Csak úgy mindenről...

Tetszett a játék, de amikor kiderült, hogy egyik kezemmel a billentyűzetet kell kezelnem, a másikkal az egeret, a többivel meg a szótárat lapozgatni... Hát... Kellett volna hozzá egy magyarítás. De nem volt. A kétezredik évben szavazták meg az év játékának, azóta készítettek hozzá 'pár'  MOD--ot is. Ez nem lehet véletlen. S most jöjjön a  kálvária(?). Egy kissé száraz lehet az írás... 

Elég sok legenda kering a vetésével és az ültetésével kapcsolatban. Ezeket kiegészíteném a saját tapasztalataimmal. Se kép, se videó, csak pár sor...

Azaz miféleképpen tudjuk elvenni az emberek étvágyát, mindenféle mondvacsinált indokkal.

Igaza volt a kaszás embernek, legalább négy-öt órahossza lekaszálni a kertünket. Legalábbis így járókerettel bócorogva... De szar így dolgozni.  Lekaszálok harminc centit, felállítom a felborult trabantot, arrébb pakolom, keresek egy olyan részt, ahol stabilan áll a keret. Arréb rakom a gépet, utánavánszorgok, mindezt kettőször egymás után. S már lehet is kaszálni a következő csíkot...

De miért is erőltetem? Mert  nem elég  az, hogy adjak gépet, adjak benzint  és damilt, fizessek is érte, de még el sem jön a jóember. Morczos vagyok.  Meg a lónak a faszát.

Múlt hét csütörtök óta jön a jóember lenyírni a gazat. Azt, ami jelenleg  a vetemény helyett van. Pénteken azért eljött, megnézte, jajj, esett az eső. Hétvégén meg jön a kőműves, majd hétfőn eljön. Jó.

Cseng a telefon, felveszem. Ma sem tud jönni, mert váratlanul behívták a covid vakcinára. Hát jó. Bár pénteken még azt mondta, hogy már megkapta mindkettőt... De nem baj, még a héten biztosan ideér. Ígéret az van. Teljesítés az  nincs. De sebaj, most kihozták belőlem az állatot. Ha esek-kelek mint a betlehemesek, akkor is le fogom kaszálni a  gyomokat,  míg  nem ér  nyakig mindenhol.  Hogy rohad el ez a sok ígéret... Hazudik mindenki, mint a vízfolyás...

Anyám mobilja möghótt, a kutyánk kimúlt. Remélem, lesz még valami...

Tegnap cseng a telefon, mehetek oltakozni. Elmentem. Megkaptam. Állítólag ez a kínai verzió a legkorszerűbb. A wájfájon is képes frissíteni magát, nem kell majd minden évben oltásra járni... 

Úgy sejtem, hogy már nem húzza sokáig az ebünk. Kutyaszemmel nézve már igencsak tisztes életkort megért, idén januárban töltötte be a 13. életévét. Alig lát, ráadásul már tök süket a szerencsétlen. Az utóbbi hónapokban az étvágya is jelentősen  romlott. Sajnálom az idiótáját.

A mézes puszedli. Egészen addig szerettem, amíg nem nekem kellett sütni mázsaszám. A szalakáli megtette a  dolgát. Mintha istállót ganézna az ember. Mire kiért az a pár mázsa a kemencéből, addigra többnyire taknyom-nyálam egybefolyt.

Mi  is ilyenkor a teendő? Hát a szokásos. Elmagyarázzuk a macskának a kotlóstyúk működés elvét. Az oktatás rendkívül gyors folyamat. Mindössze csak oda kell vinni a fészekalja kiscsibéhez. A részleteket a kotlóstyúk szokta elmagyarázni, nekem csak tartani kell a macskát (érdekes, hogy ez is megkapart). Eddig már több mint tíz macskával sikerült megértetni azt, hogy a kiscsibe az nem ennivaló. Bár... Most elképzelhető az is, hogy pár napig nem lesz töretlen bizalommal irányomban a  macska...

Hogy mennyire hatásos? Csak egy kicsit. Ezt az egyszemet későn keltette ki az anyja, meg ott is hagyta. Mit lehet kezdeni vele, hogy ne visítson állandóan? Hát ezt.