Használtan vettem a biciklit, ma már egy kissé kopottas, mondhatni, hogy nagyon viseletes. Megérett a csapágycserére. Hiszen semmi sem örök életű, meg már... De ez lényegtelen. A hajtőmű mindkét karját le sikerült buzerálnom, s abban a hiszemben voltam azodáig, hogy aztán már csak kitekerem, megveszem, betekerem. Hát ja.
A hajtóművek leszedése után szembesültem azzal, hogy az általam eddig megismert középcsapágyaktól jelentős mértékben különbözik az, mi a kecskémben van. Nevezhetném az ómagyar nevén is: monoblokk. Spéci ki- és betekerő szerszám kelletik hozzá, de mint mondtam, nem mai darab, így egy kissé berohadt minden ami begyógyulhatott. Az a része, mi harminchatos kulccsal oldható, az sem oldható harminchatos kulccsal. Alien május elseje. A műanyag idom meg egy kissé elnyalódott, szerintem csak a jó isten lenne képes egyben kiszedni. Hőre lágyul(t), de nem nagyon. Asszem ki fogom égetni a maradékot is a helyéről. Ha sikerül. Vagy kivésem. Vagymi.
Utolsó kommentek