Csak úgy mindenről...

A főnökünk valami telepata lehet. Amint bejelentettem azt, hogy legyenek már szívesek utánanézni annak, hogy miért is nem kaptuk meg öt munkanapon belül a kilépő papírokat - már kéznél is vannak. Most meg majd küldhetek ímélt, meg győzök majd szabadkozni, hiszen már eléggé nehezen tudom bizonyítani a történteket. Vagy megint basszak el párszáz forintot a tyilifonra?

Amúgy meg érdemes munkaügyi bíróságra vinni a dolgot - tájékozódtam egy kicsit. De majd csak akkor, ha lesz valami másik melóhely, vagy innen kibasznak... Mert ellenkező esetben se szék, se posztó.

Kezdem úgy érezni, hogy a jog és az a sok hivatal azért létezik, hogy kibasszon a zemberekkel, illetve, hogy önnön magának szükségességének a látszatát fenntartsa... Sakk-Matt.

Bazdmeg... :S

Hát ha már ennyire ragaszkodik a főnökség a papírformához (minden teljesen jogszerűen menjen, minden úgy legyen, mint ahogyan a törvények és előírások szavai diktálják), akkor legyen is úgy. Ha már jogkövető magatartást várnak el, akkor kövessék ŐK is az leírtakat, ne csak a culágerek.

Bár lehet az is, hogy belátható időn belül fia vas nélkül kibasznak engemet, de ha mindenki csak meghunyászkodik, benyeli a békát, mert (tetszés szerint behelyettesíthető: 'már csak két évem van a nyugdíjig', illetve a 'nem kapok majd nyugdíjat', illetve a 'jobb mint a semmi' és a 'mit tudhatnánk mi csinálni' tetszőleges kombinációjával) ő úgy érzi, hogy már minden mindegy, vagy a főnökség maga a mindenható jobb keze (vagy a mindenható az ő jobbkeze)...

Illetve a Kis- és Nagy-Hitlernek(átvitt értelemben értendő, mondhatni azt is, hogy a személyi kultusz előnyeit élvezik) mindent elnéznek és megengednek, annak ellenére, hogy az sok törvényt áthág... S semmi felelősséget sem óhajtanak vállalni, semmiért sem - de java részt teljesíthetetlen elvárások már vannak... Ráadásul ehhez elég a megfélemlítés is (ha holnaptól nem lesz munkahelyed, akkor majd mit csinálsz? Több havi fizetésedbe fog ám ez majd kerülni!)...

No, elég volt ebből. Jönnek a hidegek, fűtsünk be.

Én tettem egy kivizsgálandó bejelentést a megfelelő hatóságnál. Legfeljebb kibasznak mindezek után. Ilyen meghunyászkodó lsd.: nagypofájú, jogaikat nagyon tudó, de érvényesíteni nem akaró emberek mellett, akik csak sírni és ríni tudnak, cselekedni meg nem... Ez nem is tekintendő túl nagy problémának.

Ezután is lesz majd gyomoridegem, csak majd nem fogom használni.

Ha más nem is lesz, akkor az új munkaköri leírásom az lesz, hogy:
"Lopni, megyünk lopni! A kilincset, meg a házat is..."

Innentől nincs vesztenivalóm. Vagy csak vesztenivalóm nincs?

Hátul, apa bejelentett melóhelyen dolgozik, az anyu meg nem. Még közmunkára sem alkalmas - mert azt ki kell ám érdemelni. Egy purdé jelen.

Másik oldalt ha anyunak olyan kedve van, akkor bemegy közmunkára. Apu valahol az ország másik felén csinál valamit. Van két purdé, ami három, de a harmadik az nagykorú.

Hátul még mindig nincs tűzifa. Amott meg most hozzák az ikszedik köbméterre valót.

Hátul a (csak egy) purdé miatt nem jogosult az ingyé' tankönyvre, az ingyé' lófaszra.

Amott igen, mert a szociális helyzete megindokolja.

Hát bazdmeg. Érdemes egyáltalán dolgozni? Az előírtakat követni? Érdemes egyáltalán adót fizetni, vagy bejárni a munkahelyre? Ilyenkor erőteljesen elkezdek kételkedni ezekben...

Lehet mondani azt, hogy indiszkriizé vagyok, meg ilyenek, de valahogy... Valahogy úrrá lesz rajtam a sárga irigység abban az esetben, ha valaki az életben nem sok szabályt és törvényt tartott be, s ezáltal egy 'kissé' jobban megy a sora, mint a becsületes polgárnak (cigánynak, parasztnak, neragozzuk). S ezen kívül egy gyufaszálat sem tettek be a közösbe, de nekik minden jár... Köszönöm a nagy jólétet bazdmeg. Éljen a demokáré, éljen a fucking big jogállam. Hogy csumikáznák meg a mindzsóját a csurival annak, aki ezt az egészet létrehozta.

