Csak úgy mindenről...

Nem véletlenül írtam így a címet. Elég az, ha a túlvett szabadság problémájára próbál az emberfia hihető magyarázatot találni, ugyanis a jelenlegi MT. nem tartalmaz útmutatást ez ügyben. Magyartalan leend a mondat? Sebaj. A dolgozó beszopik.

Ha a munkáltató több emberrel aláírat olyan szerződést, minek ez egyik példánya a mai napig nincs a többség kezében, az nem minősül a jogban mialófasznak. Ha a tényekkel szembemenő dolgok állításával (véleményem szerint hazugsággal), tények elhallgatásával, valótlan tények közlésével és némi fenyegetőzéssel rávesz embereket arra, hogy aláírják az amúgy teljesen etikátlan szerződést, az nem számít csalásnak? Vagy nem, vagy pedig nem. Jelen álláspont szerint. Jó eséllyel.

Lehet majd menni munkaügyi mianevére, de a sok szavahihető tanú már eleve biztosítja a per elvesztését... A birtokomban lévő hangfelvétel pedig illegális, s lehet, hogy nem csak ejnyebejnye lesz a végén, hanem más is.

Alien május elseje!

Holnap jön a széllel való szembehugyozás nagy nemzeti ünnepe.

[updét: az áthúzás nem véletlen. Bár kedves főnökünk szavai érthetőek, de nem ismerhető fel a szavakat szavaló személy kiléte, azaz... akár egy busman cserediák is lehetne ki regél, vagy akár papucs orrán pamutbojt...]

No, mára megtört a jég és ismét az emberi hülyeség elme győzedelmeskedett.

NEM FOGOM ALÁÍRNI, MERT ÍGY MEG ÚGY!

Az éjszakás műszakból kettő ember nem írta alá a zúj munkaszerződést. Az első kettő aláíró a fő hangoskák voltak (kár, hogy nem fogadtam két rekesz sörben), a sorban következett a szakszervezeti meghízott megbízott, meg a segédje (akinek a férjét és a munkatársait szintén ez a tulaj baszta át a palánkon). Aztán meg mindenki aláírt és pecsételt.

Ha senki nem írja alá, akkor a tulajnak szopóroller, szóltam, szóltak. Ha aláírnak, akkor az aláíróknak vala nagy fasz a pofájukban, a többieket meg rántják magukkal. De ezek a basztak az ilyen apróságokra odafigyelni, a tizenhét emberből tizenöt aláírt. Plusz a sofőrök, plusz a kiadósok, plusz az irodások. Persze filozofálás és a szentségelés az volt. De már szinte mindenki aláírt.

A kedves szagszervezeti jogszolgálat meg aszonta, hogy majd nemsokára blabla. Másodszorra már fel sem vette az hogyishívják az telefontot. Ezúton is köszönöm neki ezt és kívánom neki a nemi szervének az orális kényeztetését önnön magától - lehetőleg napi hatszor, persze jó pénzért. Állítólag jót tesz a gerincnek. Maszekoljon sokat, teljen az a bankszámla zsével - vegyen rajta diófa koporsót (aranyozott felirattal) a kedves családjának és önmagának - lehetőleg mihamarabb gyűljön össze rá a szükséges pénz.

Mindenki aláírta a zúj szerződést. A sor vége fele én is. Hiba volt, bár sovány vigasz az, hogy velem többet küzdött a tulaj, mint egyéb 'józan' gondolkodású kollégákkal.

-Jöjjön gyorsan és írja alá! S közben elkezdte nyálazni a papírokat.
-Azért ne pakoljon nagyon széjjel...
-Mert?
-Mert nem írom alá.
-Miért nem? Maga lesz az egyetlen a cégtől, aki nem írja alá?
-Hát, az is megeshet...
-De mért nem írja alá?
-Nem tetszik az a betűstílus, amivel ki lett nyomtatva.
-De most komolyan! (kezd kiismerni vazze)
-Mindegy, így is, úgy is szopóágra kerülök, számomra a kedvezőbb lehetőség az, ha nem írom alá.
-Dehátdehátpogácsa. Miért nem akarja aláírni?
-Mivel én nem vagyok jogász és a leírt hablatyból egy kukkot nem értek, ezért szerettem volna elvinni egy hozzáértő emberhez, aki átnézi és számomra is érthetően elmagyarázza a tartalmát.
-Márpedig én ezt nem adom ki a kezemből, majd ha aláírta, akkor elviheti jogászhoz és átnézhetik.
-Akkor nem írom alá.
-De miért nem? No jöjjön, elmagyarázom magának!
-Nem.
-De nézze meg, blablabla. Ez a sor blablabla. Mennyivel jobban jár! Ha netalán csődbe menne a cég, akkor nem a végkielégítést kapja meg, ami csak öt hónap, hanem a teljes hátralévő időt kifizeti magának az állam, így blablabla.
-Ezt értem, csak a szerződés nem szavakból áll, hanem tartalomból és az aláírás utáni következményekből...
-Na, ne szórakozzon velem. ÍRJA SZÉPEN ALÁ!
-Minek? Így is, úgy is szopóágra kerülök, s jelen helyzetben úgy érzem, hogy az új szerződés alá nem írásával a kisebbiket fogom bevenni...

