Mindig is tudtam, hogy balszerencsés csillagzat alatt születtem, de hogy ennyire... Ma mentem a betegszállítós  papírokért, persze hogy kerékpárral. Hogy a fenébe ne azzal mentem  volna, hiszen már napi 8-10 kilométer is megy. Félúton jártam a faluba, amikor is egy fehér ótó rámelőzött, s hogy ne menjen neki a szemben parkoló autónak, szépen elkezdett leszorítani az útról - azaz leszorított az úttestről. Ahogy az borítékolható volt, a fékezésem ellenére nekimentem a járdaszegélynek  és eltaknyoltam. Persze, hogy a műtött térdem rendesen behajolt, be is szorult a férfivázas biciklibe. A lábfejem meg beszorult az útpadka és a váz közé. Felálltam, szentségeltem egy sort és hazagyalogoltam. Most meg elő kellett vennem ismét a járókeretet. :/

Körbe nyomkodtam a térdemet, az nem fáj, csak ne kelljen rálépni. Vagy emelni. Jó esélyt látok rá, hogy csak meghúzódott rendesen, mert a combizmom is igencsak megsajdult. Majd holnapután kiderül, hogy mi lett elbaszva... Tele van az összes faszom az ilyen véletlenekkel. Még most is remegek, mint a nyárfalevél.

De szerencsére az autós legalább megállt. Balszerencse az, hogy nem ott és akkor, hanem otthon vagy a kocsma előtt...