Csak úgy mindenről...

Annak idején a wikin leírtam szinte mindent, amit a kovászról tudni lehet, pontosabban egy péknek tudni illik. Az ügyes beleszerkesztők véleménye szerint már élesztő sem kell a kovászba - de ez ismét változott...

Tudni illik azt, hogy egy kelt tésztának az ismérve az, hogy van benne élesztő. Az iparban élesztő színtenyészetet raknak a kovászba. Amit otthon, házi körülmények között készítünk csirizt, abba is belekerül az élesztő, csak az ép nem sütőipari színtenyészet (de lehet ennek a felhasználásával is készíteni), hanem valami vadélesztő, ami a környező levegőből kerül a kovászba, vagy ép a lisztben található meg. De hát az élesztő csak a tészta térfogatáért felel. Van még ott más is.

Az íz- és aromaanyagok kialakulásáért (már itt sem az anyagok alakulnak ám ki, hanem egyenesen az íz és aroma) a savtermelő baktériumok felelősek, amik tej- és ecetsavat termelnek. Ettől lesz olyan savanyú szaga a kovászunknak s olyan finom íze a kenyérnek. Továbbá a savas környezetet nem igazán komálják a különféle gombák és baktériumok. A kovásszal készült kenyér nehezebben vagy sehogyan sem penészedik meg, s kisebb az esély egy olyan baktériumfertőzésre, melytől a kenyér bélzete szabályosan elnyúlósodik. Innen kapta a nevét is: kenyérnyúlósodás... Egészségre nem ártalmas, de kinek van gusztusa egy büdös (mint a félig megrohadt gyümölcs), nyúlós akármit megenni?

Továbbá a kovász némileg késlelteti a bélzet ún. öregedését, ezért is lehet még harmad- vagy negyednap is megenni ezt a kenyereket, a bolti 'mű' kenyerekkel ellentétben. A kenyér öregedése sok más mellett azért következik be, mert a keményítő kezd kikristályosodni, ezért morzsalékos, szétesős lesz a kenyerünk. Sok más mellett a liszt javítására használt anyagok egy része is negatív irányban befolyásolja ezt a folyamatot. Amennyiben feltárt keményítőt is nagy százalékban rakunk a tésztánkba, akkor még jobban el lehet nyújtani az öregedés folyamatát. Itt sem kell mágiára gondolni (lsd.: feltárt keményítő), elég az, ha főtt burgonya nagy százalékban jelen van a tésztánkban...

Ahh, belefáradtam én már az önjelölt megmondóemberekkel való hadakozásba. Minden olyan egyszerű és érthető, de valakiknek minden áron bele kell szólniuk abba, amit nem értenek, sőt még az alapokkal sincsenek tisztában...

Egy kissé magamba zuhantam, de mondhatni, hogy mellé estem. Már megint kezdek megmakkanni, semmi sem úgy történik, ahogyan azt elterveztem. A térdem szépen javult, de a sarokcsontomból az a szúró érzés nem akar múlni. Persze, szokás szerint nem szedem a felírt fájdalomcsillapítót, mert egyrészt nem szeretem a kemikáliákat használni, másrészről meg nem is használ. Talán az a kombó hatásos egyedül, amire a gyógyszerész (egyébként belgyógyász) a fejét fogta, mondván, hogy Úr Isten! Papucsban irgalmatlan szar közlekednem, így az egész napot bakancsban töltöm, az legalább megtartja a lábamat.

Szóval csetlek és botlok, minap fát hasogattam az új fejszével. De még kellene begyújtóst is gyártanom télire, ott van az a sok rőzse, csak nem vitetem el... Nagyon-nagyon ennék már hallevet, így lehetséges, hogy bebuszozom nagyfaluba és meglátogatom a halálfejárust. Majd valahogy kibekkelem azt a 2-3 kilométernyi sétát. Valamiért nem akarok felülni a kerékpárra... 

Anyám triciklijén az egyik első defektet kapott. Kell vennem majd új kereket, mert ha még egyszer defektes lesz, akkor előveszem a flexet és szétdarabolom az egész kereket... Ritka szar leszedni a kemping kerékről a gumit. :S Még csak négy lyukat radattódtam be, remélem van még ott, ahonnan ezek jöttek.

