Csak úgy mindenről...

Meglepően normális papunk van. De tényleg. Szóval elindultam hozzá, kifizetni a kifizetni valót, megbeszélni a megbeszélni valót. Aztán most nézek bután, mint orángután szopás után, mert kellene írnom gyászbeszédet is. Fogalmam sincs arról, hogy mit is kellene beleírnom. A búcsúztatás része még úgy menne, mert ugye fia, sógornői, meg ööö, az unokatestvéreim (de azokat mindek nevezzem)? Írjak pár szót az életéről, valami kedves emléket... De most ez temetés lesz, nem stand-up. Mert nekem csak olyan kedves emlékeim maradak, amin vagy röhögni lehet, vagy pedig sírni. Nem is olyan egyszerű ez az egész. :/

...és dagad a fa... faágakon a sok rügy. A kajszi most kezd pattanni, nemsokára virágzik. Már bújnak a kis fehér izék. Permetezni kellene, csak ép nem fértem oda a sok tavalyi gaztól. Fűkasza rulez, metszőolló, rőzse a köbön. Holnap meg permetezés. Meg 'pap'olás. Meg öltöny beszerzése. Meg pénz beszerzése - csak tudnám, hogy honnan... De mindegy is. Le van az szarva. Anyám kívánsága teljesüljön, oszt' onnan már mindegy is.

A borsó még mindig nincs elvetve, de a helyén a vakundok már garázdálkodik. De ez jó jel, mert akkor ott van kukac, ha van kukac, akkor van tápanyag, ha van tápanyag, akkor van kukac, ha... No, itt és most elvesztettem a fonalat. Szóval nem olyan nagy baj az a vakundok. De már a krumplinak is a földben lenne a helye, de kellene munkahely is, meg... Meg ezernyi apróság. Kellene metszeni az őszibarackokat is, ki kellene vágni az eperfát is, a cseresznyefát is kellene metszeni, kellene mindenfélét vetni, a maradéknak a helyét megcsinálni, a mulcsot szétteríteni, a... De helyette ez van.

Ahogy a mondás tartja, az okosak balra, a szépek jobbra. De most szakadjak szét?

Gyász ide vagy oda, de valamit enni kell. Ma fejtős bablevest készítettem. Bár van ahol fejteni való babnak becézik, de mivel kifejtve kerül a levesbe, így alapból nem értem ezt az elnevezést - legalábbis szerintem nincs értelme. Fejtősbab és kész.

Egy kevés zsíron megfuttattam az apróra metélt fokhagymát, dobtam bele egy kevés lisztet, azt is eldolgoztam. Ezek után egy kevés csípőspaprikát és némi csemegét is beleinvesztáltam az egészbe. Persze őrölt paprikáról írok jelenleg. Felöntöttem vízzel, dobáltam bele babot, zöldséget és répát, némi petrezselyemzöldet, egy csipet sót és had rotyogjon. Bár... Némi főzést még elviselt volna pár szem bab, mert az egyik krémesre főtt, a másik meg még olyan, hogy elharapni is alig lehet. De legalább ízre jó lett. Tésztát már nem volt kedvem és lelkierőm gyúrni, így nem csipetke lett mellé, hanem 'bóti' tészta.

Nos, kéremszépen ennyire bonyolult is tud lenni a főzés. Amúgy a zöldborsólevest és a zöldbablevest is hasonlóképen szoktam elkészíteni. Sajnos az én gyomrom nem bírja a fehér leveseket...

Annak idején a Jehova tanúja kiscsaj addig-addig térített, mígnem otthagyta a felekezetet. Vagy aznap, vagy másnap. Kíváncsi leszek, hogy a katolikus pap lesz-e még a hétvégén, mert holnap beszédem lesz vele...

Hétfőre meghalt. Kedden megtudtam. Szerdán sikerült elérni a főorvos, ő elmondta, hogy mit kell bevinnem. Csütörtökön bementem annak ellenére, hogy a lakcímkártya és a személyi nem lett meg, pedig szinte egész nap azt kerestem. Kellett volna vinnem egy lepedőt is. S mint kiderült, a hiányzó (és általam nem talált) iratokat leküldték a patológiára. Elmentem megbeszélni a halottiparral a dolgokat. Péntek. Kisuvickoltam az ünneplős bakancsomat, előkerestem az öltönyt és elindultam a Pista bá temetésére. S maradtam, ugyanis nem ér be sem az nadrág, se a zubbony, sem az ing. Ma kifizettem a temetést, a koszorút, felhívtam a papot. Meg voltam még valami reumatológián is. Szerdán szerintem ismét le leszek húzva pénzzel (pap bácsi), s akkor még valami normális ünneplős kinézetű ruha az sehol. De szarom le, legfeljebb megszólnak a népek - nem ér-de-kel. Ja, még jön majd számla is ebben a hónapban...

