Csak úgy mindenről...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy áramszünet...

Hol volt, hol nem volt, az óperenciás renszeren is túl... Szóval dolgoztam egykoron egy pékségben. Rólam elég annyit tudni, hogy ha ki akarok baszni valakivel, akkor nem a szomszédba megyek tanácsért... I. László nem volt rossz gyerek, csak egy szélvihar elég sok mindent meglazított nála az emeleten, ezért is lehetett olyan huzatos odafent. Meg néha ha felbátorodott, akkor nem nagyra nyitotta a száját, hanem túl nagy lett a pofája. Ez lett a veszte is, mert az akkori főnök elég sokat tűnődött, hogy őt küldje-e el, vagy a másikat. Mert hát a másik az dolgozik, de a Lacinak meg sok végkielégítést kellene fizetni. Epilógus ezen szálon (mármint a Laci munkaviszonyát tekintendően) egy kicsit lentebb...

Hol volt, hol nem volt, hetedhétizé... Szóval egyik  nap, amikor én voltam a kemencés és a dagasztó is a délutános műszakban, megjelent egy hölgy, azzal az óhajjal, hogy neki itt kell maradni a műszak végéig. De hogy miért is... Nos, ezt akkor nem kérdeztem meg. Mint később kiderült, ő lett a főnökasszonyunk. Bemutatkoztunk egymásnak, kikáromkodtam magamat kezdésnek (nyádpics, egy csomó zacskón egy csomó csomó, hogy húzná a penészére a raktáros a kocsog zacskóit), és nekiálltam bekészíteni a cuccokat.

Hó elején megvolt a varratszedés is. Jövő hónapban megyek vissza kontrollra, addig marad az itthoni rohangálás. Járókerettel... De ez nem ok arra, hogy tespedjek! Frissen műtött lábbal kivonszoltam azt a harminc kilónyi húst és felfüstöltem, azután behordtam. Nagyon büdös volt tőle a lakásban, de már múlik - azaz nem mindig csordul ki az ember nyála akkor, ha a folyosóra megy. :) Le is lett meózva, lásd.: csülkös bab  címszó alatt... Meg kell jegyeznem, hogy a hús pácolását 18 százalékos sóoldatban kell ezután elvégeznem, mert úgy pont jó. Idén azért megcsordult  a nyálam akkor is, amikor kinéztem a kertbe. Az ötperces munka tartott vagy fél órát, de azért az ebéd kárpótolt érte:  tojásos nokedli salátával. Hát ekkorácskák a saláták, bentről nagyobbnak látszottak.

Ma ismét kinéztem a kertbe, mert gyomlálni kellene a zöldséget is. Hát nem kell. Egy kissé sáros a föld.

Elméletben tornáztatnom kell a lábamat, de helyette is csak mászkálok. Persze fejben tartva az orvos utasításait, kinyújtani amennyire csak tudom, behajlítani, amennyire csak lehetséges, emelgetni a lábszárat, hogy a combizom ne épüljön le nagyon. Nos, ha valaki látna és vidéken nőtt fel, akkor egy jól elbaszott kakas jutna  rólam az eszébe...

A mai napra adódó fejtörő a következő viszont az, hogy hogy a francba cseréljem ki a kiégett villanykörtét a fürdőszobába? :S A létrára nem tudok felmászni, a székre nem tudok felállni...

Stage two. Nekiállt rendezkedni a szervezetem. Most nincs az a fájdalomcsillapító, ami használna. Ha mászkálok, ha fekszem, ha ülök - mindegy is, le akar száradni a lábam (legalábbis úgy érzem). Már csak 1-2 nap (meg a hozzá tartozó éjszaka) és ezen is túl leszek. :)

Szombat hajnalban elindultam dolgozni, és kedd délután értem haza. Már nem azért, mert olyan sok munka lett volna, csak tettem egy kis kitérőt. Kedves emberek kínálgattak egy kevés haszonanyagot, így nem volt szívem bent hagyni a kórházban azt a hét csavart, meg azt a féltenyérnyi fémlemezt. Üzemi baleset, szárkapocscsont törés, meg egy picit a térdem is bánja. Pedig már csak másfél munkanap lett volna hátra.