Mármint a lentebb részletezett sajtos miskulancia. Anyám rágta a fülemet, hogy csináljak már. Hát jó. Hozattam vele füstölt sajtot. Nem azért, hogy dicsérjem, de a coop saját márkás füstölt sajtjában csak egy füst van: a neve. Ilyet se veszünk többé. Viszont hozott olyan friss élesztőt, hogy csuhajja. Mint a sósgyurma. Erősen kételkedtem benne, hogy egyáltalán működik-e még benne az, amitől bubis lesz a tészta, de a jelek szerint működik. Ha nem fut fel a cukros tejben, akkor azt kiöntöttem volna a csibék elé - ők legalább szeretik a romlott élesztőt. Már kel a kacat,, nemsokára mehet béfele a sütőbe.

Updét: Hát ez se nem füstölt, se nem sajt, de a többi minden rendben van.

Lecsaptam egy kihagyhatatlan ajánlatra. Mivel a régi felsőmaróm egy kissé... Hogyan is fogalmazzam meg szépen azt, hogy szar? Szóval szar. Kínai wattban van megadva a teljesítménye, macerás volt kezelni, ect. Most vettem egy komolyabb darabot, meg hozzá egy horonymaró készletet. Az árát csak félve mertem elmondani anyámnak, ide meg ki se írom, hogy kerek kilencvenezerbe fájt így, tokkal, vonóval, marófejekkel együtt. Ilyen ni, csak használtabb:

Izé. Átutalás. Szóval a szerződések szerint a kártyás vásárlással a napi limitem egy forint híján egy milliárd forint (nem, nem vagyok ekkora kulák). Átutalás esetében nincs ilyen limit. Papírforma szerint. Átnyálaztam a czédulákat. Gyakorlatilag... Szóval nem tudtam egy fia garast sem utalni a mai nap folyamán. Bár már sok-sok éve annak, hogy átutalásra vetemedtem, de ez most rosszul érintett.

Sorban:
90E pénz átutalás.-> Hát bazdmeg, túllépted a napi limitet.
80E? -> Felejtsd el! Napi limit!
50E? -> Mondom limit.

Állítólag más bankoknál ezen lehet online is változtatni. Hát itt nem. Chat, help mí! Menjen be a bankfiókba, blabla. Amúgy napi húszezer a limit, írta a kedves ügyélszolgálatos kisasszony, aki velem ellentétben valóban kulturáltan viselkedett.

Na, akkor levélváltás, jó lesz részegekben is. 
20E pénz. -> No no, nonono-no, techno limit...
Argh.
15? -> Hát baszd meg, megint túllépted a limitet.

Ma, ~00:04 perckor sikeresen átutáltam 20.000 pénzt. 

Nem tudom, hogy ezt az egész rendszert miféleképen találták ki, de kakiljon farfekvéses tarajossült a kitalálója, az egyoldalú szerződésmódosításnak.

A vizeletemen érzem, hogy ez valami török nyelvű adás volt a jutúbon. Szerencse, hogy angol nyelven is feliratozva volt, illetve a mértékegységek mellé oda van írva európaiak számára is értelmezhető módon az ekvaliens mennyiség.

Tehát a hozzávalók:
4 deci tej,
2 tojás
köbö fél deci éholaj,
2 deka cukor,
1 deka szárított élesztő,
72 deka liszt,
1 deka só,
15 deka sajt.

Amikor neki készülődtem, akkor már anyám elkezdett javeszékelni, hogy annak a lisztnek már nyáron lejárt a szavatossága. Hát tudjátok mikor jár le? Ha idegen íze és szaga van a lisztnek, vagy tele lesz zsizsikmadarakkal (lisztbogár, ect). Esetleg ha a színében jelentős változás áll be (de erre a szaga is figyelmeztet - segítség a színvakoknak és a gyengénlátóknak). Amúgy meg nem is figyeltem a dátumot... Mivel nem volt itthon szárított élesztő, így a lejárt szavatosságú élesztőt előkerestem (3 deka). Törik és morzsolódik, de nem nyúlik, így ha felfut, akkor az élesztő és nem szemét (egy polccal lejjebb ott volt a friss élesztő). Kivettem az egyik tejet a hűtőből, beleszagoltam, megkóstoltam - tej íze volt. Kézmelegre melegítettem, belekevertem a cukrot és az élesztőt. Ekkor jött anyám, hogy melyik doboz tejből használtam? Ejnye. Annak is már egy hete lejárt a szavatossága. Egy polccal lejjebb meg ott volt a friss... Hát a sajt kivételével beleszórtam mindent a kocsogba, raktam még rá egy csipetnyi C-vitamint is, el nem rontja. Begyúrtam a csuszát, pihentettem, s közben elővettem a vajat. Aminek már két hónapja lejárt a szavatossága... Megszagoltam, megkóstoltam, hát bizony ennek csak vaj íze van. Nekiálltam sajtot reszelni. Jött anyám a szokásossal: de hát az már megromlott, tiszta száraz - amúgy is már három hete hoztam! Hát... Régen kint lógott valahol, egymerő penész volt, olyan kérge lett, hogy baltával kellett hasogatni - de senki nem halt bele a fogyasztásába. Megkóstoltam, nem savanyú, nem keserű, büdös mint a sajt. Tehát jó. Hozzáteszem, hogy a sógyártás is sokat fejlődött, mert még a cucialista időkben rá volt írva a zacskóra az, hogy minőségét korlátlan ideig megőrzi, most az volt ráírva, hogy idén májusban lejárt...