Aztán jött a naneszórakozzonvelem és majdmegtudjahanem című örökzöld sláger. Alávéstem a rublikokat (még mielőtt valami seggfej nyelvtannáci belekötne - direkt így írtam). No, lényeg a lényeg. Elég meggyőző egyéniség, nemhiába pókerezik. A szerződést nem engedte elvinni. Még mindig ott rohad az irodájában mindkét példány. De merjünk nagyot álmodni, hazaérkezésem után utánanéztem annak, hogy mely hivatalhoz is lehet fordulni.

Felhívtam a Nemzeti Lófasztároló Hivatal ügyfélszolgálatát. Eredetileg Nemzeti Munkaügyi Hivatal a neve, s talán a munkaüggyel kapcsolatos visszaéléseket hivatott ellenőrizni és szabályozni... De erről már nem vagyok teljes mértékben meggyőződve... Nem a mi hatáskörünk, nem ránk tartozik, ez csak előszerződés, nem a mi hatáskörünk. Hanem? Kérdés mellőzve (Hogy hívják apukád? Tom. S mi a teljes neve? Nemtom.). Amúgy gyors és korrekt az ügyfélszolgálatuk, negatívan csak a munkaügyhöz való hozzáállásukat tudom értékelni. De annak fényében, hogy nekik is megvan kötve a kezük, nem is hibáztatom őket. Ja azért kereszteltem át a hivatal nevét, mert jelen pillanatban úgy tűnik, hogy csak lófaszt osztogatnak segítség gyanánt. Pedig ha kimásznak a helyszínre, akkor bankot robbanthattak volna.

Ezúton is köszönöm a kollektívának az összetartást és szeretném megkérni őket arra, hogy a jövőben fogják be a pofájukat, s ne háborogjanak azon okból kifolyólag, hogy nem kapnak egy fillérrel sem többet az elkövetkezendő Nemzeti Béremeléskor. Akkor is lapítsanak majd mélyeket, ha valakit belátható időn belül páros lábbal picsán rúgnak és egy kanyi garas nélkül kibasznak az utcára. Külön köszönöm nekik az összetartást és a szavahihetőségüket. Majd szóljanak akkor, ha tanúskodni kell valami bíróságon. Rám biztosan számíthatnak. Nem megyek.

Külön köszönet illeti a szakszervezet gyors és hathatós segítségét, a sok jogi tanácsot és gyors intézkedést. Nem véletlenül léptem ki belőle annak idején. Még két taggal kevesebb lesz a létszámuk. Sej, lassan már nem lehet a Balaton partján megtárgyalni a nagy büdös semmit.

Köszönöm a Hivatal gyors és hathatós közreműködését.

Csak zárójelben... Nem csodálom azt, hogy itt tart ez az ország. Mindenki lapít, sunyít, ügyeskedik. Senki sem mer kiállni az érdekei mellett, a másik érdekei mellett. Semmi összefogás nincs. Ez annak fényében nem is csoda, hogy lassan már ha véletlenül kimondom azt, hogy dögöljön meg az Orbán Viktor, akkor kiszabnak rám hat hónap főbelövést, meg két hét akasztást. Így nem mondok és nem írok ilyeneket. Csak gondolom. Aztán majd jön a gondolatrendőrség és...

Ma főnökünk előrukkolt az új szerződéssel. Mely szerint jövő hét keddtől az új káeftéhez tartoznánk - persze az eddigi évek után járó izémizék elfelejtésével. A szerződés garantálja a 2012. évi I. törvény alapján íródott mianevét. Ezen kívül valahol be van csempészve az MT. §46 cikkelye is - de, hogy miért is kell ezt még egyszer leírni, az talányos.. Szóban kifejtette azt, hogy garantálja a végkielégítés és a felmondási idő mittomén hányszorosát - azaz írásban rögzíti azt, hogy kinek mennyi ideig biztosít munkalehetőséget a cégnél.

