Csak úgy mindenről...

Valami ideget elbaszhattak a lábamban, mert a műtét óta kiállt a fájás a lábfejemből is... Remélem, hogy így is marad.

Hát igen, kezd kialakulni bennem. Mikor mentem műtétre, akkor még mind a kettő rozsdamentes merőkanál megvolt. Benne a mosogató csurgatós részében. Ennek előtte a rozsdamentes húsvilla tűnt el. Most nincs meg semmi sem. Szerintem nemtudom. Esetleg kamera valahova?

Rólam tudni lehet azt, hogy nem használok pizsamát. S ami van itthon egy egész, azt vagy harminc éve használtam. Valamiért nem jön rám... De kellene valami a kórházba. :D Sej, ez a szopás, meg a csepeli lámpagyárban a negyven év. Remélem, hogy megyek, kiszedik a csavarokat és jöhetek is haza. De azért nem árt vinni valami felszerelést...

A sütőben van. De még kell sütni pár kanyart. Lsd.: föld címszó alatt. Az első vetés paprikából egy fia szál nem kelt ki. Most jöhet a másodvetés. Az első vetés zöldségnek a magja is defektes lehetett, mert csak mutatóban kelt ki. Az első vetés retek úgy szar, ahogyan van - jó ha kettő szál kikelt az egy zacskó magból. Úgy tűnik, hogy ez az év nem az én napom...

Páran már lehülyéztek a föld sütése miatt. De. De a palántadőlés elkerülhető általa, a bogarak||lárvák sem bírják azt a klímát, a mindenféle gyomok magvairól nem is beszélve. Pénzbe kerül és időbe? Igen. Megtérül a befektetett energia és idő? Igen. Akinek meg nem tetszik, az úgy csinálja, ahogyan akarja... Meg a csernobili Piroska utolsó mondata a viccből: "Na és? Ha nem tetszik, akkor a faszom is bekaphatod!"

Óvatlanul megkérdezték tőlem, hogy "Ma mit főzöl?" 

-Tésztát.
-És mit raksz majd rá?
-Födőt, hogy jusson vacsorára is.

Amúgy tényleg tésztát fogok főzni, de rakok rá még némi lencselevest is. :) Ez így tök jó, olyan kaja van, amit szeretek, 2-4 napra előre megfőzök és jó. No meg olcsóbb is, mint a menza. Meg nem gyerekadag. Igaz, hogy nincs mindennap kettőféle étel, meg ilyen filreflancok, de legalább nem kell a felét kidobnom akkor, amikor olyat hoznak, amit rühellek (karfiolleves, tökfőzelék, ect). Már csak a mosogatásra kellene kitalálni valamit, mert én csak gyűjtögetem a koszos edényeket... Egy tányérért meg egy kanálért nem fogok nekilátni mosogatni. Sőt mi több, másnapra ez még szaporodik egy kislábassal és még egy kanállal - így ismét nem lesz mosogatva. S ez így gyűlik, mígnem hirtelen elfogy a kaja a hűtőből és felszaporodik a koszos edények mennyisége... Ebben a felállásban egyáltalán nem értem azt, hogy minek is van a konyhaszekrény... Amint elmosogattam, már kenem is össze az edényeket újra. Ez egy végtelen ciklus. De remélem, hogy nagypénteken már mászkálhatok mindenféle segédeszköz nélkül, mert halleves lesz. Sok-sok halleves, sok-sok metél tésztával. Meg fonott kalács - nem bolti. Meg főtt csülök, főtt tojással.

Hozzávalók:

Hal,
Éles kés,
Balfasz szakács...

Tegnap elugrottam a boltba lencséért, hogy legyen mit vetni. S ha már így adódott, akkor meglett az ebéd is. Mert ugye Margit ángyomék hoztak egy kis ennivalót (bár nem tudom, hogy miért), amely zacskó tartalmazott némi kolbászt (gallér mögé berakva), illetve egy kis füstölt-főtt sonkát. Hát ez utóbbi egy kissé sósra sikerült. Mondjuk jó is lett volna az zöldhagymával (elfogyott) vagy retekkel (még nagyon kicsik), de csak kenyérrel... Mivel főtt hús, így nem lehet a végtelenségig rejtegetni. Szóval ja. Ne kelljen már kidobni.

Pár gerezd fokhagymát némi zsíron megfuttattam, dobtam hozzá egy kevés lisztet, elkutyultam, hozzáraktam némi erőspaprikát, meg valamennyi édeset. Felöntöttem vízzel, beledobáltam a lébe az összemetélt sonkát, valamennyi megmosott lencsét is bele apelláltam. Ezek után ment a lébe a 'vegeta', azaz a petrezselyem, a sárgarépa, a petrezselyemzöld és a zellerzöld. Amint kóstolgattam rá kellett jönnöm arra, hogy a sót is nyugodtam elrakhatom a helyére. S mivel múlt héten pénteken sikerült készítenem pár deka csipetkét, így főztem gyorsan mellé olyat is. Egy óra alatt elkészült a kaja. Ahogy elnézegetem a mennyiségét, szerintem még kettő napig kitart. :)

Végre esik a hó!

Ki kellen mennem a temetőbe. Csak ép nem visz rá a lélek. Amúgy nem szoktam sírni, mert férfiember olyat... Olyat soha nem szokott.