Hol volt, hol nem volt, az üzem kerítésén túl, de még a bejáraton is túl, volt egy vécé. Sok-sok éve már ennek, de olyan szép emlék.
Nos, történt az, hogy majd összecsináltam magamat. Szaladok a slozéra, de egy akkora kolbász figyelt ott, hogy még az ülőkére is jutott. Szép gondosan be volt takargatva. El is múlt az ihlet. Másnap ugyanaz. Harmadnap dettó. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kolléga hozott citromsárga macskapöcse paprikát. Én meg koldultam tőle kettőt. Vettem a fáradságot és az egész guriga vécépapírt bekentem vele. Mind a két oldalát, nehogy véletlenül rosszul használják... Mivel én mentem el annak idején legkésőbb haza, így csak a délutános egy szem férfinak szóltam, hogy ne a kinti vécére menjen, mert tüzes hangulatban van a papír...
Jánosunk mindeközben a szomszédban lévő kocsmába tengette a szabadidejét. De elkapta az ihlet. A kocsmában az egyhengeres foglalt volt, így visszarohant a munkahelyre. Mivel a benti vécét nem érte volna el, így maradt a kinti.Ezután ment be az üzembe és húzogatta a gatyáját erősen el a hátsó kijárattól.
-Nem kellett volna ennyi erős paprika a borsos tokányba, úgy ég a picsám, hogy az rettenet. - Panaszolta a délutános műszaknak.
-Melyik vécén voltál Jani? - Érdeklődte a délutános műszak.
-A kintin.
Ezután volt egy ötperces kiesés a termelésben, mert nem tudták folytatni a munkát a röhögéstől. Másnap meg meg akart verni Jánosunk. Ki érti ezt...
Utolsó kommentek