Elöljáróban csak annyi, hogy tavaly nyáron kisikáltam a füstölőt. Ez már a füstölt csülök készítése után sem igazán látszódott. Lecsapódik a pára a lemezen, beleragad a füst és így lesz a csokapik. Szerintem idén már ki sem  mosom... Van benne pókháló is, de amíg nem ér a füstölt motyókhoz, addig mindenki elhiheti, hogy nagyon érdekel. Látható alul a speciális, csúcstechnológiával ellátott tűztér is, ami végül is csak egy lyukas lavór.  :P 

Sajnos a mobiltelefonnal készített képek egy kissé csalókák, mert a piros színt kilopja a szenzor a képből, meg nincs benne optikai képstabilizátor sem... Legközelebb megpróbálok az elkészítésről is képeket készíteni, nem csak a végeredményről. De nem ígérek semmit sem biztosra.

Már majdnem kész (tegnapi állapot):

Az a vastag izé az nem kolbász, hanem disznósajt. Egy kissé megnyomorodott, mikor vittem kifele, mint ahogyan némelyik kolbász is. Járókerettel nem olyan egyszerű ám megoldani, mint ép lábakkal... :D A mai állapota, mielőtt raknák el belőle későbbre is az örök fagy birodalmának rejtekébe:

 A kép alsó felén látható csücsköt is megette a patkány... Ez a mutatvány került majd húszezer forintba (darált hús, malacfej és fül, füstpor, só, paprikák, fokhagyma, munkát nem számolva). Ebből lett kettő kiló disznósajt, meg tíz kilónál valamennyivel több kolbász. Ráadásul meg is lehet enni, mert nagyon finomra sikerült. :D