Csak úgy mindenről...

Hol volt hol nem volt, még a hetedhét testvéri ország csapatai is itt voltak.. Nos, akkor volt egy takarítónő a pékségben.

Egy kissé benézte a húsvétot az elveszett madár. De már van legalább öt kis sasmadár.

Egy topik, két topik, száz topik, jaj...

Például a veteményesbe beírom azt, hogy a répa és zöldség(aka.:petrezselyem) esetében sok gyomlálást és egyelést meg lehet spórolni a magvak csíráztatásával és szemenkénti helyrevetésével(beleforgatni keményítőbe, hogy ne csússzon a mag és ne tapadjon össze). Ezen hozzászólást megmínuszolta a mínusz manó - és nem is egyszer.  Ezek után valaki mintegy fél évvel a történtek után beböffenti azt, hogy sej, de milyen jó találmány az, ha a zöldséget előcsíráztatja az ember és utána szemenként veti el (keményítővel elkeverve, mert  blabla), mert nem kell annyit gyomlálni és egyelni. Az utóbbi hozzászólás kapta is a pluszokat rendesen.

Na, ez a helyzet emlékeztet a fiatalkoromra. Az összes ötletemet, beszólásomat, javaslatomat lenyúlta az osztály krémje, ezek után nem teljesen burkoltan lehülyéztek, s mindezek után a sajátjukként kezdték el terjeszteni az adott dolgot. Vagy éppen a technológia órán amikor megtaláltam jegyezni az osztály elitjének azt, hogy egy áramkörben nem ildomos felcserélni a bázist az emiterrel... Nos, kaptam egy karót, mert beleszóltam, az elit meg egy ötöst azért, hogy milyen ügyesen átforrasztották a tranzisztort, ami már helyesen bekötve végre működött is.

Az első munkahelyen sem sok minden változott, ha volt egy jó ötletem, amivel időt, munkát és fáradságot spórol  meg  az ember, azt az ötletet menten lenyúlta a csoportvezető, az üzemvezető, a vezetőség. De előtte közölték  azt, hogy ez kivitelezhetetlen - és jól körberöhögtek. Pizza lapítása, hamburgerzseme lapítása, az aranygaluska készítése... A termékek megfelelő sorrendje, a sütési idő és a hőfok...  Talán süthetnénk lángost is...HÜLYESÉG!!!  És ezek után az üzemvezető kitalálta a lángost is...

Szóval életem folyamán mindig volt valaki okosabb, aki jobban tudta reklámozni magát. Jobban eltudta adni a  másik ötletét, javaslatát. A sajátjaként.

Nos, hát ebből elég is volt ennyi. Tőlem ezután senki nem fog sem jótanácsot kapni, sem pedig javaslatot. Ott  rohad el mindenkinek a gyomorégése, a kertjében a veteménye, rohad el a háza. Úgy,  ahogyan van. Meg minden más IS.

Ezután ha valakire elkezd dőlni a fal bontás közben - nem fogok szólni. Úgyis észreveszi.

Nos, eltűnt még egy madár. De meglett. Elkotlott a bódé ajtaja fölé. Esküszöm, ezek a törpecsibék a lehetőségekhez mérten a leghülyébb helyekre képesek tojni és elkotlani. Tavaly, egy kiadós nyári zápor kimosott az esőcsatornából vagy húsz tojást... Egyszerűen az idegeimre mennek ezzel, miért  nem képesek egy helyre tojni és jónapot?

Vettem egy magasnyomású mosót. Nem mindegy az, hogy a vizesblokk másfél óra suvickolás után patyolat, vagy öt perc alatt. A kecske (aka.: kerékpár) mosása sem tart majd annyi ideig, mint annak előtte. A térkő takarításáról nem is beszélve. Bár veszélyes jószág, mert annak idején megmostam vele a lábamat. Na, nem direkt, csak ép akasztottam a helyére és behúztam a pisztolyon a 'ravaszt'. Mit nem mondjak, szépen leszedte a koszt a lábamról és a papucsomról. A közhiedelemmel ellentétben nem csíp ezen mutatvány, ugyanis teljesen elzsibbadt mindenem. Vagy egy óra múlva kezdtem érezni a lábamat. Addig volt jó, amíg nem éreztem...

Tegnap akasztáson voltam. Felakasztgattam a húsokat a füstölőbe. Ma gyújtogatni és füstölögni megyek... Szerintem a húsvéti locsolás helyett is pirománia lesz a program. A húsvéti cumó legalább bent van a fagyasztóban - ott legalább nem szárad ki túlzott mértékben.

Nos, ma elhucibásztak világot látni. Kórház, ambulancia, kontroll. Nem voltak sokan, a doki is jókedvű volt, így volt időm és lehetőségem kérdezni, ráadásul még válaszokat is kaptam. Szépen gyógyul, kezd visszanőni a porc minden szükséges helyre, a csontpótlást is már kezdi beszőni a szok pici apjó szejtecke.

