Hol volt, hol nem volt, az óperenciás renszeren is túl... Szóval dolgoztam egykoron egy pékségben. Rólam elég annyit tudni, hogy ha ki akarok baszni valakivel, akkor nem a szomszédba megyek tanácsért... I. László nem volt rossz gyerek, csak egy szélvihar elég sok mindent meglazított nála az emeleten, ezért is lehetett olyan huzatos odafent. Meg néha ha felbátorodott, akkor nem nagyra nyitotta a száját, hanem túl nagy lett a pofája. Ez lett a veszte is, mert az akkori főnök elég sokat tűnődött, hogy őt küldje-e el, vagy a másikat. Mert hát a másik az dolgozik, de a Lacinak meg sok végkielégítést kellene fizetni. Epilógus ezen szálon (mármint a Laci munkaviszonyát tekintendően) egy kicsit lentebb...
Üzemvezető: -Laci! Át kellene ugorni a másik üzembe, hozzál xyz karton morzsát!
Laci: - Szólj annak a köcsög *******nak (akkori tulaj és főnök), hogy hozzon át ő! Bassza meg a jó ku...
És így tovább, egy hosszú-hosszú ideig. Ámde nyár volt, s mivel akkortájt még ritka madár volt a légkondícionálás, így nyitva volt a főnök irodájának az ajtaja, így nem sok mindent hallott meg ebből a monológból, csak azt, ami elhangzott.
Az öreg benézett a Laciékhoz és kedvesen beszólt:
-Laci úr! Ha végzett, akkor majd pár percre ugorjon már be az irodámba!
Nos, ez volt a Laci utolsó munkanapja. De ne ugorjunk ennyire előre az időben, hiszen ott volt még az az incidens is, amikor a télvíz kellős közepén, zuhanyzás közben kitalálta azt, hogy márpedig ő hideg vízzel fog locsolni mindenkit. Szépen és kedvesen lett neki szólva, hogy "Ne gecizz már velünk Laci!" De ő csak locsolt a hideg vízzel, csak locsolt és jókat röhögött. Párszor lett szólva neki - de addigra már nagyon belelendült. Nálam meg megindult a vezérhangya és kiszaladtam az udvarra a zuhany alól - tudniillik, ott volt vagy harminc centi hó. Szegény akkori női raktárosunk csak úgy emlékezett vissza rá, hogy "Láttam amint egy meztelen férfi rohan felém a folyosón és én úgy megijedtem, hogy elszaladtam..." Szóval kimentem az udvarra és készítettem egy hógolyót. Szépet. Nagyot. Alig bírtam bevinni. Szóval becígeltem a zuhanyzóba és kedvesen a Lacira dobtam azt a pár kilónyi hógolyót. Nagyon örült neki, elég sokáig hálálkodott, amiért ilyen rendes voltam vele.
Telt, s múlt az idő. Ismét eljött a tél. A Laci vitte ki a kukákat és nyitva hagyta az ajtót. Szóltam neki első nap. Másnap már rendes volt, mert becsukta maga után a szúnyoghálót. Ismét szóltam neki, a nyitva hagyott ajtó miatt, erre elküldött a picsába - elég kedvesen. Mivel nekem túlórázni kellett, így később mentem haza, mint a Laci úr. Utolérte a hálám. Másnap ép énekelek neki reggel, ő meg mindenféle ok nélkül nekiállt háborogni.
-Rámás csizmát visel a babám....
-Melyik rohadt geci kente be a csizmámat margarinnal? Hogy rohadna meg! B....a mega k.... anyját, még a belseje is ki van kenve!
Cuppogott a csizmája rendesen, így nem ért utol. De vajon miből jöhetett rá, hogy én tettem?
Utolsó kommentek