-Így nyolc hónapig dolgozhat itt, s ha netalán elküldöm magát - mert egy hónap után meggondoltam magam, akkor én a hátralévő időt csak így (mellényzseb, kihajító mozdulat) kifizetem magának!

S már nyújtja is a szerződést.

-Akkor írja alá gyorsan!
-Ha lehetne, akkor először átolvasom...
-Hát persze, hogy elolvashatja! De ne feledje blablabla és blabla és maga így jár jobban.

Bár volt amelyik mondatnak hatszor nekifutottam, mert szerintem ha értelmezem a szöveget aláírás előtt, akkor úgy járok jobban... Pláne ha nem magyarázzák közben a számítás és az ámítás mikéntjét, nem ecsetelik azt, hogy miért is járok kurva jól... Mert ha végig pofáznak az ember fülébe, akkor egy négyjegyű szám osztása (fejben) huszonnyolccal is kurvára bonyolult tud lenni, nem hogy egy kibaszott szerződés értelmezése.

-No, írja már alá! (vagy ilyesmi) Ebből is láthatja, hogy mi komolyan tovább akarjuk működtetni a céget, blablabla, írja már alá!
-Nekem nem sürgős az az aláírás...
-De nekem igen!
-Jó, akkor holnap reggelre választ kap tőlem, de előbb megbeszélem anyámmal.
-De miért kellene ezt megbeszélni az anyjával, mikor pedig ilyen ajánlat blablabla... Írja gyorsan alá!

Saját meglátás következik, aka.: konklúzió:

Nos, az a káefté, miben ezen héten még dolgozok, az több (találd ki mennyivel) mint ötven millió kredit törzstőkével (vagymivel) lett alapítva. Az új káefté alapítótőkéje ötszázezer kredit. Tehát ha sok másokkal együtt átmegyek az új mianevébe, akkor ha az hó vége előtt két nappal lehúzza a rolót, akkor kapok egy nagy akkorhátot, hogy semmit. Nincs kit perelni, nincs felelős, nincs semmi sem, csak lófasz és esti fény. Ha szóban, ha írásban vala garantálva az xyz havi elmaradt munkabér kifizetése, akkor is csak egy lovat kapok, de azt is csak részletekbe. Kezdetnek egy nagy rakás lószart.

Az új céget, ami persze régi... Azt meg nem fogja baszogatni mindenféle jöttment hivatal. A gépeket már úgy is csak béreljük. S a bérbeadó cég az legfeljebb majd értékesíti ezeket... Az ingatlanra (aka.: épület) van vagy hatmilliós jelzáloghitel, s némi kis pénzmaggal és ismeretséggel ebből is lehet még több PÉNZT csiholni.

A zúj szerződés nem tartalmaz írott formában semmiféle garanciát - semmire sem. Ennyi.

Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsójja ki!

...hallottam, hogy a korkedvezményes nyugdíjat el akarja törölni a kormány.
-Választások előtt? Majd jövőre. Most be kell valamivel etetni a nyugdíjasokat, a nagycsaládos kisebbséget, meg a hasonlóakat. Jó sok ember, lehet velük választást is nyerni, feltéve ha elég hihetően hazudunk... Lesz majd tizenhetedik havi nyugdíj, még öt rezsicsökkentés, meg ilyesmik...
-Akármit is mondasz, ennél már csak rosszabb lesz, akárki is kerül hatalomra! A Viktor csinálta a legjobban eddig!
-Aha. Kurva jól csinálja. Lassan már az egész fizetésemet az adóhivatalba utalják, munkahely lófasz, a cégek meg sorra dőlnek be.
-Hát igen, de legalább jó célra költik azt a pénzt! Az államadósságot megszüntette!
-HE? :O
-De, de! Visszafizette az összes külföldi tartozást!
-Én nem így hallottam...
-Pedig igen! Kifizette ezt az izét, ezt az íííí ... izé...
-IMF?
-Azaz! Kifizette az összeset, már nincs hitelünk!

S ezután jött a java.