Amikről nem mindenkinek kell tudnia. Egy jó ideje rázódik a szarral telt bödön, a "miért nincsen családod, barátnőd" rigmus hallatán.  Azért bazdmeg, mert volt két (igencsak) jófajta történés az életemben. Az elsőben az előnevelt kiscsaj, az anyósék jótanácsával és az asszonnyal egyetemben elkarcolt a börtönviselt édesapához. A mai napig nem tudom azt, hogy kiszabadult-e már az ártatlan madárka, s hogy jó helyen van-e a kiscsaj. Bevállaltam volna a felnevelését. De a család az család, a galád az meg... Majd felmenti a bíróság, de há' családtag!

A másodiknál, az utódomat vetette el a kedves leányzó. Szülői tanácsra. Semmit sem tudok róla. Az idén nyáron lett volna a poronty tizensokadik születésnapja. Valamikor augusztus tájékán. Erről nem szívesen beszélek senkivel sem. Még anyámmal sem. Veled sem. Kislányt szerettem volna. Aztán meg...

Be lehet szólni. Nem érdekel.

Szóljatok, ha máskor is lesz ilyen akció.

Ez így, ahogy van, egy nagy rakás szar. Amúgy be vagyok baszva - azaz félig részeg vagyok.Vagy délig részeg... Folyamatban van a dolog.

Ez az én rövidke történetem.

Lassan már tényleg valósággá válik az, hogy ha valaki komolyabb balesetet szenved, akkor érdemes elvágni a torkát annak érdekében, hogy ne szenvedjen sokáig...

Minap a kollegina elmetélte a kezét, s felment az irodába (ami munkanapokon legkorábban fél hatkor nyit) ragtapaszért. EÜ. doboz az volt, ámde annak tartalma enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Ragtapasz nincs. Kötszer nincs. EÜ.vatta, fertőtlenítőszer, mull-lap, radattótalag ragasztószalag, s egyéb olyan dolog, ami az elsősegélynyújtást lehetővé teszi, az sincs. Van egy doboz és kész. De doboz az van!

Remélem, hogy holnap bent lesz az ügyv.ig. Ha már annyira 'törvényesen' akar eljárni, akkor tegyen valamit annak érdekében, hogy ezt a lehetetlen állapotot megszüntesse.

Azt ki kit megbaszni kellene vagyon, azt a törvény védi (pontosabban nem védi, csak az anyagiakat tekintve nincs felelőssége). Sakkozzam ki. Mi? Bármit is lépek, a kedves Ügyv.ig. semminek nem felelőse, hiszen ez 'csak' munkajogi cécó, mindenért a cég felelős, ő csak egy alkalmazott... Neki nincs felelőssége semmiben sem, ha számára negatívum van, akkor a cehhet a cég állja. Az, hogy szándékosan megvezette a zembereket, az, hogy alá nem írás esetén fegyelmit oszt ki fegyelmi hátán - az elbocsátás előtt, az, hogy benyeli a szerződéseket, a fenyegetések (ígéretek, megaszondások, ki és minek nevezi), az, hogy a dolgozók jogait sértette (MT, Btk), ez mind-mind kimeríti a csalás vétségének megalapozott gyanúját. Csak hogy... Nincs tanú lsd.: "jobb az ha télen van munkahelye az embernek, mint ha nem volna", "már csak egy évem van a nyugdíjig, azt szeretném kihúzni", "de mit is tehetnénk, így még mindig jobban járunk, mintha"... És a többi, és a többi. Senki sem vállalja el a tanú szerepét.

Jogomban állna feljelentést tenni a Nemzeti Munkaügyi Hivatal irányában, hogy ugyan nézzenek már utána annak, hogy miért is nem adták oda a 'kilépő' papírokat az öt munkanapos határidő ellenére. Ezzel elérném azt, hogy az irodában erején felül dolgozó hölgy gyarapítaná ezek után a munkanélküliek széles táborát, a céget esetleg megbírságolnák, s elbasznám az ügyvezető pár napját, s talán jegyzőkönyvbe vehetnék azt, hogy a munkaszerződések mindkét példánya még fent pihen az irodában - feltéve ha van rá hatáskörük az ilyen dolgokra. Ennyit elérnék, s semmi mást.