-Még egy kicsi csípős szószt?
-Nem, köszönöm szépen, dugig vagyok.
-Akkor majd holnap is hozzunk fel néhány tojást ebédre...

Hát igen, a természet a legnagyobb terrorista. Képes rettegésben tartani az egész világot. Hoppá... Nem képes. Minden egyes ember képes  önmagát rettegésben tartani. Volt részem abban, hogy rám kiabált valaki, hogy "Ne fogjál velem kezet!" Pedig csak arról volt  szó, hogy elképzelhető az, hogy koronavírusos emberrel egy buszon utazott. Mint nemsokkal később kiderült, a teszt negatív volt. 

Szóval kifordulunk önmagunkból, vagy mi? Pánikba esünk egy adott helyzetben és felrúgjuk a szociális kapcsolatainkat, vagy le sem szarjuk az egészet? Lehet választani?

Igen. Lehet választani számtalan lehetőség közül. Az egyik véglet a 'hihetetlen módon leszarom', a másik véglet meg a 'rám se nézz, mert elkaphatom'. Sajnos vagy nem sajnos, az optimális megoldás a kettő között helyezkedik el. Megint csak sajnos, hogy az emberek nagy része nem képes ezt a helyzetet megfelelően kezelni.

Ahogyan a tűztől, az elektromos áram által okozott kellemetlenségektől megóvhatjuk magunkat, úgy ezen vírust is hasonlóképpen kell kezelni. Gondolom senki sem félelemtől habzó szájjal, minden porcikájában remegve gyújt be a kazánba, nem attól rettegve kapcsolja fel a világítást, hogy leég  a ház vagy agyoncsapja a delej, ami a vezetékekben van. A helyén kell(ene) kezelni a dolgokat.

Nem véletlenül van az az ajánlás, ahol is kerülni kell a tömegrendezvényeket. A maszkok használatára való szigor sem véletlen. A kézfertőtlenítés pedig az erősen ajánlott kategóriába tartozik. Véleményem szerint a vírustól és az esetleges megfertőződéstől nem félni kell, hanem ahogyan minden veszélyes dolognál történik: tiszteletben kell tartani azt, hogy ez a dolog márpedig ilyen. Mint ahogyan a feszültség alatt lévő vezetéket sem fogjuk meg puszta kézzel, ahogyan a tűzbe sem nyúlkálunk bele ha nem életfontosságú... Szóval védekezni kell, mert ezen esetben majdnem akkora a tét, mint egy nem kívánt terhesség esetében. Emberek élete múlhat rajta.

De mit is tudunk a vírusról? Félni kell tőle, mert izé... Miért is? Az emberek többségében fel sem merül  a gondolat, hogy a fertőzöttek nagy része teljesen tünetmentes. Nem köhög, nem lázas, ugyanúgy érzi magát, mint egészségesen. Ellenben simán terjeszti a vírust. A fertőzöttek egy részénél lesznek minimális tünetek, ahol is lesz némi köhögés, meg ilyesmi, oszt' pár napon belül elmúlik minden tünet. Az esetek kicsiny - de mégis számottevő részében  meg annyira súlyos tünetek jelentkeznek, hogy akár megdöglendés is lehet a vége. Ez utóbbi meg már valóban nem tréfadolog. Lehet, hogy ha elkapom a vírust (ha még nem estem át a fertőzésen a tudtomon kívül), akkor pár nap takony és köhögés, mindez láz nélkül és letudtam a dolgot. De az is benne van a pakliban, hogy a kórházat és a temetőt(ez utóbbi a végleges állapot) is érinteni fogom a nagy utazás közepette...

