével... Permetezni sem voltam, mégis mérges vagyok.

Célszerszám be, de nem lehet kitekerni, mert még mindig kicsúszik a helyéről a miskulancia. Valami rosszat sejtettem, mert ma koldultam egy M8-as csavart. Jaaaa! Hogy a szőröstalpú, jeti-román, hernyótalpas édesanyádat... Más a menetemelkedés, így a normál menetet nem lehet betekerni. Flex elő, vág, köszörül, csiszol (új csavar félbe, a réginek a feje le). Varró- és ragasztógép(hegesztő apparát) elő, kettő csavarból egyet készítettem. Furcsán néz ki, de jó. A csavarfej szinte beleesik a célszerszámba. Alátét, alátét, vajha hová tehettelek? Alátét leköszörülése. a franciakulcson való ugrálás segít mindezek után.

Fél órás munka... Vagy négy-öt órás munka.

...hogy a szomszédunk megint készülődik vissza az egyik továbbképzést biztosító központba. Ugyanis nyitott egy autóbontót. Az utca szélén. Tegnapra elfogyott a piros taliga, mára került egy ezüstszürke. Persze minden teljesen legális, megvan minden engedély és az előírásoknak megfelelő környezet is..,

Véleményem szerint ebből megint egy szűk öt-nyolc éves továbbképzés lesz majd, lehet, hogy ismét Szegeden - ez már csak a rendőrségtől és a bíróságtól függ...

Mentünk az ótóval a faluban, s megláttuk a delikvenst. Gyorsan megjegyeztem Iminek azt, hogy nagyon dicsérték a többiek a májsztró szaktudását. 

-Ja, mesélték az ablakot?
-Ablakot? Miféle ablakot? Falat meséltek...
-Hát volt olyan is. De amikor berakta azt az ablakot... És csak másnap tűnt fel az, hogy kifelé áll a kilincs... Ráadásul amikor kinyitotta az ablakot, akkor ráesett a lábfejére az ablakszárny is... Mindenki hibás volt csak ő nem.

Szóval valami ilyesmik miatt inkább lassabban, nyugodtabban és legfőképpen olcsóban készítek el valamit is... Azaz nem ún. mestert hívok, hanem s&k.

...vannak olyan munkálatok, amik rendkívül látványosak. Már a tetőlécek cseréje sem volt semmi. Leszedtem vagy száz cserepet, leszabtam vagy húsz lécet, a léceket felszegeltem, az épkézláb cserepeket visszapakoltam, szabtam még pár hiányzó darabot és ezzel el is ment tizenpár órahossza, rám sötétedett. Persze közben felszegeltem a madárdeszkát is.

Másnap sok cserép le, alapozó fel, cserép vissza.

Harmadnap zsémbeskedés az miatt, hogy az alapozó fika még nem száradt meg.

Következő nap zöldbabnak szedése vagyon. Ezutáni napon szilva szedése és magozása, festésnek való nekikészülődés, majd pedig esőnek megtekintése fedél alól.

Következő nap, kúpcserepek guberálása és pucolása.

Másnap napszám, meleg, berek, heted  napos igénytelenség szanaszéjjel. Fűkasza, rohadel.

Vasárnap belekortyoltam a sörösüvegbe. A harmadik üveg felénél eszembe jutott az, hogy rá kellene gyújtani, elmentem cigiért meg sörért. Részegen nem szoktam tetőre mászni,  meg amúgy is vasárnap van... Be is csúszott öt üveg sör. Persze, hogy kétliteres...

Hétfő, zöldbabnak szedése, gyomlálás.

Kedd. Gyomirtó beszerzése, csirkekergetés, kerítésen való lyuknak kergetése és becsinálása, szentek rá- és leaggatása, szúnyogcsapkodás.

S már szerda van, de kaptam egy javítandó laptopot (vinyó->kukapozitív) is, de ennek ellenére ki kellene menni, a tetőt irányba venni... De már most kötelező véradás van, ha az ember kilógatná a makkját az ajtón, akkor kettő perc múlva már a tizedik szívná. És még a fejüket sem kell simogatni közben...

Na, mármost. Ha holnapra nem keletkezik valami kibaszás, akkor végre le tudom első soron pamzerolni a deszkát, illetve a gyomirtásra is tudok időt szánni. Talán holnapután már megy másodsoron  is megy a festés.  Következő napon zöldbabnak szedése, gaznak ismételt gyomlálása. Ezután talán a kúpcserepek körbekenése (sok-sok cserép le, felmászik, blabla), a szegély körbekenése, meg ilyen baromságok jönnek soron. Mindezek után jön az, hogy talán még idén befejezem a vakolást és a festést. Ezen kívül pedig...

Tele van az összes mindenem, mindennel.

Ma van a huszonhatodik napja a füstszünetnek. Már csak néha tör rám a vágy arra, hogy rágyújtsak. Bár anyagilag nem járok jobban, mert amit megspórolok a cigin, az elmegy cukorkára, meg rágcsára...