Szóval ezt a sok romlott árut összegyúrtam és a lentebbi videó alapján elkészítettem a nasit. A tetejéről leloptam a cirádákat, meg egy fél dekával több sót raktam a tésztájába, mert sótlannak találtam. Meg levontam a tanulságot is a fogyasztása során: legközelebb kell hozzá lejárt szavatosságú füstölt sajt is...

Szóval amikor feltápászkodtam a virágoskertben, akkor olyan testhelyzetben találtam magam, hogy az szörnyű. A  talpam a szegélykövön, a váz alsó része a lábfejemen, az egész lábam meg félbehajtva beszorult a váz közepébe, én meg ennek a rakásnak a tetején szentségeltem. Szóval úgy belegabalyodtam a kerékpárba, mint majom a házicérnába.

Amit sejtek: a csontpótlás nem jött ki, viszont cserében minden meghúzódott a környéken. Fáj a vádlim. Jó eséllyel az ínak is meghúzódtak, mert pont úgy fáj, mint három hónapja járás közben. Fáj a combizmom is, illetve a térdem oldala, ahol valószínűleg bevertem - de az nem vészes. A lábfejem az vagy eltört, vagy rendesen megzúzódott. Nos, majd holnap minden kiderül az ambulancián. Érzem a vizeletemen, hogy le leszek baszva, de nagyon...

Mindig is tudtam, hogy balszerencsés csillagzat alatt születtem, de hogy ennyire... Ma mentem a betegszállítós  papírokért, persze hogy kerékpárral. Hogy a fenébe ne azzal mentem  volna, hiszen már napi 8-10 kilométer is megy. Félúton jártam a faluba, amikor is egy fehér ótó rámelőzött, s hogy ne menjen neki a szemben parkoló autónak, szépen elkezdett leszorítani az útról - azaz leszorított az úttestről. Ahogy az borítékolható volt, a fékezésem ellenére nekimentem a járdaszegélynek  és eltaknyoltam. Persze, hogy a műtött térdem rendesen behajolt, be is szorult a férfivázas biciklibe. A lábfejem meg beszorult az útpadka és a váz közé. Felálltam, szentségeltem egy sort és hazagyalogoltam. Most meg elő kellett vennem ismét a járókeretet. :/

Körbe nyomkodtam a térdemet, az nem fáj, csak ne kelljen rálépni. Vagy emelni. Jó esélyt látok rá, hogy csak meghúzódott rendesen, mert a combizmom is igencsak megsajdult. Majd holnapután kiderül, hogy mi lett elbaszva... Tele van az összes faszom az ilyen véletlenekkel. Még most is remegek, mint a nyárfalevél.

De szerencsére az autós legalább megállt. Balszerencse az, hogy nem ott és akkor, hanem otthon vagy a kocsma előtt...

Azaz anyám főz. Nem tudom, hogy a kor teszi-e vagy bármi más, de évek óta egyre romlik a morál. Nem főzünk, hanem összebasszuk, oszt' lehet választani, ösző vagy éhen döglesz. A mai napi remekmű húsgombóc akart lenni, paradicsomszósszal és krumplival. A krumplit és a paradicsomszószt még meg lehet enni. De a húsgombócok... Ehetetlenül sok benne a vöröshagyma és a fokhagyma. A szaftján még a só sem érzik, csak a vöröshagyma. A húsgombócoknak pedig csak tömény fokhagymaíze van. Még ha csak az egyikből lenne sok, az úgy még talán elmenne, de én nem igazán szeretem azt, amikor vöröshagymás fokhagyma az ebéd. Lehet, hogy volt benne más is, csak ép nem érződik. Ma KMT lesz az ennivaló... :/