Óvatlanul megkérdezték tőlem, hogy "Ma mit főzöl?"
-Tésztát.
-És mit raksz majd rá?
-Födőt, hogy jusson vacsorára is.
Amúgy tényleg tésztát fogok főzni, de rakok rá még némi lencselevest is. :) Ez így tök jó, olyan kaja van, amit szeretek, 2-4 napra előre megfőzök és jó. No meg olcsóbb is, mint a menza. Meg nem gyerekadag. Igaz, hogy nincs mindennap kettőféle étel, meg ilyen filreflancok, de legalább nem kell a felét kidobnom akkor, amikor olyat hoznak, amit rühellek (karfiolleves, tökfőzelék, ect). Már csak a mosogatásra kellene kitalálni valamit, mert én csak gyűjtögetem a koszos edényeket... Egy tányérért meg egy kanálért nem fogok nekilátni mosogatni. Sőt mi több, másnapra ez még szaporodik egy kislábassal és még egy kanállal - így ismét nem lesz mosogatva. S ez így gyűlik, mígnem hirtelen elfogy a kaja a hűtőből és felszaporodik a koszos edények mennyisége... Ebben a felállásban egyáltalán nem értem azt, hogy minek is van a konyhaszekrény... Amint elmosogattam, már kenem is össze az edényeket újra. Ez egy végtelen ciklus. De remélem, hogy nagypénteken már mászkálhatok mindenféle segédeszköz nélkül, mert halleves lesz. Sok-sok halleves, sok-sok metél tésztával. Meg fonott kalács - nem bolti. Meg főtt csülök, főtt tojással.
Utolsó kommentek