Vagy csak kurva híg a királyvíz? Szegény ember királyvize...
Háztartási sósav + ammónium-nitrát műtrágyusz. Lassú a a reakció, melegítéssel sem villámgyors. De old minden fémet. A sósav java részt kárba vész a CaCO3 miatt, a másik része az NOH3 képzése során megy szarrá. De mukodik. Tele van pezsgéssel az élet....
-Olvastam az interneten, hogy orgonából lehet készíteni szörpöt. De ha szörpöt lehet készíteni, akkor bort is, ha bort lehet, akkor pálinkát is. - Mondottam.
Erre arrafele tévedt a kollegina, attól is megérdeklődtem, hogy...
-Azt tudtad, hogy lehet bort készíteni orgonából is?
-Az meg mi?
-Hát az, ami többnyire a templomokban van, és zenélni szoktak vele...
Jobban belegondolva, abból az orgonából ami a bazilikában van, lehetne ám pár liter cefrét készíteni...
30-35 százalékos sósavat sehol sem kapni spéci engedélyek nélkül. Salétromsavat sem. Tömény kénsavat sem. Valahol ez érthető is, de... Az interneten megrendelhető mindez, bakfitty összegért. Ötven liter (vagy afelett) díjmentesen házhoz szállítják. Ééérdekes.Ugyanitt kálium-cianid is kapható tízdekás kiszerelésben is. Meg persze kilósban...
Minálunk felé meg még kibaszott salétromsavat sem lehet kapni a tápoldathoz (a hidrátokat semlegesítendően). Például.
No, de lényegtelen is mindez. Nagy az internet. Vannak egészen jó leírások, videók, s egyebek. Például a tömény (98%-os) kénsav előállítható a mezei akkusavból is. Ennek segítségével meg lehet készíteni füstölgő salétromsavat is (sok más mellett). De hála égnek, találtam egy sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb megoldást. Ha megérem, majd leírom a részleteket. Miattam meg nem kell aggódni, ennyien már csak megleszünk egypár kéz és szem nélkül...
A jó munka ismérve az, hogy közben az ember jól érzi magát. Amikor látja, hogy önmaga és családja boldogulását segíti elő, nem az FITYISZ és a RÉDOSZ pártot támogatja nem is kevés pénzzel, illetve nem a bürokrácia vízfejét hizlalja a munkájának gyümölcsével, s nem is a főnökének a negyedik havi nyaralását segíti elő a kétkezi munkájával és a szakértelmével... Ez már önmagában megéri.
No, ma jó munkám volt. Ahogy elnézem, a saláta szépen kizöldült, de ez annak is betudható, hogy feladtam rá az utolsó kenetet. S mivel nem vagyok vallásos, lehet, hogy csak megáldottam... Nem értek én ehhez. A zöldség egy részét meg (másik részét meg sikeresen ki) kapáltam. Két-három hét és eszünk retket is.
Bár mindez nem olyan jó munka, mint a pálinkafőzés, a likőrkeverés, a bor átfejtése és társai, de nem is rossz meló. Legalább van látszata annak, hogy miért is szopott az ember egy-két-három hónapot. Adómentesen. Bár nem a hawaii szigeteken töltöm a karácsonyt a befolyt sok pénzből, de... Szerintem megéri a pöcsölés és a baszakodás.
Ammen.
Jaja. Fasz, pina, kúresz, nyomesz, állesz kláj, ahh fakanál.
Amikor az ember a neten kutorászik és rálel egy ilyen fasza oldalra, akkor önkéntelenül is zsémbeskedni kezd. Az első pillanatokban. Akkorát rejszoltam, hogy majdnem elélveztem. De nem is ez a lényeg.
A lényeg egy bezárhatatlan ablakban rejtezik, melytől megszabadulni csak a PC kikapcsolásával, illetve a processz kilövésével lehet. Az oldal állítása szerint én annyi törvényt megszegtem, hogy azért életfogytiglani akasztás jár, plusz két hét főbelövés. DE!!! Ha én most átutalok ide és oda némi pénzmagot,akkor meg leend bocsátva minden bűnöm, továbbá a magyar állam nem fog ezerhatszáz évre börtönbe vetni holnaptól. Tehát nem kerül ötvenmillió forintba (és/vagy öt év szabadságvesztésbe) a dolog, mindössze át kell utalnom a következő számlára huszonötezret, mert csak. De adjam ám meg a PIN-kódot is, mert az kell ám ilyenkor...
Szép iparosmunka a lap. Tele van matricázva mindenféle interpol, rendőrség, meg nsa felirattal, olyan fasza a dolog. Bár egy kissé az magyartalan lenni oldal. Pedig már kezdtem megijedni, hogy mindmeghalunk.
-Nótafa! Nóta indul!
-Verd anyádba, három és!
-Nóta állj! Futólépés!
Apropó, ablak... Olybátor tűnik, hogy nem elég az üveget szépen elvágni (lecsiszolni az élét), azt sajnos be is kell raknia helyére. A jelek szerint, nem elég a vágáskor figyelni, az üvegesszegek bekalapálására is rá kell sandítani egy kicsinykét. El is sikerült repesztenem az egyik lapot...De holnap is lesz nap. Kettő is...
