No, mára megtört a jég és ismét az emberi hülyeség elme győzedelmeskedett.
NEM FOGOM ALÁÍRNI, MERT ÍGY MEG ÚGY!
Az éjszakás műszakból kettő ember nem írta alá a zúj munkaszerződést. Az első kettő aláíró a fő hangoskák voltak (kár, hogy nem fogadtam két rekesz sörben), a sorban következett a szakszervezeti meghízott megbízott, meg a segédje (akinek a férjét és a munkatársait szintén ez a tulaj baszta át a palánkon). Aztán meg mindenki aláírt és pecsételt.
Ha senki nem írja alá, akkor a tulajnak szopóroller, szóltam, szóltak. Ha aláírnak, akkor az aláíróknak vala nagy fasz a pofájukban, a többieket meg rántják magukkal. De ezek a basztak az ilyen apróságokra odafigyelni, a tizenhét emberből tizenöt aláírt. Plusz a sofőrök, plusz a kiadósok, plusz az irodások. Persze filozofálás és a szentségelés az volt. De már szinte mindenki aláírt.
A kedves szagszervezeti jogszolgálat meg aszonta, hogy majd nemsokára blabla. Másodszorra már fel sem vette az hogyishívják az telefontot. Ezúton is köszönöm neki ezt és kívánom neki a nemi szervének az orális kényeztetését önnön magától - lehetőleg napi hatszor, persze jó pénzért. Állítólag jót tesz a gerincnek. Maszekoljon sokat, teljen az a bankszámla zsével - vegyen rajta diófa koporsót (aranyozott felirattal) a kedves családjának és önmagának - lehetőleg mihamarabb gyűljön össze rá a szükséges pénz.
Mindenki aláírta a zúj szerződést. A sor vége fele én is. Hiba volt, bár sovány vigasz az, hogy velem többet küzdött a tulaj, mint egyéb 'józan' gondolkodású kollégákkal.
-Jöjjön gyorsan és írja alá! S közben elkezdte nyálazni a papírokat.
-Azért ne pakoljon nagyon széjjel...
-Mert?
-Mert nem írom alá.
-Miért nem? Maga lesz az egyetlen a cégtől, aki nem írja alá?
-Hát, az is megeshet...
-De mért nem írja alá?
-Nem tetszik az a betűstílus, amivel ki lett nyomtatva.
-De most komolyan! (kezd kiismerni vazze)
-Mindegy, így is, úgy is szopóágra kerülök, számomra a kedvezőbb lehetőség az, ha nem írom alá.
-Dehátdehátpogácsa. Miért nem akarja aláírni?
-Mivel én nem vagyok jogász és a leírt hablatyból egy kukkot nem értek, ezért szerettem volna elvinni egy hozzáértő emberhez, aki átnézi és számomra is érthetően elmagyarázza a tartalmát.
-Márpedig én ezt nem adom ki a kezemből, majd ha aláírta, akkor elviheti jogászhoz és átnézhetik.
-Akkor nem írom alá.
-De miért nem? No jöjjön, elmagyarázom magának!
-Nem.
-De nézze meg, blablabla. Ez a sor blablabla. Mennyivel jobban jár! Ha netalán csődbe menne a cég, akkor nem a végkielégítést kapja meg, ami csak öt hónap, hanem a teljes hátralévő időt kifizeti magának az állam, így blablabla.
-Ezt értem, csak a szerződés nem szavakból áll, hanem tartalomból és az aláírás utáni következményekből...
-Na, ne szórakozzon velem. ÍRJA SZÉPEN ALÁ!
-Minek? Így is, úgy is szopóágra kerülök, s jelen helyzetben úgy érzem, hogy az új szerződés alá nem írásával a kisebbiket fogom bevenni...
Aztán jött a naneszórakozzonvelem és majdmegtudjahanem című örökzöld sláger. Alávéstem a rublikokat (még mielőtt valami seggfej nyelvtannáci belekötne - direkt így írtam). No, lényeg a lényeg. Elég meggyőző egyéniség, nemhiába pókerezik. A szerződést nem engedte elvinni. Még mindig ott rohad az irodájában mindkét példány. De merjünk nagyot álmodni, hazaérkezésem után utánanéztem annak, hogy mely hivatalhoz is lehet fordulni.
Felhívtam a Nemzeti Lófasztároló Hivatal ügyfélszolgálatát. Eredetileg Nemzeti Munkaügyi Hivatal a neve, s talán a munkaüggyel kapcsolatos visszaéléseket hivatott ellenőrizni és szabályozni... De erről már nem vagyok teljes mértékben meggyőződve... Nem a mi hatáskörünk, nem ránk tartozik, ez csak előszerződés, nem a mi hatáskörünk. Hanem? Kérdés mellőzve (Hogy hívják apukád? Tom. S mi a teljes neve? Nemtom.). Amúgy gyors és korrekt az ügyfélszolgálatuk, negatívan csak a munkaügyhöz való hozzáállásukat tudom értékelni. De annak fényében, hogy nekik is megvan kötve a kezük, nem is hibáztatom őket. Ja azért kereszteltem át a hivatal nevét, mert jelen pillanatban úgy tűnik, hogy csak lófaszt osztogatnak segítség gyanánt. Pedig ha kimásznak a helyszínre, akkor bankot robbanthattak volna.
Ezúton is köszönöm a kollektívának az összetartást és szeretném megkérni őket arra, hogy a jövőben fogják be a pofájukat, s ne háborogjanak azon okból kifolyólag, hogy nem kapnak egy fillérrel sem többet az elkövetkezendő Nemzeti Béremeléskor. Akkor is lapítsanak majd mélyeket, ha valakit belátható időn belül páros lábbal picsán rúgnak és egy kanyi garas nélkül kibasznak az utcára. Külön köszönöm nekik az összetartást és a szavahihetőségüket. Majd szóljanak akkor, ha tanúskodni kell valami bíróságon. Rám biztosan számíthatnak. Nem megyek.
Külön köszönet illeti a szakszervezet gyors és hathatós segítségét, a sok jogi tanácsot és gyors intézkedést. Nem véletlenül léptem ki belőle annak idején. Még két taggal kevesebb lesz a létszámuk. Sej, lassan már nem lehet a Balaton partján megtárgyalni a nagy büdös semmit.
Köszönöm a Hivatal gyors és hathatós közreműködését.
Csak zárójelben... Nem csodálom azt, hogy itt tart ez az ország. Mindenki lapít, sunyít, ügyeskedik. Senki sem mer kiállni az érdekei mellett, a másik érdekei mellett. Semmi összefogás nincs. Ez annak fényében nem is csoda, hogy lassan már ha véletlenül kimondom azt, hogy dögöljön meg az Orbán Viktor, akkor kiszabnak rám hat hónap főbelövést, meg két hét akasztást. Így nem mondok és nem írok ilyeneket. Csak gondolom. Aztán majd jön a gondolatrendőrség és...
Utolsó kommentek