A munkaszerződésben benne vagyon az is, hogy a munkaszerződés aláírásakor kézhez kapom a munkaköri leírásomat is. Nos, sem a szerződést, sem a munkaköri leírást nem kaptam akkor kézhez, de ugye ilyen apró nüanszoknak nem kell beülni. A munkaköri leírás még most is ott kering az adminisztráció berkein belül. Lehet, hogy hétfőtől szart kell lapátolnom a hátsó udvarban - ki tudja ezt?

Hát most zavarban vagyok a döntéseimmel kapcsolatban. Amit jelen pillanatban léphetnék, az csak a munkatársakra és az adminisztratív munkaerőre nézve okozna hátrányos helyzetet, illetve a munkaadóra. A munkaadó és az ügyv.ig. persze nem ugyanaz. Érted? Neem? Két hete még én sem...

Nos, elhúzom az ügyet a Munkaügyi Bíróságra. Lesz, ami lesz, kerül, amibe kerül. Még vesztes félként sem lehet olyan ördöngös nagy összeg az a fél millás... :S

Azaz a "Hogyan teremtsünk új munkahelyeket, ráadásul állami támogatásból?" című mesekönyv olvasónaplója következik.

Először is kell egy kft. Tökéletesen mindegy az, hogy hogyan keletkezett ez a cég. 

Ebben a kft-ben már évek esetleg évtizedek óta ott vannak a dolgozók, s elvégzik a tennivalókat. Kirakni őket nem lehet - mert az sokba kerülne a cégnek. Szabályos felmondással nem menne, mert az pénzbe kerül. Lsd.: felmondási idő, végkielégítés. Fegyelmi vétséggel való elbocsátás sem igazán járható út, mert ennyi köcsög dolgozó még a végén kellemetlen helyzetbe hozná a munkaadót valami jöttment bíróság előtt. De mit is lehet tenni azért, hogy jól jöjjünk ki a dolgokból? AHA! Hát volt már ilyen projekt!

Ügyvég és jogász haverok felkeresése, szakmai konzultáció a köbön, a dolgok levajazása némi kis pénzmaggal. Ez persze csak egy lehetséges forgatókönyv, elképzelhető az is, hogy a saját esze után ment... :)

Tehát létrehozunk egy új Kft-t, ebbe kell valahogyan új dolgozókat szerezni. De előtte a régieket el kell bocsájtani, de miképpen is, miképpen is... Meg honnan is kellene új dolgozókat szerezni? ÁHHÁ! Ha kibasszuk a régi melósokat, akkor fel lehet venni őket újként és... Álljon meg a menet! Csoportos létszámleépítés! Akár még a hatóságnak is szemet szúrhatunk! Hát mondjanak fel ők önként és lépjenek be az új káeftébe! Mennyivel jobban járnak. Izé... Járok.

Egy kis rábeszélés, egy kis fenyegetés, egy kicsi kényszer alkalmazása, egy picit hazudunk és már (majdnem) mindenki alá is írta a közös megegyezéssel való felmondást, illetve az új határozott idejű munkaszerződést...

Hát ja. jó nagy hülyék ezek a dolgozók. Nem elég az, hogy lemondanak az őket megillető végkielégítésről, még önként verik a faszukat a csalánnal. Jaaa, hogy nem kellett volna aláírni? Hát ja. "De hát ezt nem mondta!" Mondta a jobbágy. "Nem is kell neked mindenről tudni..." Mondtam én, mint paraszt. Pedig ő hangoskodott legjobban, valami ilyesmi stílusban: aki nem írja alá, az egy rohadt szemét geci, meg a remélemutcánfogmegdögleniageci.

Az megint egy másik kérdés, hogy a melós, az megy az egyik melóhelyről a másikra, utána meg hazamegy melózni, némi kis döglésés után meg repeat. A törvényeket meg hírből sem ismeri, amely ügyvéd meg igen, az szarik a fejére nagy ívben, mert ha nincs pénz... Meg a munka törvénykönyve (meg még sok egyéb is) elég ritkán változik manapság, szinte mindenki naprakész, fejből vágja a jogszabályokat és változásaikat. S persze mindennek utána is lehet járni egy nap alatt. Pláne akkor, ha műszak közben jön az ügyvezető, mikor csak hét-nyolc fele kell figyelni, s tele van az ember feje számokkal, s csak arra a feladatra koncentrál, amivel felelősséggel tartozik a munkáltató irányába.

