Hát... Egy kissé megváltozott az életem. Pár hete még aggodalommal töltött el, ha nem volt itthon semmiféle alkoholos ital, vagy cigi. Most meg már leszarom. De tényleg. Ha nem kellene mindennap elmenni a 'városközpontba' mindenféle kacatért, akkor nem hiányolnám sem a cigit, sem a cefrét.

Minap is elfogyott a dohány, ohne cigi. Délutántól kettőtől nem volt mit szívni - én ugyan el nem megyek a dohányboltba... Másnap délig jöttem, mentem, serénykedtem. Ekkor jött a varázsszó: el ellene menni boltba. Ezután már rutin szerinti bevásárlás követezett -> dohány, filter, sör, egyebek. Baszhatom, ha ez így folytatódik.

Pedig nem is voltam ideges az elvonási tünetektől szenvedve, sőt feltűnően nyugodtan és jókedvűen szemléltem a dolgokat. Bár egy kissé furcsának tűnt az, hogy már szinte egy nap kihagyás után érzem a szagokat, az illatokat, az ízeket... Enne tetejében még képes lennék átaludni az egész napot, öt étkezés közben. Ráadásul jobban is bírom a nehezebb dolgokat (ez nem igaz, mert valami gerendával meghúztam a bicepszemet, most kezd múlni a 'mindjárt  leszakad' feeling).

Hát igen, szoktam kocsmába is járni. Február óta már voltam háromszor is!

Szóval a munkahelyem otthagyásának belátható időn belül lesz pozitív hozadéka is. Nincs mindennapos stressz, meg ilyenek.

Bár még pár talicskányi földet el kellene fuvaroznom, de ennek nem ma van a napja.