Azaz miféleképpen tudjuk elvenni az emberek étvágyát, mindenféle mondvacsinált indokkal.
Húsvét, szopás a négyzeten. Enni, inni csak mint a lovak: menet közben. Vagy előre megrágott kaja, félig előemésztve, mint némely madárnál szokás. Másra nincs idő.
-Figyeld már! A Fecó sült csirkecombot eszik!
-Muszikám, elég szomorú vagyok, hogy ilyen idősen sem tudod megkülönböztetni a csirke combját egy patkányétól...
[amúgy, nyuszicomb volt, de a kajálást határozatlan ideig abbahagyta a brigád]
A 'finom-e a kalács' helyett jött a másik fajta kérdés:
-Na, milyenre sikerült a lisztes, cukros, margarinos és tejporos kakasgeci sülve?
Annyi kiábrándult arcot... Pedig az összes tojás fias volt.
A TMK is ilyenkor kiveszi a részét a termelésből, átmegy a kiadóba és segít lemetélni a leragadt kalácsokat a lemezekről, meg ilyesmik. Egy kissé sérelmezte, hogy lenyúlták a kését és azzal metélték meg kenték lekvárral a kalácsot. Előre jött érte és szépen elkérte... Látta, hogy milyen jó ízűen esznek.
-Na, lányok, finom a kalács?
-Igen.
-Azért ugye nem haragszotok meg, ha visszaviszem a késemet?
-Nem, semmi baj...
-Tudjátok, ezzel szoktam lefeszegetni az egereket a ragasztós papírról és most is van egypár a téemkában... Másképpen nem jön le.
Utolsó kommentek