-Ja marha jól csinálta. Államkötvényt bocsátott ki, lecserélte a három százalékos hitelt, nyolc-tíz százalékosra.
-Az nem hitel! Az kötvény!
-De vissza kell majd adni a külföldi befektetőknek azt a pénzt?
-Igen, vissza, de... De ez akkor sem hitel! Az kötvény!

Itt kezdtem a fejemet a falba verni. Ejtettem is a témát. Ha valaki nem képes felfogni azt, hogy ha valamit vissza kell fizetni, akkor az egy hitel - bármi is legyen a neve...

-Meg amúgy is! Felépíttette azokat a stadionokat!
-Az. Akkora szükség van rájuk, mint kígyónak a lábszárvédőre. Szinte mindenki a tönk szélén táncol, lassan már a kórházak és az iskolák működése is ellehetetlenül, de stadionokra arra kurvára kell a pénz.
-Most nincs is rájuk szükség! De majd ha Magyarországon rendeznek ebét vagy vébét!
-Aha, értem. De mikor is lesz az? Majd olyan kétezer-hatszáznegyvennyolc tájékán?
-Majd most tizenhatba vagy húszban! És akkor majd dől befele az országba a sok pénz!

Erre a kijelentésre egy kicsit rácsodálkoztam. Valamiről lemaradtam volna?

-Van egy olyan sanda gyanúm, hogy abból a pénzből én személy szerint egy vasat se fogok látni, de más emberek sem nagyon. Kivéve a törvényszolgákat, meg a sógor-koma-rokonok brigádot... Meg azt meg is kell majd élni.
-Ezért tartunk itt! Mert senki sem azt néz, hogy az országnak jó legyen! Mindenki csak a saját zsebére gondol!
-Persze, hogy arra. Ott fent a parlamentben is mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti...
-Ez nem igaz! A Viktor nem ilyen! Meg amúgy is kit raknál a helyére? Talán magadat? Mit csinálnál akkor? He?!
-Bár nem sok mindenhez értek, de lehet, hogy még velem is jobban járna ez az ország...
-De te mit csinálnál, mi?
-Talán első körben pártfüggetlenül szélnek zavarnám az összes politikust, akiknek a segedelmével az elmúlt huszonévekben szétlopták az országot, aztán majd meglátnám...

S itt ért véget ez a beszélgetés... De azé' eléggé tájékozott a hölgyemény a világ dolgaival kapcsolatban. S van szavazójoga...

Főnökasszonyunk felmondott. Ez az utolsó hete.

S nem tudom azt, hogy ki is fogja helyettesíteni, azt sem tudom, hogy ki képes ellátni azt az apró kis feladatot, amit nap mint nap elvégzett... Ugyanis java részt ő vezette a céget. Mert főnökünk (bár saját bevallása szerint a szakmához nem ért) számolni azt jól tud, csak sajnos a számológépen elhelyezkedő gombokon levő kusza jelek értelmezésével nem boldogul, illetve a toll és a papír kombinációja sem jön be neki igazán... Szóval főnökünk kitörölheti a picsáját a nagy tudományával, ha nem lesz olyan ember, aki máshoz is ért, mint a "jóreggeltkívánokmindenrendbenvan" szajkózásához.

Mert most nem szidni akarom, vagy ilyesmi (de igen), de ha valaki az ujjain próbál meg elszámolni nyolcig, s csak harmadszorra sikerül (jó esetben), annak nem kellene dicsekednie azzal, hogy "...de számolni azt jól tudok". Ráadásul nála a cégvezetés kimerült abban, hogy kiviszünk minden hasznot a cégből és jó napot. Már lassan a szigszalagra sincs pénz - pedig már csak azzal lehet hegeszteni és fúrni, mert más már nincs... A gépek meg vagy megérik a holnapi napot, vagy majd ki kell találnunk valamit arra, hogy a párezer sóskiflit ne egyesével kelljen feladni, meg ilyenek... De majd a fia... Hát, ha a faterjával valami lesz, akkor aztán hozzám nem fog jönni napszámba, mert az még az apját is fölözi intelligencia ügyében. Mert ha valakinek megmutatják azt, hogy mit is kell aláírni tíz példányban és hol, 'szt egyel arrébb írja alá... Kétszer egymás után... Kétszer sok példányban...

Ráadásul eléggé jó pókerarcot tudnak vágni, kitűnő politikus lenne belőlük. "A szívem majd megszakad, hogy családosokat kell kitennem az utcára, de sajnos nincs más megoldás." Másnap meg a fiának kiböki azt, hogy "Na, ezt a hármat is kibasztam a picsába." Köfi.