Nos, lehet, hogy hülyének nézik az embert a jogászok és az ügyvédek, mert aláírt egy olyan szerződést, mely hátrányos jogkövetkezményekkel jár a számára. Ő ehhez ért. Vakolni, falazni, bútort, ajtót és ablakot készíteni jó eséllyel nem tud. Ezért van rájuk szükség. Mint ahogyan a pékre, hentesre, burkolóra, ácsra és sok egyéb szakma jeles képviselőire is szükség van.

Nos, a lényeg a lényeg, a munkahelytermetési támogatás fel lett véve, mert senki sem meri kinyitni a pofáját (igen én is közéjük tartoztam). A jogorvoslatért lehetne fordulni a Munkaügyi  Bírósághoz, de ez ügyvéd+idő. Szorozva hátrányos megkülönböztetéssel és négyzetre emelve a tanúk hiányával. A munkaügyi hivatalban habzott mindenkinek a szája az összeg hallatán. De sajnos egyik hatóságnak sem jogköre(?) kivizsgálni a cselekményeket...

Lehetőség még van vagy három. De mint az egyik kollegina mondta vala: "...mi kaparjuk ki nektek a gesztenyét?" Szóval ebből kettő elbukott a jó összetartás miatt. Marad még egy. Elképzelhető az is, hogy sokaknak nem fog tetszeni...

Nos, míg mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti a közösen összehozott tűz felett, addig ebben az országban érdemi változás nem lesz. Hát akkor szopjunk kedves kollégák. Oh, pardon. Szopjatok...

Tanulság?

Ha nem érted, nem szabad aláírni, el kell menni jogi tanácsadásért valahova. Ha nem érted és nem engedi elvinni a hűbérúr, akkor nem szabad aláírni. Ha nem érted és mégis aláírod, nem szabad csodálkozni...

A kolléga nem írta alá a zúj szerződést, az ügyvezető igazgató hiába fenyegette, nem állt kötélnek. Elbocsátották, végkielégítéssel és mianevékkel együtt. Nos, én aláírtam, de úgy sejtem, hogy eljött az idő a sok a szar felkeverésére. Megyek, feltöltöm a telscsikártyát (meg elmegyek a nagy nemzeti adóbefizető helyre) és telefonálok egypárat. Jó napot kívánok! Minden rendben lesz?

Hát, baszd meg, ennyire béna nem lehetsz, gyere megmutatom. Gondolta Stirlitz. Benyomod, klikk, klikk... Oszt semmi. Klikklikklikk... Nem is szikrázik. Burkolat le, néz mereven. Klikk. klikk. Tényleg nem ad szikrát. De tényleg? Vezeték megfogása, baszabehu fílingre való felkészülés és kilikk. Klikk? Klikk. Klikk,klikk. Nótafa! Nóta indul! Értettem! Verd anyádba három és... Nóta állj! Futólépés!

Beszart a szikráztató csecsebecse. Hát ilyen a Bűbájos Etelka barlangjában sincs. Lassacskán már egy komplett konvektort hazahordok a gázos boltból. Ez a tétel is lesz vagy ezerpár pénz. Ha nem kétezer. Pedig nemrégiben még működött.

De hát mit is lehet ilyenkor csinálni? Előveszi az ember a gyufát, a csavarhúzót, és... A szükség nagy úr, a nincs az meg még nagyobb - bár nem teljesen a szabvány és a szabály szerint zajlott a történet. De már melegít. Erőteljesen gondolkodom a fatüzelésre való visszatérésre...

Mint nem sokkal lentebb említettem, a szagszervezet munkaügyi jogásza/ügyvédje sem volt a szeren. Első hívásra azt mondta, hogy egy aláíratlan példány kelletik a munkaszerződésből. Hát sajna, ilyen állat már pedig nincs. Akkor majd hívjanak akkor, ha aláírásra kerülne a sor és már megyek is. Ehhez képest a telefont sem vette fel, pedig nem egyszer lett felcsörgetve. No, ez utóbbi leírás már megfelelően körvonalazza a valóságot, a jelek szerint eddig csak egy pletykának ültem be - de nem sok az eltérés. Jelen pillanatig csak hatan-heten léptek ki a szakszervezetből, köztük a szakszervezeti titkár (vagy mifene). Mert ebben a formában a szakszervezetünknek semmi haszna nincs, csak szedi a tagdíjat. Bár ez utóbbira már évekkel ezelőtt rájöttem.

De a lényeg a lényeg, megy a dolog a Munkaügyi Bíróságra. Érdemes... Aki meg mondjuk csak a "közös megegyezéssel való felmondás" (vagy ilyesmi) fantázianevű cédulát kapja kézhez, mert valahova elkallódott a többi papír, annak meg érdemes a... De ez már csak a következő részből fog kiderülni.