Nincs próbafekvés. Megkérdeztem. Ha valaki véletlenül meghalna, az legyen előrelátó és vigyen magával lepedőt, mert az kell.

Tegnap virradóra édesanyám meghalt. Most be szeretnék rúgni, de nagyon.

A paciensnek semmi köze ahhoz, hogy egyáltalán miért ott van, ahova került. Azt, hogy miért és mit is csinálnak vele, az a legszigorúbban vett szakmai titok. tehát ahhoz még inkább nincs köze. Továbbá a látogatási idő az délután négytől van, de addigra a főorvos már régen elhúzott a picsába. Előtte meg nem szabad bemenni az osztályra. Ha valami vakszerencse folyamán felveszik a telefont, akkor sem elérhető az orvos.

Na, most mi is legyen? Menjek be napközben és némi üvöltözés után basszak pofán valakit vagy mi? Kötözzek magamra robbanómellénynek látszó tárgyat és kiabáljam azt, hogy Allah akbar!? Hátha akkor végre valaki egyáltalán foglalkozik a problémával és talán tájékoztatnak valakit? Esküszöm, már nem tudom. De erős a gyanúm, hogy a legtöbb esetben nem gyógyulni kerülnek a betegek a kórházakba, hanem meghalni... :S

Szóval szokás szerint éjjel mentőt kellett hívnom anyámhoz. Mint mára kiderült, tüdőgyulladása van. De csak fél oldali. De csak kettő hónapja halogatta azt az esemény, hogy Doktor Doktorovics Doktorovhoz elmenjen. De szerencse, hogy se láza nem volt, se nem köhögött, de legalább egyre nehezebben kapta a levegőt. De legalább a kevés levegő miatt a szívritmuszavara feléledt nemes álmaiól. Sej, de jól telt a mai nap, mikor is sétálhattam nyolc kilométert azért, hogy a cuccai odaérkezzenek a kórházhoz. De legalább be sem mehettem hozzá, mert látogatási idő, blablabla. Majd talán holnap. Ha el nem alszom. Mára virradóra bevált a másfél óra alvás...

Ahogyan mondani szokás: Nem szokta a cigány a szántást. Jelen esetben úgy tűnik, hogy csak kurvára elszokott tőle. Eddig csak a lábam fájt, de most legalább mindenem fáj. A lábam, hátam, vállam, májam, herém, vesém, derekam, farizmom, meg amit még el lehet képzelni.

Az ásóvilla kinőte a gyerekbetegségeit, most már lehet haladni az ásással. Majdnem olyan hatásos, mint egy evezőpad. Csak ennek több a látszata. Megdolgoztatja a vádlit, a combokat, a váll-, a delta- és mellizmokat is. De legalább a derekat kíméli. Lehet, hogy idén végre már le is fogom festeni... A 14x1,5 méteres csíkot három óra alatt végeztem ki. Ha nem ugart kellett volna feltörni, akkor meglett volna fele ennyi idő alatt is. A legtöbb időt a gereblyézés és a gazok kidobálása vitte el, maga az ásás cirka egy óra alatt megvolt.

De mivel én azt terveztem, hogy minimális munkát végezzek a kertben, így nem lesz mindenhol felásva a föld, csak ahol muszáj. Ha tudok szerezni burgonya ültetőgumót, akkor annak a helye lesz felásva, a gyökérzöldségeké és a hagymáké. Ez utóbbi java részt készen van.

Az őszi fokhagymának nem sikerült tavaly felásni a kertet, örültem, ha járni tudok. Ezért idén kísérleti ültetés volt. Hihetetlen, de egy-másfél hét alatt annyira kiszőrösödött a fokhagymák gyökere, hogy 2-4 centis gyökérkezdemények nőttek rajta, volt olyan is, amelyiknek ~15 centis hajtása nőtt. Szóval elültettem őket, jól beiszapoltam és majd meglátjuk a nyár közepére hogy érdemes volt-e baszakodnom vele. Ha netalán előbb elszáradna, akkor nem volt jó ez elgondolás. Na, bumm, elcsesztem hat fej fokhagymát... Közé hintettem némi kapormagot is, mert eddig amit sorra vetettem, abból jó ha kettő-három nyiszlett száracska lett eddig. Lesz, ami lesz, nem bízom a véletlenre.