Nos, főnökasszony eltávozik egy kicsit hazábbfele. Lehet, hogy nem lesz több a fizetés, lehet az is, hogy nem lesz kevesebb a baszogatás, de... Az még két hónap múlva is munkahely lesz, míg a miénk már lehet, hogy elsejével sem. De tényleg

Amúgy kár azért, hogy elmegy. Kedves, jó fej, érti is azt amit csinált, ráadásul emberből van ő is. Még egy kolléga, aki hiányozni fog.

Vagy amit akarnak, hogy lássam. A cselédség által használt bejáratot megeszi a gaz, de merre általam mélyen nem tisztelt elnökünk járt, arra cső, csap, csempe, csillár csilivili.. Usákiában eljárás indult a cég ellen, mondhatni azt is, hogy tisztességtelen üzleti magatartás miatt... De jó nekünk. A beígért négyszáz munkahely helyett (ha jól értelmeztem a riportot) van százhuszonnyolc. A beígért sokcsillió forintos iparűzési adóból eddig befolyt vagy egy vas sem a Fucktői önkormányzat kasszájába. De negyven milliárdot ide invesztáltak. Ebbe az országba. Ebből az elmúlt egy (másfél?) éves próbaüzem közben rengeteget profitáltak a falu lakói...

S most politika leend: a képviselő-testület berzenkedett a terület eladásától, mondván, hogy bérbe adva xyz ideig jobban járna a falu. De rejtélyes okokból kifolyólag mégis csak el lett adva az a pár hektárnyi terület... A pógármester kijárta az utat. Kíváncsi leszek arra, hogy mennyi kredit is fog befolyni a község  számlájára. Esetleg megeshet az is, hogy az iparűzési adó alól kivételesen kivételezett leend-e a cég?

Valahogyan nem látom azt, hogy ez a hatalmas befektetés valaha is hasznot hozna a környékbelieknek, netán az országnak... De van... De jó.

A fentebb említett népdal jár egyfolytában az eszemben. Akármerre is nézek, java részt van egy rész melós, meg három rész bambula. Itthon azért jobb az arány. Csak egyre inkább kezd tele lenni a faszom azzal, hogy én megyek melózni, csinálom a kertet, megjavítok ezt meg azt, és... Még mindig nincs készen az a kurva házfelújítás! Mondá anyám a fotelban ülve. De kellene vágni csirkét, mert rohadtul fogy a takarmány - mondam. Erre a válasz:

while világ_a_világ do {
NekemMaNincsKedvemHozzá;
DeSegítekKopasztaniIsNekedCsakBontaniKellMajd;
NekemMaNincsKedvemHozzá;
Majdtalánholnaplehethogy( DeHolnapMegyekFodrászhoz);
}

S mindez napról napra. Az csak egy dolog, hogy nem lát rendesen. Az is csak egy dolog, hogy már benne van a korban. Az meg a másik dolog, hogy az egész napos fotelben ücsörgés, tévé előtt fetrengés nem fog előbbre vinni semmit sem, s az erőnléte sem fog érdemben javulni. De mindegy is. Majd a gyerek megcsinálja. A takarításhoz sincs kedve. Én meg már leszarom és utána beleverem a faszomat is az egészbe, amíg meleg. Hány felé kell hogy szakadjak ahhoz, hogy végre készen legyen minden olyan dolog, ami be lett tervezve?

Elbiciklizik a boltba (kivéve ha fúj a szél, kivéve ha esik, kivéve ha süt a nap), megfőz, elmosogat, ha muszáj, akkor kimos. Ami bekerül a kertből, azt megpucolja, elkészíti. Ennyi. A fasz meg szinte meg sem áll, intéz ezt, intéz azt, de ezt is kellene keríteni, azt is kellene keríteni, amazt sem ártana megcsinálni... De néha némi kis szabadság sem ártana... De hiába küldök esemest arról, hogy korcsmába feledkeztem határozatlan ideig, le sem szarja, csak csörget, hogy mikor a faszba érsz már haza, mert már mikor elmentélblabla. Igen, ilyen is sűrűn szokott történni, van már neki vagy két hete is. Mármint a kocsmázásnak.

