NosNem tudom, hogy ki találta ki,de jól tette. Készítettem én is egyet, meg is vannak a gyermekbetegségei.
Aki foglakozik földműveléssel, az tudhatja,hogy az ásás nem pont egy pihentető munka. Bele kell nyomni az ásót a földbe, kifordítani a földet, megemelni a földet, arrébb rakni a földet. Ráadásul vannak olyan gyomok, amik kifejezetten élvezik azt, hogy összemetéli őket az ember. Úgy is mint a folyondár, tarack, és a többi olyan növény, ami egy pár centis gyökérről képes új sarjakat hozni. De ha ez nem lenne elég, gondoljunk bele, hogy hányszor is kell felemelni azt a nyüves ásót? Hány kiló földet is kell megmozgatni?
Nos, én meggyőztem magamat arról, hogy nekem okvetlenül kell egy ilyen. Tovarisék írták, hogy egy férfiember akár a hatvan centi szélességű villával is kényelmesen tud dolgozni. Úgy nagyjából férfinak tartom magamat,így ilyen széles is lett az ásóvilla. A mi kötött, agyagos-humuszos és gyökerekkel teli földünkre nem volt jó ötlet, pláne annak fényében, hogy tavaly ide csak gyomirtó és fűkasza volt vetve. De hát már mindegy is. Megmutatnám működés közben (azért nézd végig, mert akkor lehet csak rájönni arra, hogy miért is nem taposom le a már fellazított földet):
Hát, hasonló eszközt jelenleg nem kapni a boltban, így készíteni, vagy készíttetni kell. Jó pár dolgot elrontottam a készítése közben, de most megpróbálom a teljesség igénye nélkül leírni azt, hogy mire kell figyelni a méretezésnél.
Először is be kell saccolni azt, hogy milyen kondícióban van a talaj és mi is milyen kondícióban vagyunk... Ha nagyon jó kondiban vagyunk, akkor bátran lehet hatvan centi széles ásóvillát készíteni. Ha egy kissé rosszabb a kondink, akkor ezt le lehet csökkenteni akár 30 centiméterre is. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy ekkora szélességben lazítja fel a földet a műszer. Nos, akkor a hozzávalók következnek.Kötött talajon sokkal szenvedősebb a művelet, mint a homoktalajon. Ezekhez illik saccolni a szélességet, ennyi az összes paraméter. :D
Kell sarokcsiszoló (ezután flex-et fogok írni, pedig csak az az eredetit legyártó és szabadalmaztató cég neve), hozzá vágókorong (bár némelyik vasudvarban méretre is vágják), köszörűkorong, csiszolókorong. Szükséges még egy hegesztőinverter is. Amennyiben lakatosra bízzuk a munkát, annál ez az eszközkészlet mind megvala.
Végül is, ez a készülék konkrétan AV (Ami Van) vasból készült, az AHS (AHogy Sikerül) szabvány szerint. Aki ráér, szeret és tud is barkácsolni, az simán elkészítheti otthon is, de pár munkafolyamatot felgyorsíthat akkor, ha elolvassa a következőket, mert nálam elég sokszor erre járt az elbaszás tündére, így volt időm levonni a folyamatok közben elkövetett hibákból következő tanulságot.
Először is nem árt elkészíteni az 'alapot', melyen az egész szerkezet nyugszik. A lentebb közölt méretek nem a véletlennek köszönhetőek, hanem annak, hogy a készülék alja (jelen pillanatban a lentebbi rész) farnehéz kell hogy legyen, ellenkező esetben mindig elakad a munka folyamán, továbbá ezen fog nyugodni a föld súlya, illetve az a kevés erő is, amit a karra kifejtünk ásás közben - ezért ilyen hülye hosszú. Konkrétan ez egy hatvan centi széles verzió leírása leend.
A keretet 30x30x3-as zártszelvényből készítettem, azok az apró pici pálcikák meg 8-as köracélból készültek el. Azért pont ezekkel a méretekkel dolgoztam, mert ez volt itthon, szerintem az L acél is megfelel a széleinél. A sarkoknál speciel gérbevágtam a vasakat, nem csak úgy összekendácsoltam, hiszen ha telemegy földdel a zártszelvény, akkor az súly és tartósság szempontjából nem túl szerencsés dolog. Sajnálatos módon, a köracél hegesztése folyamán sikeresen elgörbült a zártszelvény (elhúzta a hegesztés), de ezt majd a következő verziónál korrigálni fogom. A képen látható méretek esetében kicsivel több, mint huszonöt centiméter mélyen lehet fellazítani a földet. Ja, meg lemaradt, mert makrancoskodik a FreeCad (az elbaszás tündére ismét ere járt) az a magasság, ami jelen esetben 930 milliméter és kevésnek érzem súlyügyileg - mint a videón is látható, mindig előrefelé billen a kacat. De majd varrok még rá némi acéliumot..
Ami még lényeges dolog, az az, hogy a képen látható vasdarab alsó felén (azaz most úgy tűnik, hogy az alsó fele) kell egy ilyen mahinációt készíteni, s rávarrni egy tízcentis laposvasat - ami felfelé kilóg, aminek az a szerepe, hogy ne akadjon el a kézi készülék akkor, amikor húzná arrébb az ember (meg nem megy tele földdel). Az sem baj, ha nem negyvenöt fokban van elmetélve a zártszelvény, de valami hasonló az köll és kész.