Ha most kaptam volna fegyelmit, egy szavam sem lehetett volna...
Tekerek bé a kecskével, látom ám, hogy a kolléga nyírja előttük a füvet. Füttyentettem egyet, odaintegettem. Erre nekiállt hadonászni, meg valamit kurjongatott is. No, odamentem beszélgetni.
-Ilyet szoktam inni akkor, ha füvet nyírok - mondta. -Kóstold meg!
-Mi a frász ez? Bor?
-Szilvapálinka!
-Á, nem lehet. Dolgozni megyek, meg amúgy is sietek...
De azért csak megkóstoltam. Bassza meg, ilyet már isten tudja mióta nem ittam. Szilvapálinka. Ráadásul valóban szilva ízű. Naddon finom volt. Nem élesztőízű szilvapálinka, nem pancsízű szilvapálinka, hanem szilva ízű szilvapálinka. Ebbe csak a szíve volt belefőzve a lének, a belét meg a többit hagyták pocsékba menni. Amikor ezt a pálinkát főzték, akkor nem az volt az elsődleges szempont, hogy minél több kijöjjön a cefréből.
-Igyál még!
-Köszönöm, de nem... utasíthatom vissza... Tényleg sietek...
Le is csúszott az íze miatt vagy másfél-két deci... Ha nem három...
Van ennek már vagy két hete...
A kolléganő fasza kis gyereket nevelt. Mondjuk én sem vagyok az a nagyon szorgos-dolgos, sürgőforgó egyed, de eeez...
2x éves múlt, melóhelye nincs, egy napig talán volt, de legalább keresni sem keres munkát. Amúgy meg szakács, de otthon is baszik főzni. Aki éjjel (vagy délelőtt) melóhelyen van, az aki eljár ez mellett napszámba, az a marha, aki a hobbikertet és az udvarban lévő veteményest is intézi... No, majd az a barom főz, mos, takarít - hiszen ráér a munkahely mellett.
A purdé meg recskázik. A rokontartás intézménye nagyon jó dolog.
Bár látszólag nem lészen egybefüggő a lentebbi okfejtés, de számomra mégis. Valamiről valami eszembe jut, valamihez kell valami, és... Valahol mindent el kell kezdeni.
Olybátor tűnik, hogy sorol a retek, a salátából talán csak kettő-három tő murdelt meg, találtam egy tő vöröshagymát is, jó lesz majd minap, mondjuk sonka mellé. Jövőre meg majd ültetek direktben, mert ilyenkor nagy királyság az újhagyma... Akad még némi zöldülő fokhagyma is a kertben, vagy elmaradt pár gerezd a felszedésekor, vagy a mellékhagymák potyogtak szanaszéjjel. Apropó, hagyma. Már egy ideje el lett ültetve párszáz fokhagyma, meg egy kilóra való vörös. Ez utóbbi nagy hiba volt, mert anyám ennivalónak szánta, csak engem elfelejtett tájékoztatni róla... A zöldség is szépen nő, úgy nézem, május környékére lesz eladó is. Csak győzzem addig gyomlálni. Ja, kell-e valakinek metélőpetrezselyem mag? Van még vagy hatvan-hetven deka...
Végre leszedtem a kukoricát is, lett is egy zsákkal. Morzsolva. Csövenként egy zsákkal. A vetőmagot a dunapárából kaptam... Tegnap kicsapkodtam egy részét a szárának is, jó lesz fűtéskiegészítés gyanánt. Vagy gázelzárás esetén. Sohasem lehet előre látni azt, hogy mit is gondolnak tovarisék a tél folyamán.
Nekiálltam a sitteltakarításnak is, illetve az udvar rendbetételére is vállalkoztam. Nem egyszerű a dolog. A legfőbb gátló tényező a kedvem teljes mértékű hiánya mellett az az, hogy...
Nos, egy darabon felástam és elgereblyéztem a földet, visszaültettem a virághagymákat. Nem telt el két fertályóra, s úgy nézett ki az az ominózus földdarab, mint a tüzérségi lőtér a hadgyakorlat után. Ugyanitt kutya elvihető. Szerencséje az ebnek, hogy nem volt a környéken semmi karó meg ilyesmi (egy ásó már bánja a kútya létét - alig bírtam kiszedni a falból tavaly, mármint az ásót)... De vajon tényleg nem lesz belőle szalonna? Lassan kiderítem... Anyám siratja a szívvirágját. Azt is kiásta...
Sikeresen eltörtem az egy szem sorolót is, tehát jövő évig vagy készítek egy újat, vagy pedig colos, karbonszálas erősítésű, elektroakusztikus-puncifikátoros-hidrobuzerátorral felszerelt szemmérték segítségével lesz elföldelve az a kevéske vetőmag, ami van. Meg még lesz is. Ja, csúszik a kuplung is a rotán, asszem azt sem árt megvizslatni egy kissé közelebbről, még mielőtt ismét használni kellene.