Sok-sok kis apróság, ami összeadódik, s az emberfia egyre inkább beleszarik mindenbe. Apró kis lebaszások (ez is mióta így van már, de te hozzá sem nyúltál!) tömkelege, a fotelben tespedés, kosz gané mindenfele. Ha netalán odaérek a takarításra, akkor az első dolog az az, hogy összetapossuk a frissen felmosott követ, szétszórjuk a gázon a zsírt (a tejet meg gyorsan odaégetjük), összebasszuk paprikás zsírral az egész konyhát és hatszáz méteres környéken mindent, a frissen letakarított ablaküveget a pára ellen áttöröljük a mosogatóronggyal (majd holnap kimosom jelszóval)... Aztán jöhet a virágok átültetése, a föld szétszórása, majdkésőbbösszesöprés...

A kutya nevelése is igen jó irányt vett, mert szegényjószágdecsakmostazegyszerelnézemneki. Tehát mindent felás, szétkapar, elhurcol, megfog, széttép. A macskák is hasonlóan jól neveltek, hiszen ha a cicuka beszarik, akkor az aztán nem egy nagy tragédia. Majd (valamikor, egyszer, talán, lehet hogy) felmosom. Aztán csak nekem kell feltakarítani a szart helyét a végén, ha nem akarom napokig szagolgatni (már próbáltam, így tudom).

Az ebédről nem is beszélve. Lehetőleg minden nap annyit kell főzni, hogy egy kisebb lakodalom vendégserege jól lakhasson belőle, másnap meg lehet morgolódni azért, mert "már megint a kutyának kell adni"... Aztán ha van egy jól bevált recept, akkor azzal addig kell variálni a mind kevesebb munka érdekében, hogy szinte ehetetlen legyen. Vagy el kell sózni, vagy olyan rohadt erősre kell csinálni, hogy fogyasztásra bizonyosan alkalmatlan legyen, de a lényeg az, hogy... Hogy... Ne legyen finom.

Ja, majd elmaradt: a vetőmagok. Mikor arra gondolok, hogy beviszem, tíz perc és készen is lesz a jövő évre elegendő zöldségmag, akkor az úgy szokott alakulni a valóságban, hogy: Majd én megcsinálom! S az ember eleinte örül a segítő szándéknak, de már mikor második nap is csak a zsörtölődést hallja a zöldségmag miatt, meg hogy mennyi munka is kimorzsolni azt... Aztán meg össze van keverve a metélőpetrezselyem magjával... Akkor aztán elkap a boldogság. De ha szóvá merem tenni, akkor leend a válasz: akkor csináld meg te! De én úgy is akartam, hogy majd én... Nem érdekel!

Persze a cégnél sokkal rózsásabb a helyzet, a főnökség empátiája a béka picsája alatt van, a menedzsment leszarja az egész műszak alatt telefonálós vagy ottalvós bulit rendező kollégákat. A munka készen legyen és jó napot. Az, hogy azt a munkát négy ember végzi el az ötből, az is teljesen mellékes, mint ahogyan az ötödik kollégára való panaszkodás is csak félig olyan mint a csákány. Az egyik fülön be, a másikon ki. Oszt' még sem marad ment. Az meg már csak hab a tortán, hogy az 'import' munkatársakat tizenegy előtt öt perccel is keresi a tulaj, de az őshonos állatfajta tízkor már sehol és le sem szarja ezt az apró tényt. Miközben a kolléga tizenegyig vagyon írva a jelenléti íven...

Ha anyám nem tűnne ilyen nyámnyilának (lásd: úgy tűnik, mint ha nem lenne képes megcsinálni a ***ot), akkor már elkarcoltam volna innen a véres gecibe. De még megeshet az is, hogy belátható időn belül ez lesz a vége. Nem gondoltam nagyot, elég lesz Új-Zéland is, vagy Kína, vagy USA, vagy... Jó messzire...

Az ígéreteimet mindig megtartom - bár néha csak félig. Videjó nincs, nem is lesz, mert sok sípolás lenne a szövegben... Ez, speciel kéményes konvektor, de a parapetesnél sincs égbekiáltó eltérés a leírtaktól. Jön a tél, lehet készülődni...

Hozzávalók:

• 8 mm-es velláskulcs,
• 10 mm-es velláskulcs,
• 14 mm-es villáskulcs,
• kombinált fogó,
• csillagfejű csavarnyúzó.

Fontos lehet az is, hogy a kulcsok ne a kínai szabvány szerintiek legyenek, azaz ne +- 1 milliméter legyen a kulcs befogó mérete a névlegeshez viszonyítva, mert ellenkező esetben a hatlapfejű csavarból gömbcsavar leend, hiszen a velláskulcs lenyalja az éleket

Mivel el volt törve a gyújtóelektróda kerámia burkolata, így annak cseréjére szorultam. Meg az őrláng sem akart megjelenni - annak ellenére, hogy volt szikra is... Szóval szétszeding.