Nagyon szerencsés ez az év is. A kertben idén a fél kilónyi borsóból három szál kelt ki, mindenféle locsolás ellenére. Mérgemben azt is leszórtam gyomirtóval - nem csak a kerítésmelléket. Zöldség egy szál sem, répa egy egész szál... Ez utóbbit a helyszínen megettem mérgemben. A cseresznyefák mindenféle  permetezés ellenére halódnak - valami gombaféleség lehet. A kajszibarackból sem kellett lekvárt főzni - talán majd a szilvából... Esetleg... A zöldbab elég furán néz ki - biztos a fagykártól lehet. A karós tallérbab már az égig ér (3 méter meg a föle), ennek ellenére nemhogy termés nincs rajta, de még virág sem. De ismét lesz bio-krumplink! Annak ellenére, hogy nem vetettem és nem permeteztem, ráadásul csak árvakelés, tűrhetően néz ki (vajon idén is lesz 15 kilónyi?). Ha nem történik valami nagyon nagy balszerencse, akkor legalább őszibarackunk lesz annyi, hogy még  eladó is leend. Hála égnek kettő fajta van belőle: egy aprószemű kopasz (diónyi méret, markáns íz, mézédes), meg az a szőrös zöld (enyhén savanyú, nem túl édes, jellegzetes ízű). Mindkettő békebeli, nem agyonnemesített fajta. A három fácskáról tavasszal leszedtem olyan harmincöt kilónyi terméskezdeményt - de ezt mintha írtam volna már lentebb. Ennek ellenére fel kellett támogatnom a kopasznál az ágakat.

Az állatokkal sincs sok örömre okom. Elült a tavalyi sasmadár, kemény hat tojásra. Ebből eddig öt zápnak bizonyult. A három éves tik is elült, de hála égnek rákotlott egy másik tyúk is. Sikeresen be is keverték a rőzse közé* a tojásokat, kihűlt mind, mire észrevettem az árulást. A szép vörös kandúrt elütötték. Ellensúlyozandólag van patkányunk és egerünk! :/ 

De legalább a locsolással és az elektromos dolgokkal szerencsém volt. Locsolás: nem működik, nem működik... A darazsak egy nap alatt fészket raktak a köpködőbe, ennek örömére leköpte a szívó ágat a kútfejről a szivattyú... Szálltak is a szép szóviráok a szerjózsa minden irányába.

S lehet, hogy arról is írtam, hogy a múlt hónapban bedöglött a mobilom. Nos, nem csak a töltőcsatlakozó (sikeresen cserélve) állt be, hanem leégett egy apró kis bizbasz is, konkrétan egy smd tekercs (attól eltekintve, hogy pár alkatrészt is sikerült összekócolnom a nyákon - az sikeresen javítva lett). A hobbiasztalos offtopikból kisegítettek egy beültetés rajzzal (Lacinak ezúton is köszönöm), én meg magamat az alkatrésszel. Csak... Olybátor tűnik, hogy a töltőáramkör is kiment azzal a lendülettel, ahogyan az az induktivitás elfeketedett. Működni működik működött a telefon, telefonálni is lehetett vele, csak ép az aksit nem lehet feltölteni... Kerítettem  tizenötért egy használtat.

A héten bekapcsoltam a számítógépemet (dell precision t3500), s volt csudálkozás és fogak csikorgatása. Eddig sem volt túl kóser dolog az egész, ugyanis egy darabig egy kicsit meg kellett pöccinteni a processzort (pontosabban a hűtőbordáját) ahhoz, hogy elinduljon a gép. Proci ki, alkohollal lemos, kence, összerak, tökéltesen működött. Addig a pillanatig. Akinek hasonló problémája akad (alaplapi feszültség nem kóser hibajelzés), az először mérjen rá a processzort etető feteknél a feszültségre és esetleg a frekvenciára (na meg nagyító||mikroszkóp alatt vizslassa át a  feteket és környéküket). No, lényeg a lényeg, látványos fény-, hang- és füstjelenségek történtek a processzor tájékán, onnantól az "alaplap megdöglött te szerencsétlen barom állat" hibajelzés lépett érvénybe. Tönkrment három FET, és legalább kettő kondnzátor. Már az égési nyomok alaján saccolva - a kondenzátorokhoz inkább négy darabot kellett volna írnom, mert kettéválltak... Meg ami persze nem látszik. Egy pár millin elfüstölgött a vezetősáv is... Ugyanitt megfellő alaplapot (09KPNV) keresek, ha van valakinek eladó vagy elvihető... Kispénzért... A sors iróniája az, hogy nem sokkal előtte egy inteles LGA alaplapon egyenegettem ki a cpu socket érintkezőit, amit Vér István elgörbítgetett... Felerészt sikerült megmenteni a gépet.

Na, de vissza a közelmúltba: ha már ez meghót, akkor beüzemelem a régit. Kicsit lassabb, kicsit rosszabb, de van, van rajta SATA is. Bekapcsol, egy darabig használ, lefagy. Reboot. Oszt' úgy marad. Tökéletes processzorhalál. Procicsere. Bezony ám, a csere is megdöglött, hiszen az aljára rá is van írva: Rosz (tényleg egy 'sz'). Az első sk. összerakott gépem előkergetése. 2x1Gb ram, barton magos athlon. Gyártási év: 1999. Hahaha. Repülnek rajta a  programok, mint a szárnyaszegett döglött madár. Alkatrészguberálás, most  jó vagyok egy 2 magos, p4 procival és a hozzávaló alaplappal. Mint a vemhes anyacsiga. Járókerettel.

*Ezek a törpék tojnak összevissza, csak győzze megkeresni a tojásokat az emberfia. Ez konkrétan a tűzrevaló tetején kotlott el valamikor.