Nos, ma elhucibásztak világot látni. Kórház, ambulancia, kontroll. Nem voltak sokan, a doki is jókedvű volt, így volt időm és lehetőségem kérdezni, ráadásul még válaszokat is kaptam. Szépen gyógyul, kezd visszanőni a porc minden szükséges helyre, a csontpótlást is már kezdi beszőni a szok pici apjó szejtecke.

A beszélgetés részletei - nem szó szerint idézem:
-Kerékpározhatok legalább?
-Hogyne, sőt ha tud, akkor kötelező! Csak el ne essen!
-Ööö... Ásót használhatok? Mármint ásásra, s nem a szomszéd macskáját agyonütni...
-Hát azt nem javaslom, erre a témára majd május végén térjünk vissza...
-Úgy... Körülbelül... Mikor tudok visszamenni dolgozni? Amúgy anyagmozgató vagyok, csak ezért kérdem, mert kell mászkálni meg cipekedni egy keveset...
-Mihelyst ahogy érzi azt, hogy képes rá, kiíratja magát és már mehet is. De ősznél előbb azért ne számítson rá...
-Fasza...
Hát bizony itt egy kissé elkeskenyedtem.

Elmondta azt is, hogy viszonylag nagy szerencsém volt, mert nem sokon múlott az a térdprotézis...

Ezután vártunk, csak vártunk... Közben beszélgettem a betegtárssal, s megemlítettem neki azt, hogy elképzelhető, hogy megszegem a fogadalmamat, mely szerint addig nem borotválkozom meg, míg helyre nem jön a lábam. Pedig még csak kettő hónapos a borosta. Nem sokkal később kimentem bagzani, beszélgettem az egyik ott dolgozó  csajjal. S közben megjött egy tökösnővér.
-Halottam ám, hogy mit mondtál a szakáladdal kapcsolatban!
[B+,  itt már a falnak is füle van?]
-Akartam mondani, hogy azért majd vigyázz a szakáladra, nehogy a járókerettel rátaposs, vagy rátekeredjen valahova...