Előkerült párszáz darab IC is az egyik szekrény sarkából. Valami őskövület EPROM-ok, már nem használhatóak - pontosabban nem érdemes használni őket. Fogyasztásuk darabonként több mint egy Watt, ráadásul csak egy kibibájtos a kivitelük. De ami lényeges: 24 karátos arannyal van bevonva a lábuk... Kell szerezni salétromsavat. Vagy valami hasonlót. Ugyanitt pár alaplap, mobil, meg mifasz is figyel a másik csücsekben. Meggazdagszom, vagy csak fájdalmas búcsút mondok egypár testrésznek, meg ilyesmiknek. Van processzor is, egypár darab...
Pakolászás közben találtam egy zacskót. Mifasz izé lehet benne? Belenyúlok, morzsolgatom, morzsolgatom... Aztán csak éget, meg éget... Aztán meg ecet, ecet... A nátronlúg már csak ilyen... Fel kellene már címkézni a dolgokat.
A pakolászás meg ott kezdődött, hogy kerestem üveges gittet. De már eszembe jutott, hogy tavaly effott... A gitt meg azért kellett volna, mert már leszabtam 1 (azaz egy) üveglapot az ablakba - még szerencse, hogy a régi repedsarkú(aka)t nem buzeráltam ki a tokból.
Ahogy elnézem, az üvegvágást sem kell túlmisztifikálni. Kell hozzá mosószer (szép tiszta legyen az üveg), némi padlószőnyeg (kibaszás előtt álló, gumírozott), műszerolaj, némi radattó (Ámberek! Hozzanak nekem gyorsan raddattótaladot!), egy kiszuperált vízmérték (alumenyium, fasza egyenes, bár jelenleg csak a víz mélységének a mérésére alkalmas), derékszög (Nem, nem a kétszázas. Bár azt is derék munka beverni is és kihúzni is) és síküveg. Meg persze egy üvegvágó sem árt hozzá. Mire rájöttem arra, hogy elég megmártani olajba és szépen, egyenletes nyomás mellett (meg a vonalzónak kikiáltott vízmérték mellett) végighúzni az üvegen... Volt is vagy negyed óra. Ráadásul egy 220x240x3-as (kishibás) üveg is megbánta a ténykedésemet.
No, mindegy is. A padlásfeljáróhoz még mindig csak készülőfélben van a létra, a kémény még csak terv szintjén létezik (a nemlétező alaptesttől kellene az égig falazni), de ez nem baj, hiszen még a kályha sincs készen, mert...
Mert csak. Tényleg olyan leszek, mint egy túlterhelt szerver. Valamelyik folyamatnak csak a végére érek egyszer. Nem tudom, hogy azt meséltem-e, amikor...
Csak el kellett volna menni hét órával a retkes picsába. Úgy hazafele tájékában. Most befigyelt egy hosszabbítás, meg egy tizenegyes.
A Csabi csak veti a kenyeret, csak veti... Erre megáll a necc. Pedig mondtam a Misának, hogy ne támaszkodjon rá... Aki még nem szopott az alagútkemencének egyik végén sem, annak tájékoztatás gyanánt elmondom, hogy maga a necc (mint a harisnya, csak egy kicsit hosszabb [2x25m meg egy kicsi], egy kicsit szélesebb [~2m] és nem nejlon, hanem vas) majd két tonna... Ezen a hálón van vagy 360 kenyér. Még mindig... Hajnali éjfél óta... Lassan jó lesz a színe... Nagyobb a füstje, mint ami haszon lesz rajta... Bizton átsül...
A másik kemencén kellett indulni a vetéssel, ám... A gőzcsapot kinyitni (két)emberes munka volt, a necc sebessége bármely nyomógomb buzerálása mellett stabilan nullán áll, a beállított (és a megjelenített) hőfok a 170°C és a 320°C között áll be véletlenszerűen... A kemencében egy égő világít, az is pont középen - ahol nem nagyon kelletik. A hátsó fertálynál meg izé... Vittem oda lámpát, csak a konnektornak a vezetékelése nem fasza, ott liffeg a levegőben. Szerencse, hogy csak huszonnégy volt van benne. A kemencében meg sötét van, mint a kemencében.
Hát bazd meg, mint a vakrepülés. Majd meglátjuk azt, hogy milyen, ha kiért az eleje... A rutin meg az évek... De mivel ennél a cégnél még új dolgozó vagyok, az évekről meg le sikerült mondani... Háromszáz-sok kenyér alakú széndarab. Örül a lelkem na. Mennyi pénz meg lett spórolva a karbantartáson és az alkatrészeken...
Vettem kabátot. Nem a legolcsóbb (sokak szerint drága volt), láttam már szemnek kellemesebbet is, de... Ma le lett tesztelve. Nem fúj át rajta a szél, nem ázik át - még a szakadó esőben sem. A polár bélés lehetne némileg vastagabb is, de elmegy. Ehun-e: direkt link a képhez. Pontosabban az aloldalhoz. Végül is feketében jobban tetszett volna, de képen inkább szürkének tűnt az a fekete... Ráadásul későn vettem észre (vagy később rakták fel) a kék/fekete verziót. De most nem panaszkodok...
Utolsó kommentek