A beszélgetés részletei - nem szó szerint idézem:
-Kerékpározhatok legalább?
-Hogyne, sőt ha tud, akkor kötelező! Csak el ne essen!
-Ööö... Ásót használhatok? Mármint ásásra, s nem a szomszéd macskáját agyonütni...
-Hát azt nem javaslom, erre a témára majd május végén térjünk vissza...
-Úgy... Körülbelül... Mikor tudok visszamenni dolgozni? Amúgy anyagmozgató vagyok, csak ezért kérdem, mert kell mászkálni meg cipekedni egy keveset...
-Mihelyst ahogy érzi azt, hogy képes rá, kiíratja magát és már mehet is. De ősznél előbb azért ne számítson rá...
-Fasza...
Hát bizony itt egy kissé elkeskenyedtem.

Elmondta azt is, hogy viszonylag nagy szerencsém volt, mert nem sokon múlott az a térdprotézis...

Ezután vártunk, csak vártunk... Közben beszélgettem a betegtárssal, s megemlítettem neki azt, hogy elképzelhető, hogy megszegem a fogadalmamat, mely szerint addig nem borotválkozom meg, míg helyre nem jön a lábam. Pedig még csak kettő hónapos a borosta. Nem sokkal később kimentem bagzani, beszélgettem az egyik ott dolgozó  csajjal. S közben megjött egy tökösnővér.
-Halottam ám, hogy mit mondtál a szakáladdal kapcsolatban!
[B+,  itt már a falnak is füle van?]
-Akartam mondani, hogy azért majd vigyázz a szakáladra, nehogy a járókerettel rátaposs, vagy rátekeredjen valahova...

.. akkor nem is hinném el. Betegszállítós czédula elkészítése következik, a legfrissebb informatikai rendszerrel...,

Név, anyja neve nyolc példányban, taj szám, mindez vagy három-négy menüponton keresztül elérve, közben várakozva a hálózatra. Ezután lehetett csak kinyomtatni egy formanyomtatványt, amit persze kézzel kell kitölteni: Név, anyja neve, taj szám... Informatikai társadalom, mi? Kevesebb papír, kevesebb munka. Hát a faszt.

Csak úgy szőrmentén megjegyezném, hogy jelen pillanatban nem azzal kellene törődinük kedves politikusainknak és egyházi vezetőinknek, hogy a másikra ráhúzzák a vizes lepedőt. Ja, hogy ez nem megy? Ott fent az emeleten az a  tekervényes szerv vajon mire való? Dísznek? Az elmúlt évnek és az ideinek konkrétan nem a széthúzásról és a pörlekedésről kellene szólnia, hanem az összefogásról. Erre mi van? Az egyik oldal hibáztatja a másikat, mindenhol keresztbe tesznek, ahol csak lehet.

Illene felfogni azt, hogy ez nem csak a pénzről szól. Meg nem is a hatalmi pozíciókról. Meg nem is a vallásról. Csak arról, hogy éljünk. Az "éljünk" alatt nem csak azt értem, hogy életben maradjunk, hanem azt, hogy éljünk. Mert nem csak lakni és dolgozni születtünk e földre, hanem élni! 

Persze ezt nem értheti egy olyan személy, aki csak azért született ezen világra, hogy a faszát a másikéhoz méricskélje. Mert ugye más dolga nincs is ezen világon... De közülük jópáran valóban lemehetnénk alfába és elgondolkozhatnának azon, hogy ha a vallási és politikai meggyőződésük alapján elutasítják az xyz vakcinát, akkor mi a faszom is lesz utána?  Azon inasok, kik az egész szakramentumot működtetik, azon cselédek, akik a szart eltalicskázzák a házuk elől, azon vazullusok, akik 'szarják' nekik az  elherdálható pénzt... Ha negyedrészük vagy felük megdöglik, akkor mi lesz? Olyankor is számítani fog az, hogy harminc éve egy abortált magzatból származó sejteken tenyésztik az ellenanyagot? Esetleg egy tisztáttalan állat segedelmével történik mindez? Akkor is számítani fog az, hogy ki és melyik pártra szavazott, ki és melyik vallásba tartozik?

Kérem szépen figyelembe venni azt a tényt, hogy szarban vagyunk! Kettő lehetőség van előttünk: vagy összefogunk mindannyian, vagy a lakosság negyede eltávozik az örök vadászmezőkre.

Hát, ezt... Kurvára nem sikerült szépirodalmi szinten megfogalmaznom...

Tavaly kelt kettő kiscsibe, mert addig-addig pörlekedett a tojásokon kettő tyúk, hogy ennyi sikerült. Nos, eltűnt a fekete kismadár. Sajnáltam, mert az is beleült a  tenyerembe és úgy csipegette a kukoricát, tehát nagyon félős jószág. De most előkerült! Egy kissé fel van fúvódva a tolla, egy kissé kattog, de elméletben szépen üli a tojásokat. Valahol. Lehet, hogy húsvétra előkerül a kis sasmadarakkal...