Ha most kaptam volna fegyelmit, egy szavam sem lehetett volna...
Tekerek bé a kecskével, látom ám, hogy a kolléga nyírja előttük a füvet. Füttyentettem egyet, odaintegettem. Erre nekiállt hadonászni, meg valamit kurjongatott is. No, odamentem beszélgetni.
-Ilyet szoktam inni akkor, ha füvet nyírok - mondta. -Kóstold meg!
-Mi a frász ez? Bor?
-Szilvapálinka!
-Á, nem lehet. Dolgozni megyek, meg amúgy is sietek...
De azért csak megkóstoltam. Bassza meg, ilyet már isten tudja mióta nem ittam. Szilvapálinka. Ráadásul valóban szilva ízű. Naddon finom volt. Nem élesztőízű szilvapálinka, nem pancsízű szilvapálinka, hanem szilva ízű szilvapálinka. Ebbe csak a szíve volt belefőzve a lének, a belét meg a többit hagyták pocsékba menni. Amikor ezt a pálinkát főzték, akkor nem az volt az elsődleges szempont, hogy minél több kijöjjön a cefréből.
-Igyál még!
-Köszönöm, de nem... utasíthatom vissza... Tényleg sietek...
Le is csúszott az íze miatt vagy másfél-két deci... Ha nem három...
Van ennek már vagy két hete...
Utolsó kommentek