...minthogy az jó legyen. Tavaly decemberi szezonban volt egy kisebb balesetem, mondhatni összetörten ébredtem másnap. Azután való hétfő éjszaka valami mintha megszakadt volna bennem. Mint kiderült, egy kissé elrepedt a bordám, aznap adta be az unalmast - egy kissé megsirattam minden felemelendő dolgot, de nem volt vészes. Jól le is basztak a sebészeten - mondjuk okkal. Viszont az elmúlt huszonhét év alatt most először nem a cégnél szoptam minden nap az ünnepek előtt, alatt és közben a nagy büdös lompordánót, hanem itthon pihentem. Mondjuk kényszerből, mert az első héten nemhogy a söprűt nem bírtam felemelni jobb kézzel, hanem a sörösüveget sem.
Most, meg végre egyenes útra jutottam (egy hónap táppénz, emelni nem nagyon tudtam nehezebb tárgyakat, mondjuk még manapság is kétszer meggondolom) a szivattyú vezérlésével, erre megdölendett az arduino mainboardon a soros portok garmadája (vagy elbasztam valamit - ez is megeshet), így a további tesztelés és az esetleges használat elmarad... Nem az enyém ez az év, hogy rohadjon szanaszét... Pedig de jó lett volna, beállítom, locsol ettől-addig aztán leáll, ha valami baj van, akkor is. Persze az új mobilról lett volna az irányítás, mivel a régi egy kissé meghótt, és nem voltam képes megjavítani, pedig valahonnan Kínából rendeltem hozzá flat kábelt (és nem az volt szar). Minek külön kijelző és érintőbizbasz, amikor minden bele zsúfolva egy zsebbe helyezhető 'kockába'? Elég egy kékfog modul.
A sok sikerélményhez hozzátartozik az is, hogy csak mutatóba volt valami gyümölcsünk. Mire odaértem a permetezéshez, akkor nem sokkal később már jött is a menetrend szerinti lemosás (zápor és zivatar). Tavasszal is, nyár elején is, virágzás után is - virágzás közben meg nem illik. Az őszibarackból volt vagy tíz szem, a kopasz barack jobban bírta, abból volt majd egy kilóra való. Két-három éves csimotához képest nagyon jó. Nem eladásra való a termése, mert alig nagyobb mint egy dió - viszont finom és keményhúsú. A májusi cseresznyét is sikeresen megette a monília, a késeiből azért jutott kóstolóba. A sárgabarack dettó - három vagy négy szem. A szilva dettó - 0 szem.Késő nyáron lepermeteztem felszívódó gomba- és baktériumölő bizbasszal mindent. Szerintem nem volt egy óra sem, és terv szerint jött egy szép nagy zápor...
De vettem fóliasátrat! Megkenegettem síkosítóval és felállt! Szépen ráhúztam a vázra a fóliát, betemettem földdel az alját, ahogy illik, ledöngöltem. Belül felástam, a talált paradicsompalántát szépen elültettem, vetettem bele salátát, hónapos retket, és zöldséget... Aztán másnap jött egy szélvihar. A csirkék persze addigra kikapargatták a fólia mellől egy darabon a földet, a szél meg szépen belekapott és ennyi. Ami belül volt, az a csibék martaléka lett. Megerősítettem a 'védelmet', de akkorra már mindegy is volt. Öntözés ide vagy oda, kikelt három szál saláta, meg pár szál retek - ez utóbbiakból már nem kell enni, mert a vakudokok megoldották a sorsukat. A salátákban egészen addig bíztam, míg egy csirke be nem tévedt a fóliasátorba (mivel gyárilag szarul zárható a bejárat - azaz sehogyan sem). Levontam a következtetést, jövőre (azaz már idén) kell vennem akkora fóliát, hogy rendesen le lehessen ásni, ne csak tíz centire. A csibéket meg le kell vágni és nincs velük ennyi gond. Bár ez utóbbi ellenében szól az, hogy minden nap van friss tojás - s nem egy... Bár a kiscsőrkék nem voltak valami sokan idén sem, bármennyire is szorgalmasan ülték a fészket a tyúkok. :( Szerintem a kakasoknak valami gondjuk van a potenciával.
A fenyércirokkal is hadilábon állok, nem igazán akar kidögleni. A végleges megoldás a gyomirtó lenne, illetve gázpörzsölővel jó alaposan átszaladni a földön a magvak miatt. De... A szomszédság nem igazán örülne neki, ha a nádszövettel megerősített kerítés (mondjuk a darazsak már elhordták több mint a felét) mellett pörzsölővel rohangásznék. Marad a gyomirtó mérték nélküli használata. További jó pont a szomszédok mellett, hogy a gyomirtózás után szó szerint percekkel képesek levágni ezt az aranyos kis növénykét, s még meg is szólnak érte, hogy ők nem szeretik a vegyszereket, így ne szórjam meg a kerítésmelléket semmivel (már náluk is nő a fenyércirok, de az elburjánzott kerti nád mellé jól megy)... Meg szaporítják a hangát az udvarban... Úri népek, na. Egyrészt. Másrészt meg a bíkís kisebzség szomszéd azé szó, me sajnálom tőlük a gazakokat a csibéktű és a libáktúl. Úgyhogy ne merjé permetőni, me szíjjelhasítom a felyedet! Ez utóbbi is nagyon megkönnyíti az ember dolgát. :S Bár örült a lelkem, amikor a szépasszony nekiállt kapálni a kerítésmelléket, s rájött, hogy bizony az a gaz nála kelt ki és onnan kellene kapálni - és nem fér hozzá az ólak miatt, felőlünk meg a kerítés miatt... Mondjuk rendesen sercegett a kapa a kavics, üveg és malterdarabok közt, így legalább még több van a kertünkben. :(
Amúgy meg is beszéltem egy sráccal, hogy hoz egy 120 mázsa ganét. De mire szóltam, hogy ideje lenne már a fuvarnak, addigra kibökte, hogy már eladta. Jaj. De jó.
Ráadásul ki kellene vágni a régi barackfánkat és beruházni egy újra. Ha jól sejtem, akkor a körtefa is hasonlóan fog búcsúzni e világtól.
Az elmúlt négy hétben rájöttem arra, hogy nem a vágyaim netovábbja az állandó éjszakás műszak, a hét hét napján.
De legalább idén is leraktam pár négyzetméter térkövet. Több-kevesebb sikerrel. Van olyan, mint a frissiben felújított orvosi rendelő előtti rész.
Csupa sikerélmény ez az élet. A tapasztalatokat tanulmányozva: egyáltalán érdemes valaminek is nekikezdeni?
Utolsó kommentek