A mézes puszedli. Egészen addig szerettem, amíg nem nekem kellett sütni mázsaszám. A szalakáli megtette a dolgát. Mintha istállót ganézna az ember. Mire kiért az a pár mázsa a kemencéből, addigra többnyire taknyom-nyálam egybefolyt.
De én nem vagyok irigy ember, ha már szenvedni kell, akkor szenvedjen más is - nem sajnálom az élményt én senkitől sem. Szóval jött új sofőr. Ép sütöm a mézest, az utolsó ablaknál nézegetem, hogy jó lesz-e a színe. Amikor is óvatlanul odajött kíváncsiskodni.
-Mit sütsz?
-Mézest.
-Az meg mi?
[na, ilyen kérdések hallattán szokott felcsillanni a szemem]
-Mézes sütemény.
-És az milyen?
-Hát tudod, ebben kivételesen van méz is. Amikor kisül, akkor olyan kellemes mézillat lengi be a pékséget. Megvárod?
-Nem, mert sietek.
-Várj egy picit!
Azzal a lendülettel kikanalaztam egy kockát a kemence ablakán keresztül.
-Tessék. Törd félbe és szagold meg, ilyenkor érződik az, hogy milyen jó illata van, pláne így frissen kisülve.
Kettétörte és valami jóra számítva mélyen beszívta a méznek az illatát. Amit persze elnyom a szalakáli szaga, de rendesen. Fulákolt egy pár másodpercet, odaaszta a földhöz a félig sült kockát és kijelentette azt, hogy:
-Baszd meg!
De sok évvel ezelőtt egy hollandus úriember ült fel sikeresen a szopórollerre. Szóval sütöm a mézest. Ajaj, nagyon pirul. Gyorsítsunk rajta. S ekkor megállt a necc. Nem ragozom túl a dolgokat, de ezt úgy kell elképzelni, mint otthon a sütőt. Ami huszonöt méter hosszú, két méter széles és egy vashálóra kell tenni a sütnivalót. Az egyik végén. A másik végén meg kijön. Érthetetlen okokból kifolyólag alagútkemencének nevezték el. Hm... Akkor mégsem sütő.
Nos, ha kiakadt a kuplung - ami a sebességszabályzó miskulanciával van összetoldva, akkor onnantól számítva legalább fél óra, mire ismét üzemkész a kemence. A mézes sütési ideje meg volt vagy 13-14 perc... Nos felballagtam a TMK helyiségébe, töltöttem egy kávét magamnak, elmondtam, hogy mi is a bánatom. Leballagtak, én meg elszívtam egy bagarettát, miután nyugodtan megkávéztam. Visszarohantam a helyemre, vártam még egy kevés ideig, amikor is ki lett nyilatkoztatva, hogy végre kész a kemence.
Szóval szedem kifelé a lemezeket, amik tele voltak széntablettákkal. Jön két ipse, meg az akkori főnök. Ez utóbbinak nem kellett sok egy szívrohamhoz, amikor is meglátta az elkészült remekeket.
-MI TÖRTÉNT FERUSOM!? MIÉRT KELLETT BEÉGETNI!?
-Kiakadt a kuplung. Szokás szerint.
[mélabús beletörődés jelei az arcán, isten nemi szervének sűrű emlegetése, dünnyögve és fejet vakarászva jobbra el]
Közben a látogatók közül az egyik odajött és elkezdett érdeklődni:
-Vasz hamzige zűrzavar, vasziszdasz bringaváz?
A másik meg fordította magyarra:
-Azt kérdezi Van De Lóg úr, hogy ehet-e belőle.
-Hát persze! Amennyi csak jól esik!
[muhhahahahaaaa]
Vett kettő-három, koromfekete mézest. Bár szerintem akkor néztem olyan bután, mint orángután, szopás után... Forró. Trágya szaga van. Szenesre van égetve. Becsületére váljon, megette azt amit elvett. Szerintem megvolt a véleménye a jóembernek az országunk ízléséről...
Utolsó kommentek