Csak úgy mindenről...

Réges-régen történt, még azon időkbe, amikor kaptunk fizetést is, ráadásul nem csak nyáron volt  meleg a pékségben...  A történet  lényege márpedig a kiflipuding.

Mint az előző bejegyzésekből kiderülhetett, volt pár kitüntetett személy, akit mindenki nagyon szeretett Például a Jani és a Krisztián. De most maradjunk az első számú áldozat(?)nál.

Lassacskán lemondhatok arról, hogy vöröshagymával készítsem el a kajákat. Nem azért, mert probléma  lenne az emésztésemmel, vagy egyszerűen nem telik rá, esetleg nem lehet kapni... Nem. Sok-sok éven keresztül vöröshagyma volt. Pár éve már ilyet nem is kapni, csakis vereshagymát. De most jön az új buziság: piroshagyma... Hát elmennek a picsába.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rendszerváltás. Ez a történet nem sokkal később zajlódott, amikor is még nem szóltak azért, hogy félmeztelenül vagy neadjisten meztélláb rohangál a kurtafarkú jómunkásember a munkahelyen...

Végre kevés híján ki sikerült ganézni a hűtőládából. Kidobáltam a kutyának-macskának az Isten sem tudja, hogy mikori húslevest, halleves, pörköltet, töltött káposztát, nyúlhúst, májat... Kiadtam a csibéknek a régi-régi zöldséget, meggyet, tököt, meg ki tudja még miket. Ennek nincs három hónapja. De már megint félig van a láda mindennel. Ránézésre van benne fél mázsa fasírozott hús, ugyanannyi rántani való hús, ehetetlenül sós pörkölt, meg minden. Véletlenül ma le is basztam anyámat ez ügyben, hogy ne vásároljon össze és vissza mindent, mert majd jó lesz a fagyasztóba. Mikor is mindig hoz friss húst a gulyásleveshez (a másik fele megy a ládába), fasírozotthoz (a másik fele megy a ládába), meg ilyesmik. Már van lefagyasztva három kiló kenyér is - de könyörgöm... MINEK?!

Most, hogy múlt hétvégén sikerült sokat szenvedi a disznólkodás közben, arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek egy húsdarálót. Viszonylag normálisat. Elektromosat. Ma meghozta a futár. Vele sem leszek rosszban, úgy sejtem.

-Rohanok már, rohanok! - Mondtam a járókeretet markolászva.
-Látom. Hát te meg mit csináltál?
[intermezzo: kártya, pin kód, aláír, közben összefoglalva a az elmúlt idők eseményeit egy-két percben]
-Be tudod vinni?
-Muszáj lesz. Csak egy húsdaráló van benne, nem nehéz.
-Ja, akkor így már legalább az ujjaidat is el tudod baszni.
-Remélem, hogy csak a hülyeség szól a szádból, nem valami jövendőmondó...

Az élet apró örömei. Hmm. Kell egy ilyen kategória is? :O

Elöljáróban csak annyi, hogy tavaly nyáron kisikáltam a füstölőt. Ez már a füstölt csülök készítése után sem igazán látszódott. Lecsapódik a pára a lemezen, beleragad a füst és így lesz a csokapik. Szerintem idén már ki sem  mosom... Van benne pókháló is, de amíg nem ér a füstölt motyókhoz, addig mindenki elhiheti, hogy nagyon érdekel. Látható alul a speciális, csúcstechnológiával ellátott tűztér is, ami végül is csak egy lyukas lavór.  :P 

Mármint az az egy szál kolbász, ami vagy három méteresre sikerült. De sebaj, a patkány már elkezdte megrágni. Jó nagy patkány. :D Az ízéből és színéből ítélve, még kettő nap füstölés és be lehet hozni a maradékot. Feltéve ha  el nem csipegetem menet közben azt a maradékot... 

Bár egy kissé nyögvenyelősen készült el a remekmű, de hát nem szoktam én ahhoz, hogy járókerettel rohangáljak mindenfelé...  Tíz kiló hús a kolbásznak, egy malacfej a disznósajtnak: kettő nap a feldolgozása. Amikor egy délután elég szokott lenni rá. :/ De nem baj, eszünk mi még abból. A kolbász az pont jó lett, a  disznósajtról csak az ügyvédem jelenlétében beszélhetek - mert még nincs felvágva. De minden egyre gusztábbnak tűnik, ahogy színt és ízt kap a füstpor felett. Mikor lesz már holnapután? Alig várom már  azt a pillanatot, hogy meglehessen lékelni a  disznósajtot...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kocsma. Elég közel a pékséghez. De ez a mese most nem a kocsmában fog kezdődni, s nem is ott fog befejeződni. Akinek a gyomra nem bírja annak az ismertetését, hogy mi is történik akkor, ha a büdös parasztja nem ismeri az angolvécét, az ne olvasson tovább.

Szeretem azt, ha valamit csinálok, akkor nem traktálnak folyamatosan kérdésekkel - mert akkor szétszóródik a figyelmem a téridő-kontinuum teljes egészébe. Valami hasonló történhetett tegnap is. Ugyanis anyám ott lábatlankodott körülöttem, mondván, hogy majd segít. Azé' mert járókerettel közlekedem, az nem azt jelenti, hogy annyira kell a segítség, de már mindegy is...  Primary goal: fél kiló liszt felhasználásával fonottkalács lesz a főtt csülök mellé. Odakészítettem mindent az asztalra, hogy kéznél legyen, só, cukor, liszt, tojás, vaj, c-vitamin, tej. Háááát... A cukrot kétszer sikerült belerakni...

Zenei aláfestés: Kell még valami? Biztosan nem? Benne van minden? Biztos?