Elültettem 168 tő vöröshagymát is - dughagymáról. Jó találmány volt az a 'villa', amit pár éve varrtam össze húszas(?) betonvasból. Tök gyorsan lehet vele a hagymáknak elkészíteni a fészkeket, pontosan 100 milliméter távolságra egymástól, 2-3 centi mélyre. Bár anyám szerint hülyeség volt 10x15 centire ültetni őket, de szerintem mindegy, mert amúgy is meg kell majd kapálni mindenhol, így legalább kisebb földterületet foglal. Viszont van magról vetett hagyma is... Már kel. A folyosón. Amint akkorák lesznek a csimoták, akkor lehet pikírozni őket a szabad földbe. Ha minden mag kikel, akkor lesz egy párszázas ajánlatom...

Apropó, folyosó. Szépen kikelt a paradicsom is. Már csak valami támasztékokat kell néznem melléjük, mert gyanúsan sok folytonnövő lesz... Valamit ki kell majd találni rá, mert a karósbabokból is sikeresen bevásároltam és 'pár' tő uborka is tervbe van véve... Szépen bújik a saját felhasználásra szánt metélőpetrezselyem is. Az eladásra szánt termény meg még sehol... A metélőzeller sem igazán akar kelni, de a gumós haverja már sok kocsogben kidugta a szikleveleit - igaz, ezen magokat előcsíráztattam (18 nap alatt csírázott ki). A csilik egy kissé lassan kelnek. A szeressem féle paprikáknak még a magja is csak terv szintjén létezik, nemhogy a palánták már nőnének. De nem baj, majd eljő annak is az ideje. Jövő héten veszek magokat. Ha jól elbaszom, akkor még eladó is lesz belőle... A zöldségmag az sem kel még, pedig elviekben 50 százalékban csíraképes. Igaz, hogy csak úgy blindre lett elvetve, mert már kettő éve lejárt a szavatossága - még várok...

A salátát is elvetettem, meg a hónapos retket is. Egy sor saláta, egy sor retek... A salátát úgy vetettem, mint tavalyelőtt. Sorra, aztán majd amikor akkorácskák, akkor nekiállok ritkítani őket. Egyből a tojásos nokedli mellé lesznek ritkítva... Ha minden terv szerint alakul, akkor holnap befejezem az időjárás munkáját és rendesen leszaggatom a fóliát a sátorról, ezzel majd betakargatom őket, hogy legyen valami is belőlük, ne csak a magok a földben... Bár a retek az biztosan kikel ilyen tré időben is.

Ja, ősszel a kutat nem víztelenítettem, mert minek, ha egyszer visszaengedi azt? Most akartam feltölteni vízzel, és szép nagy jégkukac jött ki belőle. Hogy ne basszon szét az ideg... Még szerencse, hogy nem volt igazán kemény fagy ezen vidéken. Azon kannát, amit tavaly nyáron hozott anyám, be akartam fogni a hagyma beiszapolásához. Nem sikerült. Szerintem nincs olyan valóságban is létező pozíció, amiben valami vízcsapról abba a kannába lehetne vizet engedni - kell szólni a Gyurinak, majd kitalál rá valamit.

Egy üveg borért win-win alapon sikerült kerítenem kettő platónyi rőzseaprítékot. Jó lesz a gyümölcsfák alá, meg az ágyások közére. Meg majd később még kerül olyan helyekre, amiket nem akarok és nem is fogok kapálni. Haladjunk a korral. A karósbabok, a paradicsomok, az uborkák mind-mind elég messze lesznek egymástól ahhoz, hogy szépen bemulcsozzam a közüket. szerintem elég sok vetemény így fog járni az idén... Maximum egy kapálás és utána mulcs.

A fenyércirok... Hálás egy növény. Tavaly már bizton írtam, hogy a kaszálómen mintegy öt hét késéssel érkezett meg. Amikor is a térdig érő gazból kettő méteres lett, ami ráadásul be is érlelte a magját. Pedig már kezdtem örülni annak, hogy a 4-5 éve tartó gyomirtós hadjáratnak köszönhetően már csak magról kel az a geci növény, nem a rizómákról hajt újra. Hát most lesz némi kiszedni való a földből. De sebaj, erre is készítettem célszerszámot, ami még a csalán ellenében is jól működik - akár tíz négyzetméternyi csalánt fel lehet szedni vele egyszerre...

Lassan már a borsó helyét sem árt elkészíteni, hátha jó lesz és eszünk is belőle majd. Hmm. Erről jutott eszembe a kolléganő, aki kiröhögött azért, mert a fél kiló borsót szemenként vetettem el. Mert ő csak el szokta szórni jó sűrűn és annyi. Csak nála lett ~5 kilónyi kifejtett borsó, nálunk meg 22. Fél kiló vetőmagból. Hála égnek annak, amit tavalyelőtt vásároltam, abból egy fia szem nem csírázott ki. De amit az előtte való évben vettem, abból meg mind...

Vagy valami ilyesféle dolgok zajlanak erre felénk.