Ez ilyen, ezt el kell fogadni. Közben törekedni kell arra, mint a nemi betegségeknél: Nem adok semmit, nem veszek semmit (meg nem is térek át másik hitre). Erre jó a maszk és a kézfertőtlenítés - hasonlóan a kotonhoz: nélküle akkor sokkal jobb, de utána nem mindig. Tökéletes biztonságot nem ad. De ha fertőzöttek vagyunk, akkor nehezebb továbbadni a kényszerű hagyatékot, ha meg nem kaptuk el a rossznyavaját, akkor nagyobb eséllyel tudjuk átvészelni a dolgok menetét.

Hát ez ilyen. Törődjünk bele  a megváltoztathatatlanba. De ne hagyjuk azt, hogy a rettegés és a félelem uralja mindennapjainkat.

Idén már odaértem a nagybetűs kert egy részére is. Ha az előérzetem nem csal, akkor az ásás és kapálás nélküli földművelés egy fenntartható dolog. Idén kísérleti 'parcellákat' létesítettem. Minimális mértékben bolygatva meg a talajt, ámde izé. Van még min kísérletezni. :)

Már régen írtam. Viszonylag régen. Nem sok minden van terítéken. Otthagytam a pékséget, voltam segélyezett(?), utána közmunkás - de erről már mintha írtam volna. Ez utóbbit is ott hagytam, nem mintha bajom lett volna valakivel vagy valamivel is, de lássuk be, azért havi ötvennégyezerből megélni - elég necces... Persze ehhez hozzájött némi alkalmi munka, de az sem tart örökké, hiszen közeleg a tél.

Jelen pillanatban anyagilag olyan vagyok, mint a falhoz vert lófasz. De nemsokára fizetés leend! Rokon szakma, így nem lesz túl nehéz rájönni a fortélyokra. Nyomdában helyezkedtem el - káosz van itt is, így még nem igazán boldogulok azzal, hogy melyik czédulát vagy anyagot hol is kell keresni, de már kapiskálom(meg kell tanulnom az elektromos targoncát is buzerálni, mert csak).  Túlórák nélkül 40-50E pénzzel több a fizetés, mint a nagybetűs pékségben. Ráadásul a 3/3 (3x12 éjjel, 3 nap pihi, 3x12 nappal, 3 nap szünet) munkarendnek köszönhetően némileg több a szabadidőm is. Ha netán kell is túlórázni, akkor azt is jobban fizetik - sokkal jobban... Nem is hangosabb, annál, mint amikor a pékségben a kolléganők nekiálltak panaszkodni vagy veszekedni, bár egy kissé unom már az állandó techno zenét, amit a stancagépek játszanak 12 órán keresztül... :D Bár az órabérem kevesebb, mint a pékségben, de... De a pótlékok sokat javítanak a helyzeten. Remélem nem árulok el üzleti titkot azzal, ha összehasonlítom a kettő 'árfekvést' egy táblázatban, tehát számszerűsítek.

A munkatársak normálisak, segítőkészek. Van előrelépési lehetőség is. Mit mondjak még?

Talán most már több időm, pénzem és kedvem lesz befejezni azt, ami tervbe van véve - lsd.:sohanemleszkészproject. A tűzhomlokot már bevakoltam, jöhet a vakolás és az aláfalazás befejezése, meg egyebek. Idén már a kertre is odaértem, talán a fenyércirok  szaporulatnak is annyi. A hónap folyamán, ha az időjárás is kedvező lesz, akkor beruházok valamennyi anyagra és kolbászkészítés lesz. Meg némi csülök és oldalaszalonna segedelmével a füstöléshez előkészülök.

A hónapos retek vékonyra metélve és felütve némi vöröshagymával tök jó ízű kovászolva (dettó, mint a kovászos uborka, csak más az íze). Kipróbáltam a zöldbabot is kovászolva - hát  biza azt félig meg kell főzni, mert amúgy számomra is túl rágós lesz.

Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsójja le a számítógépet...