Réges-régen történt, még azon időkbe, amikor kaptunk fizetést is, ráadásul nem csak nyáron volt meleg a pékségben... A történet lényege márpedig a kiflipuding.
Szóval annak idején, amikor még nem tojásporral készültek a tészták, és volt miből cukrot lopni, akkor, amikor nem savóport kaptunk, hanem tejport... Akkor még jó volt a szombat éjszakás műszakban dolgozni, mert az igen-igen jól fizetett. Nos egy alkalommal megéheztem és gondoltam egy merészet. Csinálok kiflipudingot a műszak végén, mert éhes vagyok. Tejpor van, cukor van, tojás van, lisztet meg majd csak szerzünk valahonnan, a vaníliát meg majd kihagyjuk. Összerittyentettem egy adagot.
Egy kissé korán sikerült ráöntenem a levet a kiflikre, meg hígra is sikerült a kotyvalék (vagy kimaradt a liszt, tudja már a fene). Szóval állt egy-másfél óra hosszát az eledel az edényben... Hiába kínálgattam, senki nem akart belőle kóstolót. Pedig amikor elkezdtem kiszedegetni a kifliszeleteket a késemmel a léből, nagyon bizalomgerjesztően nézett ki. Körülbelül, mintha egy tál takonyból csemegézne az ember. Nem viccelek, tényleg úgy nézett ki, mintha már egyszer megette volna valaki. Szóval buzerálom késsel, rakom a számhoz, a kifli is már szabályosan folyt le a késről, csöpög róla a sárgás színű 'puding'... Kérsz? Fúj! Nem! Na mindegy, megettem, jól is esett, mert a látvány ellenére azért finom volt.
Következő szombat éjszaka... A műszak vége fele a Laci (nem, nem az amelyik rámás csizmát viselt) felbátorodott, mondta, hogy csináljak már neki is egypár kifliből ilyen izét. Befaltuk. Kettő hét múlva, vasárnapra virradóra elkészült mintegy negyven kifliből a puding, hogy műszak végén legyen mit csipegetni. Megleptük a fazekat, mint a legyek a ganés talicskát. Persze szokás szerint elázott a kifli, de már ilyen apróságokkal nem törődtünk. Ekkor járt arra az akkori főnök fia - mert annak idején még a vezetőség is dolgozott, így a fiát is befogta kiadósnak. Pont ő lett a soros. Szóval tápolunk ezerrel, szedegetjük a cafrangokat, beszélgetünk és pont akkor jött arra.
-Gere, egyél te is!
-Kösz, nem kérek.- S ezen kijelentés után ránk nézett. -Fúúúj! Mi az!?
S öklendezve elrohant a vécé irányába... Ezért nem szabad időnek előtte ráönteni a pudingot a kiflikre...
Utolsó kommentek