Közelkép. Egy nyár alatt csak ennyi retek lopakodik a burkolat alá...

Először is szedjük le a gyújtóelektródáról a tyúkbelet - csak úgy lehúzandó. "A szikra itt megy bé" feliratnál található ez az izé. Először  Másodszor is, meglazítjuk a csavarokat, melyeket csak villáskulccsal érdemes, mással meg amúgy sem férni hozzájuk (tízes kulcs). Először (harmadszőr?) annak a csőnek a beszorító csavarját tekerjük ki teljesen, hol a gáz ömlik bé (tízes). A másik csavart (lásd lentebb a képen, nyolcas kulcs) is tekerjük ki teljesen, mert ha el sikerül törni ezt a csövet (nem nehéz, én már csak tudom), akkor kell új cső, új fúvóka, új roppantógyűrűk, új... Szóval vegyük ki az egész szarságot csövet egyben. Lazán ki kell jönne, ha valahol akadozik a gépezet, akkor valami nem lesz fasza a csavarok terén - nem szabad erőltetni!

Nyolcas villáskulcs kelletik, csak lazán...

Ha sikerült egyben kiszedni ezt az alucsövet, akkor nem árt teljesen kitekerni a lángérzékelő csavarját is. Ennek az érzékelőnek is akadálymentesen kell kicsusszannia a helyéről. A csavar ezen is rajta marad.

Az őrláng gázbevezető csövének a helye. A gyújtóelektródáról is hiányzik már a zsineg.

A lángérzékelő mianevét lazán félre kell hajtogatni. Aki megtöri, az bezzeg fagyoskodhat - vagy vehet új érzékelőt (a többi kacattal együtt - s ez nem olcsó mulatság). Tehát óvatosan!

Nem tudom, látszik-e az a két lemezcsavar a csücskökben... No, ezeket kitekerve ki lehet bulványolni az egész pereputtyot a konvektorból. Ha már szétbuzerál valamit az ember...

Ezen az izén keresztül megy a gáz a konvektorba - pontosabban ez szolgáltatja a gázt az őrlángnak. Azért ilyen fekete, mert ráégett a retek (kosz, dzsuva, pókháló, stb.) A közepén lévő likat kell kiganajozni valami lágy dróttal (mondjuk rézdrót? az volt itthon), de előtte nem árt ezres csiszatoló papírral megtörölgetni... Ha kicsi az őrláng, s egy fél Hiroshimával vetekszik a konvektor begyulladása (hsssssssssss-BUFF), vagy be sem gyújt, akkor nem árt ezt az apró likat kipucoválni. Lehetőleg csak akkora tűt vagy drótot használjunk, ami lötyög a lyukban! Ellenkező esetben a célon túllövés esete forog fent, azaz kétmarékra és térdelve... Új fúvóka.

Ehuna régi elektróda és a zúj. Jól emlékeztem, bevágás van az oldalán. Noha...

Ez a gyűrű tartja a helyén az egész elektródát.

A gyűrűt rá kell húzni a gyújtóelektródára, lehetőleg úgy, hogy az elkeskenyedő fele nézzen kifele. Lehet fordítva is, de úgy nem fasza. Pedig a mesterek annak idején úgy rakták össze. El is forgott egy idő után.

S a majdnem végeredmény:

A lentebb lévő képen megjelöltem, hogy kb. meddig lógjon be az elektróda, de olyan fasza szögből kaptam lencsevégre... Szóval annak a fém izének a végéig érjen az elektróda vége, s körülbelül a lángérzékelővel egy magasságban legyen. Ellenkező esetben nem lesz szikra... A szikra meglétének ellenőrzésére nem árt félig összeszerelni a technikát. A lángérzékelőt be kell csavarozni a helyére, a delejt cuccoló vezetéket meg rá kell biggyeszteni a gyújtóelektródára. Ekkor még nem kötelező a konvektorba helyezni. Klikk a szikráztatóra. Ha lent megjelenik a szikra, akkor jó. Ha nem... Akkor állítsuk közelebb a gyújtóelektródát a lángérzékelőhöz. Ha megjelenik a szikra, akkor már csak a rögzítő csavart kell meghúzni. Túlhúzás esetén eltörhet a kerámiaizé.

