Hol volt, hol nem volt, hetedhétizé... Szóval egyik  nap, amikor én voltam a kemencés és a dagasztó is a délutános műszakban, megjelent egy hölgy, azzal az óhajjal, hogy neki itt kell maradni a műszak végéig. De hogy miért is... Nos, ezt akkor nem kérdeztem meg. Mint később kiderült, ő lett a főnökasszonyunk. Bemutatkoztunk egymásnak, kikáromkodtam magamat kezdésnek (nyádpics, egy csomó zacskón egy csomó csomó, hogy húzná a penészére a raktáros a kocsog zacskóit), és nekiálltam bekészíteni a cuccokat.

-Fecó... Mi lesz abból?
-Nem tudom.
-Hogyhogy nem tudod, hát nem te készíted?
-De igen.
-Akkor hogyhogy nem tudod?
-Nem tudom mi lesz belőle, én csak azt tudom, hogy minek készül.
-Akkor minek készül?
-Fonott kalács, puffancs, briós, bukta...
-De hát akkor miért nem ezt mondtad? Mi más lehet  belőle?
-Mittudomén... Selejt vagy valami ilyesmi...
[furcsa nézés]
-És mit raksz bele?

[intermezzo] Tudniillik, hogy alapértelmezés szerint először a vizet engedtük bele a csészébe, de mivel kibaszottul meleg kánikula volt, így azt később engedtük rá, hogy ne melegedjen át nagyon a csésze, a víz és a mindenség, mert a meleg tészta fonott kalács esetében is rossz ómen - ugyanis szét fognak szakadni a szálak a kelesztés  folyamán, meg lapos is lesz.

-Először is beleengedem a lisztport. Utána rárakom a sóport, szórok rá ebből a fehér porból (lisztjavítószer -  csak az értelmezhetőség kedvéért), utána ebből a kicsit sárgább porból (savópor), utána ebből a nagyon sárga porból (tojáspor), ezután jön a cukorpor, rárakom a margarinport (két és fél kilós rudak) és az élesztőport (fél kilós tömbökben volt az élesztő). Aztán  dagasztás előtt szórok rá majd instant vízport és kész is.

Nos, aznapra abbamaradt a kérdezősködés. De jött a második nap. Elöljáróban csak annyit, hogy akkortájt  készítettünk  kétszersültet is. Azt meg - az avasodás elkerülése végett -  paraffinolajjal kencéztük. Erről  az olajról elég jelen pillanatban annyit  tudni, hogy a sütés folyamán jelentős mértékű füstté alakul... Aznap, olyan...  Szóval sok  bukta volt, nekem nyolcszáz rémlik - de hát már nagyon régen volt, de ép hogy ráfért egy kocsira. Elkezdtük táblázni (hajtogatni, formázni, blabla), s odajött a hölgy, s megérdeklődte, hogy megpróbálhatja-e csinálni. Mind helyeseltünk, hogy persze, legalább nekünk annyival kevesebbet kell csinálni...

-Jaj, ez nem lett szép, nem csinálok többet.
-Nyugodtan csináljad csak M. , nekünk sem az első sikerült jóra.
-De nem csinálok, mert  selejt lesz!
-Amúgy is az lesz az egész, mert a sót azt kihagytam a tésztából...

Azt is tudniillik, hogy a só kihagyása egy tésztából elég nagy baj. Nem elég az, hogy lapos, büdös és ízetlen lesz a végeredmény, de ráadásul még ragad és felettébb szakad is a tészta, meg kel, mint az istennyila...

Nem hagytam ki a sót a tésztából, viszont adódott a helyzet és ott volt a délelőtt sült kétszersült leürült kocsija (minden második lemez üres, így lecsaptunk rá). Nos, arra lett felrakva a bukta. Szép volt a végeredmény, de tessék úgy elképzelni a késztermék kihúzását a kemencéből, mint amikor a diszkóban beindul a ködgép - de nagyon. A látótávolság másodpercek alatt egy méter környékére csökkent. Szó szerint. Kihúztam hátra a buktát, majd mentem vissza dagasztani és táblázni. Szerintem olyan kinézetem volt akkor, amikor mentem előre, mint egy lápi lidércnek [köszönöm a hasonlatot Ragasz], aki pont előbukkan a sűrű ködből és az meg gomolyog utána.

-Jézusom! Mi ez a nagy füst?
-Semmi, semmi, csak kisült a bukta... 

Szegény meg rohant hátra. Bár ez a poén az akkori főnökünknél is bevált, mert izé. Mindjárt kalimpál a kemence, nézek befele, s látom, hogy ez így jó és szép. Ekkor megpillantottam főnökünket a szemem sarkából, és fennhangon megjegyeztem: -Nahát, milyen szép színe van! 
S kinyitottam az ajtót. A kitóduló füst látványára főnökünk előbb odaért, mintsemhogy ki tudtam volna húzni a puffancsokat a kemencéből. Rágta a szájaszélét, meg markolászta a szíve tájékát, de nem szólt egy rossz  szót sem...

Másnap szabadnap, visszatérés után L. kedvesen megérdeklődte, hogy:

-Te mi a faszt csináltál azzal a szegény nővel?
-Mert miért is?
-Azzal fogadott, hogy a te váltód az mindig ennyire hülye?