Csak úgy mindenről...

Ezt a receptet egy kőművesbrigád jeles tagjától tanultam.

Hozzávalók:
-füstölt szalonna,
-tűzifa,
-kenyér,
-a fa begyújtásához gázolajos rongy.

A gázolajos rongyra rárakjuk az apróbb fákat, arra a vastagabbakat és meggyújtjuk a tüzet. A nyársakra felszúrt szalonnát a tűz fölé tartva elkezdjük sütni. A zsírját se hagyjuk kárba veszni, azt fel kell itatni a kenyérrel.

Amikor megsült a szalonna, akkor dobjuk ki a kenyérrel együtt, me' nagyon érződik rajta az égett műanyag és a gázolaj zamata...

Elég nehezen akar begyulladni a füstölőben a rőzse, gondoltam, hogy viszek ki rongyot és petróleumot... Ez az egész csak innen jutott eszembe.

Még életemben nem végeztem ilyen gyorsan az orvosnál. Csak egy perccel előbb ment el a csatlakozás, mint ahogyan az írva vagyon...

A szomszédok biztosan anyázódnak, mert egymerő füst a környék. Ugyanis húst füstölök. Bár egy kissé meleg már az idő reá - de a tél folyamán mikor nem volt az... Szóval ismét eljött az ideje a húsfüstölésnek. Legfeljebb majd ismét kedveskedem a szomszéd szípasszonnak.

De nevezhetjük miskulanciának vagy hogyishívjáknak is.

A kolbász. Ízre, illatra jó. Viszont az új kolbásztöltőt ezután nem fogom használni. A szép kolbászokból lett valami ráncos anyjavalaga. Ugyanis van egy lyuk a közepében. Aminek nem kellene ott lennie. Az, hogy ez mitől lehet, azt csak sejtem, de nem tudom biztosan. De úgy sejtem, hogy a kolbásztöltő berendezéstől. Ezen felül a hentesünk valószínűleg vizezi a húst, mert ennyire nem szokott összeaszalódni ilyen rövid idő alatt... S sütnivalónak is majd a fele eltűnt - pedig nem szokott. De mindegy is, összemetéltem, megy a fagyóba. Meg a postára - hátha ellopják. Bízom benne...

Aka.: serpenyős rostélyos. Mint már többször megvallottam, szeretem az egyszerű ételeket. Meg hátha valami kezdő idetéved és elolvassa. Mert ezt a kaját nehéz elrontani.

Kell hozzá burgonya és paprika. Mondjuk nem árt hozzá némi zsiradék sem. Meg némi füstölt áru és víz. Ja, és só. Meg vöröshagyma...

A hagyma apróra összevágandó, némi zsiradékon nem árt megfonnyasztani sem. A zsírba bele az őrölt paprika, felönt vízzel, beledobál az összemetélt krumplit. Ja, meg a kolbászt vagy a füstölt motyót. Sót meg annyit, hogy pont jó legyen az íze. Persze van aki varjúlábtól kezdve mindent rak bele, de ez az alaprecept. Ha nagy az ínség, akkor elég bele a krumpli is. Remélem, hogy ez utóbbi nem mostanában következik be...

Persze lehet még bele nokedlit is szaggatni, meg ilyen dolgokkal felturbózni. Ezer módon elkészíthető.

Nos, ha megfőtt minden, akkor már lehet is enni.

Azt sem tudom, hogy hol is kezdjem a romeltakarítást. Hát igen, a konyha. Van egy rakás fedő. Ugyanis ha kilyukadt egy edény, akkor az ki lett dobva, de a fedő az meg lett tartva, mert annak semmi baja. Ami meg lett véve, az meg is maradt. Ezeréves használhatatlanná kopott darálók, paradicsompasszírozó, csuparozsda reszelők, sohanemhasznált műanyag merőkanál... Szóval van itt minden felesleg. Édesanyám ruháival is kezdenem kellene valamit, de hogy mit? Mert azért elkótyavetyélni és kidobni sem akarom az alkalmi ruháit, a kabátjait, meg a többit. Majd valahogy eladom valakinek. Áh. De még várok, hátha tévedésből összecserélték valakivel a kórházban és hazatér... :(

Elég kevesen keveredtek el a temetésre, de nem baj. Ott volt a szűk család, meg még páran. Eljött a volt kolléga, aki szegről-végről rokon. Aztán ennyi. Rövid ceremónia volt. Eltávozott, rendes temetést kapott. Talán, ha nem lenne munkanap ez a mai, akkor sokkal többen eljöttek volna.

Erre ébredek. Felpattanok, hogy átöleljem és lebasszam a hülye viccéért. Sötét van és csend. S rá kell, hogy döbbenjek, nem ő csoszogott.

Miután észre kellett vegyem azt, hogy kihíztam a régi öltönyömet, vettem újat, meg egy hozzá való inget is. Kevés a pénz, így csak egy Armanira futotta. Meg egy picit hazudós vagyok...