Ezen leírtak persze erre a gyűrűs megoldásra vonatkoznak. Van egy másik kivitel is, de arról most nem készítettem fényképet. Ott a gyújtóelektródát és a lángérzékelőt egy-egy 'drótdarab' tartja a helyén. No, ezeknek az eltávolításához kell az elején említett lapos (vagy kombinált) fogó. Ezen megoldásnál java részt semmit sem kell állítgatni a gyújtóelektródán, csak össze kell rakni. Aztán vagy jó lesz, vagy pedig nem...

Még mielőtt teljesen összerakná az ember a konvektort, nem árt portalanítani az égőfejet(?) is. Erre lehet használni sűrített levegőt is (lesz majd öröm és bódottág, me' mindenhol állni fog majd a por), én speciel egy porseprővel szoktam... Benyúlok elöl ezen a kis likon, végigsepregetem az egészet, két-háromszor leszedem a port a seprőről. Ez egy kissé arra hasonlít, mintha a kulcslukon keresztül festené ki az ember a lakást. De nem nagyon vészes mutatvány. Opcionálisan le lehet takarítani az égéstér külsejét, erre a legjobb megoldás egy nedves rongy. Azoknál az átlátszó izéknél (csillámlap) vigyázzunk, mert rohadtul könnyen törnek!

Ha ez készen van, akkor rakjuk a helyére az egész vackot, húzzuk meg a két lemezcsavart. Lehetőség szerint a körben elhelyezkedő tömítésre vigyázzunk, mert különben...

El lehet majd mennem a boltba ilyen vacakért... Filléres összeg, de akkor is bosszant. No, de ha minden rendben megy, s nem jár így a tömítés, akkor befejezhetjük a nagy művet. Gyújtóelektróda a helyén, lángérzékelő a helyén, jöhet a gázcső. Fél kézzel tartva, alul és felül lazán betekerjük a csavarokat. Lehetőleg ne kapassuk mellé őket, mert az ismét drága mulatság lenne. Szinte teljesen be lehet őket csavarni kézzel. Ezek után érzéssel visszahúzzuk a rögzítő csavarokat, s ellenőrizzük azt, hogy szivárog-e a gáz. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy meggyújtjuk az őrlángot, s körbeszaglásszuk az egész vackot. Aki nem bízik az orrában, az használhat habot is erre a célra. Én nem szoktam bízni az orromban, így folyékony szappan + víz kombinációját használom, ha semmi vész nincsen, akkor szárazra törlöm a nagy művet. De lehet kapni spéci habot is - a gázszerelők is ilyet használnak.

Kéményes konvektor esetében az első begyújtás előtt nézzük meg, hogy van-e huzatja a kéménynek. A 'szokásos' módszerrel ellenőrizhető, azaz kell egy szál gyufa és némi újságpapír. A színes-szagos magazinok és szórólapok többnyire alkalmatlanok erre a célra, keressünk egy fekete-fehér újságot. Esetleg egy szalvétát. Ha a kéménynek nincs huzata, akkor menten hívjunk a kéményseprőt, mert elképzelhető az, hogy az egész család lefekszik az operába CO mérgezést kap!

Kéményes konvektor esetében tilos hermetikusan záródó ajtókat és ablakokat beépíteni! Páraelszívóval egy légtérben erősen nem javallott a fűtés ezen módozata! A részletekről érdeklődjön kéményseprőjénél, tűzvédelmi ellenőrénél... De még beépítés előtt, mert amúgy nagy szopás leend a vége, meg egy szép nagy lik a falban.

Nos, aki nincs affinitása az ilyesmihez, az szóljon bátran egy gázszerelőnek. Jó pénzért mindent, s a fűtési szezon közepén lehet, hogy két-három nap alatt már oda is ér... Tehát gondoljunk már most a karbantartásra, ne közvetlenül akkor, amikor már tüzelni kelletik...

Kellemesen meleg, szén-monoxid mérgezéstől és gázszivárgástól mentes téli estét mindenkinek.

[a képek nem a legjobbak, de egy mobiltelefontól mit is várhat az ember...]

UPDÉT&KLIKK!!!

Pár éve még nem tudtam volna azt elképzelni, hogy Paganini-t hallgatok...

A muzsikában van élet, van mondanivaló. Él. Élettel és változással teli. Szép. Megnyugtat, magával ragad, felidegesít, ellazít, felpörget.Mint a nagybötűs élet...