Nos, ha ezzel mind elkészültünk, akkor bizony mérni kell és saccolni. A fogantyú optimális elhelyezkedését kell belőni, amivel gyorsabb és kényelmesebb lesz a munka. Nekem ez elsőre nem sikerült, de közben rájöttem, hogy rossz sorrendben dolgoztam - csak ennyi az oka. Most, így írásban is korrigálom. Szóval mérjünk. Először a vállunk magasságát mérjük le a talajfelszíntől. Írjuk fel, lehetőleg ne a kéménybe és ne korommal. Ezután szépen nyújtsuk ki a kezünket, csak úgy kényelmesen és lazán. Mérjük le a testközéptől a tenyérig lévő távolságot és ezt is írjuk fel. Nos ettől a két értéktől függ majd az, hogy kényelmes lesz-e a készülék használata, vagy szenvedés. Én személy szerint utálok sokat hajolni és szenvedni a dolgokkal... Ezután viszonylag egyszerűen kiszámolhatjuk (muhhahha [sátáni kacaj], de készíthetjük menten állíthatóra is a dolgokat - nálam nem így sikerült) a magasságot is. Tehát a vállmagasságot a négyzetre emeljük, a kar hosszúságát dettó, összeadjuk ezt a két értéket és gyököt vonunk belőle - ez lesz az erőkar hossza. Nos, ez utóbbit kell eltalálni, de nagyon. Ja, meg az ebből számolt dőlésszöget - azaz a tg függvényt is. Ez valóban fontos dolog. Ha harminc fokot saccolunk, akkor nem tévedünk sokat - de nem mindenkinél ennyi(!).
Hogy értelmezhetőbb legyen és megegye a számológép is:
c = √(a^2 +b^2)
A dőlés szöge pedig:
tg(a/b)
Nos, ennyi volt a rébuszok halmaza. Hupsz, kicsit nagyot ugrottam... A felsőrész kialakítása lemaradt... A vázát szintén 30x30-as zártszelvényből készítettem, csináltam egy szép nagy U betűt, pont hatvan centi széles + 2x 30mm(az oldalára hegesztett zártszelvény)., a felső felére meg egy csődarabkát - ami került. A villa fogait 10x10-es acélból metéltem le, köbö az ellendarab közé pötyögtettem őket. Flex-el kihegyeztem ezeket, oszt' kaptak hátulra 3-as laposvasból egy merevítést, mert elég könnyedén meghajoltak önmagukban (ez is egy konstrukciós hiba volt)... Valami normálisabb szerszámacélból célszerűbb lett volna kialakítani, de a szükség nagy úr, a nincs meg még nagyobb - ez volt kéznél. Nos, a laposvas darabkákat nagyjából háromszög alakúra metéltem flexxel a végük felé(könnyebben belemenjenek a talajba), emlékeim szerint 30x3-as laposvasat használtam., sacc/kábé a feléig ér el a fogaknak - ez elég is volt, már nem kajszulnak el használat közben. De hogy erről már vázlatot nem fogok közölni (mert nincs kedvem), az biztos.
Az egész hóbelevancnál kettő darab hegeszthető (és böszme nagy) zsanérral fogattam össze. Ez ismételten egy konstrukciós hiba volt, de mindegy is. Becsavartam mellé kettő önmetsző csavart és így már nem csúszik szét. Ha fontos a szállíthatóság, akkor ezt el is lehet hagyni, csak néha kell visszarugdosni mindent a helyére.: D
Keskenyebb kivitel esetében érdemes középre rakni a függőleges elemet, mert először ezzel a ropi alkatommal sem fértem be a két szál vasdarab közé, így azok leflexelésre szorultak (ismételt hiba). A fogantyú elhelyezkedése ugyanaz.
A konklúzió ugyanaz, mint általános iskola harmadik osztályában technikaórán, amikor is bip-es dobozból, parafadugóból és egy darabka drótból kellett ún. vízkereket készíteni. Kettő ember volt az osztályból, akinek sikerült működőképeset csinálnia - az egyik én voltam. No, mindegy, mert ketten kaptunk egyest a nagy műre, hiszen nem volt elég szép. :D Ez is olyan. Lefestve nincs, randa is, össze van tákolva - DE MŰKÖDIK! Ráadásul jól működik.
Nagy hátrányaként említhetem még az izomlázat, viszont az előnyök sokkal jobban előtérbe kerülnek: nem fájdul meg az emberfia dereka, nagyon haladós, nem igazán kell gereblyézni utána, nem bolygatjuk meg jobban a talajt a szükségesnél. A gilisztákat sem metéli össze a cucc - legalábbis nem akkora mértékben, mint egy ásó... Szóval részemről tekintve - ebből nem fogok meggazdagodni. Ha valakinek van kedve, ideje és tehetsége, akkor készítsen/készíttessen egy hasonló szerszámot, mert megéri.
Utolsó kommentek