Igaza volt a kaszás embernek, legalább négy-öt órahossza lekaszálni a kertünket. Legalábbis így járókerettel bócorogva... De szar így dolgozni.  Lekaszálok harminc centit, felállítom a felborult trabantot, arrébb pakolom, keresek egy olyan részt, ahol stabilan áll a keret. Arréb rakom a gépet, utánavánszorgok, mindezt kettőször egymás után. S már lehet is kaszálni a következő csíkot...

De miért is erőltetem? Mert  nem elég  az, hogy adjak gépet, adjak benzint  és damilt, fizessek is érte, de még el sem jön a jóember. Morczos vagyok.  Meg a lónak a faszát.