Csak el kellett volna menni hét órával a retkes picsába. Úgy hazafele tájékában. Most befigyelt egy hosszabbítás, meg egy tizenegyes.
A Csabi csak veti a kenyeret, csak veti... Erre megáll a necc. Pedig mondtam a Misának, hogy ne támaszkodjon rá... Aki még nem szopott az alagútkemencének egyik végén sem, annak tájékoztatás gyanánt elmondom, hogy maga a necc (mint a harisnya, csak egy kicsit hosszabb [2x25m meg egy kicsi], egy kicsit szélesebb [~2m] és nem nejlon, hanem vas) majd két tonna... Ezen a hálón van vagy 360 kenyér. Még mindig... Hajnali éjfél óta... Lassan jó lesz a színe... Nagyobb a füstje, mint ami haszon lesz rajta... Bizton átsül...
A másik kemencén kellett indulni a vetéssel, ám... A gőzcsapot kinyitni (két)emberes munka volt, a necc sebessége bármely nyomógomb buzerálása mellett stabilan nullán áll, a beállított (és a megjelenített) hőfok a 170°C és a 320°C között áll be véletlenszerűen... A kemencében egy égő világít, az is pont középen - ahol nem nagyon kelletik. A hátsó fertálynál meg izé... Vittem oda lámpát, csak a konnektornak a vezetékelése nem fasza, ott liffeg a levegőben. Szerencse, hogy csak huszonnégy volt van benne. A kemencében meg sötét van, mint a kemencében.
Hát bazd meg, mint a vakrepülés. Majd meglátjuk azt, hogy milyen, ha kiért az eleje... A rutin meg az évek... De mivel ennél a cégnél még új dolgozó vagyok, az évekről meg le sikerült mondani... Háromszáz-sok kenyér alakú széndarab. Örül a lelkem na. Mennyi pénz meg lett spórolva a karbantartáson és az alkatrészeken...
Utolsó kommentek